Sármos lázadó

2013. július 22.

James Deanhez is hasonlítják, de a legtöbben csak úgy emlegetik, a biciklis srác, mert az Új Színház színésze mindenhol ott van, és rendszerint bicajjal érkezik. Az Intim fejlövés című filmben láthatjuk, és a pesti éjszakában is találkozhatunk vele.

Kisfiúként abszolút nem tudta mi akar lenni, illetve egyszerre akart mindent. „Korongoztam, vívtam, rajzoltam, bélyeget gyűjtöttem, és fociztam. Budán, a Marczibányi téren, a szabadidőközpont mellett laktunk, minden programra beiratkoztam. Lenyűgöztek, akik már fiatalon tudták, mi a céljuk, és arra tartottak.” Zsolt először képzőművész akart lenni, azt követően orvos, illetőleg a jogra is jelentkezett, utóbbiban már ott van a szereplés vágya. „Láttam magam, ahogy az esküdtek elé állok, és gyújtó hangú beszédet mondok, a végső percben pedig felhördül a terem, ahogy a bíró elé tárom a bizonyítékot.” A felvételin viszont a magyar munkásmozgalom történetét kérdezték tőle, ettől nem akartak eltekinteni, akárhogy is brillírozott helyette a napi közéletben, politikában való jártasságával. Úgyhogy eldőlt ez is. „De az erős igazságérzetem megmaradt, lázadó alkat vagyok, szeretek ellenzékben lenni.” Ehhez képest vita nélkül adja kölcsön a mobilját, mert az enyém lemerült, és halaszthatatlan ügyben kell telefonálnom egyet. Sikerül, megyünk tovább a történetben a színház felé: megnyerte a 2. diákszínjátszó versenyt, azután az RS9 Stúdiószínház következett, majd a Krétakör, végül az Új Színház. „Irtózom a művészieskedő daraboktól. Olyat szeretek játszani, ahol követhető a sztori, és közben asszociációs lehetőségeket nyújt a nézőnek.” Latinovits-estjét, A röpülés boldogságát sajnos rövid ideig játszotta. „Döbbenetes volt olvasni a szövegeit. Minden helyzet, probléma, dilemma, konklúzió ismerős a mindennapokból. Semmi sem változik.” Zsolt nagyon jól focizik, irányító középpályás volt. „Állandóan mozogsz, végigfutod a meccset, és szüntelenül figyeled a többieket. A csapat a lényeg a színházban is.” Pokorny Liával felkérték őket, hogy tanítsanak fiatalokat az Új Színházban. „Beszélni, vitatkozni kell a dolgokról, jó kérdéseket feltenni, aztán közösen meglesznek a válaszok.” Kérdeztem, ugye utólag sem látja feleslegesnek a lefutott a köröket. „Kicsit. Persze tudom, hogy minden energia hasznosul, de a lényeg az, amit a görög drámákban találunk meg, vagyis, hogy az élet a döntésekről szól.” Nemrég Bubik István-emlékestet játszottak a színházban. „Egyszer kérdezték tőle, hogy mi a színház szeretete. Azt felelte, az alázat. Hogy bármekkora is a szereped, az munka, csináld meg jól. Ezt is el szoktam mondani a diákoknak. Meg azt, amit én tanultam, hogy eleinte a társaság és a büfé a legizgalmasabb, aztán rájössz, hogy nem ott van a lényeg.”

Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka

‘),