Spengler Katalin: „A klasszikus mecenatúra nem vár viszonzást”

2013. július 22. |

A hazai művészeti élet egyik fontos szereplője. Férjével közös, a hazai és a nemzetközi szcéna progresszív alkotóinak műveiből álló kortárs gyűjteményük itthon egyedülálló, de Spengler Katalin legendás ékszergyűjteménnyel is rendelkezik. Mecenatúráról, művészekről és a gyűjtők felelősségéről mesélt nekünk.

Aki ma Magyarországon mecenatúrával foglalkozik, az már hősnek számít?
Számtalan módja van a művészek támogatásának, ráadásul sokkal többen tesznek ezért, mint gondolnánk. Az is mecenatúrának számít, amikor egy ismerősöm a nyomdája mellett lévő raktárhelyiségeket bocsátja művészek rendelkezésére. Segítség az is, amikor egy gyűjtő festékkel vagy vászonnal támogatja a neki szimpatikus alkotókat. Ismerek olyan magánembert, aki a balatoni nyaralójába hív meg művészeket, hogy ott szabadon alkothassanak.
Egy ilyen együttműködésből barátságok is születnek.
Az egyik cél az, hogy a mecénás közelebb kerüljön a művészhez. A kialakuló barátságokból mindkét fél profitál, hiszen a művész sem hagyja viszonzás nélkül a segítséget, és magától értetődően egyenrangú partner szeretne lenni egy ilyen típusú együttműködésben. A klasszikus mecenatúra nem vár viszonzást, és a hétköznapok szintjén nem is kap publicitást.
Miért keresi egy gyűjtő a művészek társaságát?
Mert szeretne betekintést nyerni abba az intellektuális közegbe, amely a művészemberek sajátja. Egy alkotó a lényeget megragadva láttatja a körülötte lévő világot, ez pedig óriási élmény vagy érték lehet a közelében lévő embereknek is. A művészek átlagostól eltérő látásmódja nyitottabbá is teszi az arra érzékeny embereket. A kortárs képzőművészek kreatív energiája nagyon értékes lehet az üzletemberek számára is. Ráadásul vannak közös pontok is, hiszen az üzleti és a művészeti élet egyaránt az új utak felfedezéséről szól, de a kreatív emberek más irányokat is észrevesznek, illetve mutatnak meg másoknak. Nyugat-Európában és Amerikában nem szokatlan, hogy képzőművészeket kérnek fel tréningek megtartására, hogy ösztönözzék vagy inspirálják az üzletembereket.
Nem mindegy az sem, hogy aki támogat, az hogyan és milyen módon teszi.
Gyűjtőnek lenni felelősség, mert nem mindegy, hogy az ember a választásaival és a vásárlásaival milyen művész, milyen üzenet mellett teszi le a voksát. Nálunk ráadásul nem kiemelten támogatott terület a képzőművészet, így még nagyobb a magánemberek felelőssége. Persze az lenne jó, ha lenne egy erős műtárgypiac Magyarországon, és ezzel együtt a mecenatúra csak valami plusz lenne, de sajnos itthon ez még nem így működik. A gyűjtőnek folyamatosan képeznie kell magát, hogy értő befogadóvá váljon. A férjemmel közös gyűjteményünk gyarapításával pedig – a legfrissebb irányok követésével – segítjük a további alkotások születését.
Mire vagy büszke az elért eredmények közül?
Most éppen arra, hogy más gyűjtők társaságában mi is hozzájárultunk, hogy egy kitűnő művész, Csákány István kiállíthasson egy nagyszábású munkát az idei kasseli dOCUMENTA-n, amely egy rendkívül fontos nonprofit esemény a művészet világában. A következő öt évre meghatározza a trendeket, és kijelöli az irányokat a kortárs képzőművészetben. A művésznek komoly anyagi nehézséget jelentett az alkotás létrehozása, de végül műgyűjtők támogatásával megvalósulhatott. Mindig menni kell, nézni és látni kell, és ha lehet, segíteni. Ez a műgyűjtés lényege is.

Szerző: Szűcs Péter
Fotó: Trunkó  Bálint
Smink: Oláh Zsófia

‘),

Még több Riporter

A gyerekeket is pluszkilókkal terheli a Covid-időszak covid

A gyerekeket is pluszkilókkal terheli a Covid-időszak