Világos, hogy a fenti mondat gyerekszájból nem hangozhat el anélkül, hogy megütközést keltene. Márpedig elkezdett cseperedni az a generáció, amelynek ez a mondat írná le pontosan a származási körülményeit. Azoknak az egyedülálló nőknek, akik több mint egy éve már legálisan találhatnak rá a spermabankban leendő gyermekük apjára, egyszer majd mesélniük kell valamit minderről…
Anonim donáció Magyarországon
„Engem nem szokott érdekelni, hogy valami nem legális, ha azt én nagyon akarom. És gyereket nagyon akartam – kezdi Éva. – Voltak orvosok, akik akartak segíteni akkor is, amikor még nem szabadott volna. Szinte a számba rágták, mit kell tennem. És a lombikprogram elsőre sikerült is. Az ikerlányaim háromévesek. Fél évvel ezelőttig úgy képzeltem, hogy amikor majd kérdezik, mi van az apjukkal, mindig az életkoruknak megfelelően mondok valamit úgy, hogy ne hazudjak. Fél éve láttam az amerikai Oprah Winfrey-show-ban, milyen az, amikor donorgyerekek találkoznak az apjukkal. Döbbenetes élmény volt! Elkezdett nagyon érdekelni a nálunk családfelállításnak nevezett módszer, el is mentem ilyen csoportba, ami még inkább elmélyítette bennem azt a meggyőződést, hogy lépnem kell. Az egyik lányom jól megvan apa nélkül, a másik viszont gyakran emleget »valamiféle« apát. A pszichiáterem szerint ez arra utal, hogy pszichésen veszélyeztetett, és nekem mindent meg kell tennem azért, hogy felkutassam a donort. A pszichiáterem azt mondja, lehetetlen, hogy akár naponta eszébe ne jusson, valahol lehet gyereke. Nekem tehát az az utam, hogy a donorapát valóságossá tegyem.”
Az apa: feltörhetetlen kódszám
|
Apa lesz a donorból?
Dr. Kaposi Zsuzsanna, a Krio Intézet Sejt- és Szövetbank biológusa leszögezi, az intézet szerződésben vállalta a donorok anonimitásának megőrzését, ezt semmi körülmények közt nem szegheti meg. A donor személye jogilag védett, még peres eljárásban sem fedhető fel. A szülők vagy az egyedülálló anyák ennek az információnak az ismeretében veszik igénybe a szolgáltatást. A TASZ tovább lobbizik A starttól a célig egy évbe telt, mire az egyedülálló nők és a TASZ (Társaság a szabadságjokokért) lobbijának köszönhetően az egyedülálló nők is jogosan vehetnek igénybe spermadonort. A törvény azonban különbséget tesz betegség és állapot között, és ezzel különböző anyagi feltételekhez köti a spermadonor igénybevételét. Sokak szerint ez diszkriminatív, hiszen ahogyan a betegségről, úgy az állapotról sem tehet az, aki szeretne élni a lehetőséggel. |
Csakhogy Magyarországon ez nem lehetséges: a spermadonáció ugyanis anonim. A donor külső tulajdonságait megismerheti a donációt igénybe vevő, de az apa személye feltörhetetlen kódszám marad. Ezt Éva is jól tudja, és egy ideig abban bízott, mire a lányai felnőnek, megváltozik a törvény. „De nem tudom, várhatok-e addig. Fontolgatom, hogy felhívom a spermabank szakembereit. Bízom benne, ők is ismerik a világtrendet: hogy a spermadonáció egyre inkább a nyílt örökbefogadás mintájára alakul át, tehát a gyermek bizonyos életkorában megtudhatja, ki a vér szerinti apja. Törvényt persze nem sérthetnek, de talán virágnyelven elmondanak valamit, ami alapján el tudok indulni. Esetleg vállalhatnak közvetítő szerepet. Ha nem sikerül, a sorsra bízom a dolgot. Van, amit a törvény nem tud megakadályozni, mert mélyebb, ősibb folyamat.” Megkérdeztem Évát, miért gondolja, hogy joga van apává tenni valakit, aki csak spermadonornak jelentkezett: „Ez nekem is kérdés volt eleinte, aztán amikor a családállításon attól a fiatal fiútól, aki a donorapa szerepét játszotta, és aki nagyjából egyidős lehet azzal, aki a valóságos donor, megkérdeztem, jogom van-e ehhez, azt felelte: »Nyugi, ez természetes!« Akkor megnyugodtam.” Éva tagadja, hogy még a lombikeljárás előtt ne gondolta volna át, hogyan kezeli majd az „apakérdést”. Az sem igaz, mondja, hogy megbánta volna, mert egyedülállóként a gyermekvállalás pszichésen nagyobb tehernek bizonyult, mint amekkorának képzelte: „Nem bánok semmit. 37 évesen, egy tönkrement párkapcsolattal, két elzáródott petevezetékkel semmi esélyem nem lett volna arra, hogy gyerekem szülessen. A szüleimtől, barátaimtól nagyon sok segítséget kapok, az apukám igyekszik a lányaim számára apafigura lenni, de a pszichiáter szerint az ilyen »helyettesítések« nem működnek.”
Szöveg: Mihalicz Csilla
Fotó: Tulok András – Flashback Photo
A Marie Claire októberi számának 64. oldalán találod a folytatást, amelyből kiderül, hogy a magyar jogrendszer hogyan szabályozza a kérdést, és hogy a nők hgy viszonyulnak az inszeminációhoz.
[Marie Claire, 2007. október]
