Szabálytalan szerelmek – Értelmileg sérült pároknál jártunk

2013. július 22.
Szabálytalan szerelmek – Értelmileg sérült pároknál jártunk

Magyarországon hatvanezer értelmileg akadályozott él, mégis ritkán látjuk őket. Sokan laknak intézetekben, másokat a családjuk rejt el a külvilág elől. Bár a környezetük hajlamos gyerekekként kezelni őket, nekik is vannak vágyaik, érzelmeik, néhányan örömteli testi életet élnek, és bíznak a gyermekáldásban – pedig csak keveseknek adatik meg.

A kilenc hónapos Andi édesanyja talán nem is tudja, mekkora adomány, hogy világra hozhatta kisbabáját. A kertvárosi házrészben élő Árgyelán család udvarán csendben pihen a kislány, miközben 27 éves édesanyja halkan ringatja. Éva sosem élt bentlakásos intézményben, így nem kötelezték arra, hogy fogamzásgátló tablettát szedjen. Édesanyja nem helyeztette gondnokság alá, és nem szorgalmazta azt sem, hogy lányát műtétileg meddővé tegyék. Nem szakíttaták meg a terhességét, igaz, rendkívül későn, 27 hetes terhesen döbbent rá, hogy gyermeket hord a szíve alatt. Éva furcsállta ugyan, hogy már hatodik hónapja kimarad a vérzése, ám ahogy meséli, senki sem világosította fel, mit jelenthet mindez. „Inkább örültem neki, hogy nem kell bajlódnom a menstruációmmal. Azt hittem, híztam egy kicsit.”

„Betegen is imádnánk”
Ekkor már egy éve dolgozott egy fogyatékosotthon nappali ellátásának kreatívműhelyében, és ugyanennyi ideje jártak együtt Gyurival, aki kosarat fon az intézményben. Bár egyikőjüknek sem ez volt az első lelki és testi kapcsolata, a lány szinte semmit sem tudott a fogamzásgátlásról, és a lehetséges következményeket sem ismerte, noha nevelői szerint ez a téma többször is szóba került. „Soha nem volt ez téma, saját magam pedig nem mertem kérdezni. Mindenre egyedül kellett rájönnöm: hogyan kell csókolózni vagy »azt« csinálni.” Sosem védekeztek, de nem azért, mert Éva gyereket szeretett volna. „Nagyon-nagyon féltem a szüléstől. Tudtam, hogy borzasztóan fáj, és sokáig tart. Attól is megijedtem, mit szólnak majd a munkahelyemen a vezetőim.” Bár a kismamát látta nőgyógyász, Árgyelánék azzal nem voltak tisztában, hogy magánorvost fogadhatnának, vagy akár speciális genetikai vizsgálatokat is kérhetnének. „Biztosak voltunk benne, hogy egészséges lesz. Amúgy betegen is ugyanúgy imádnánk” – meséli, miközben cumit ad egyre éhesebben síró szöszke babájának.
Az enyhe értelmi fogyatékkal élő nő számára tortúra volt a lánya, Andrea világrahozatala. Bár az intézményben elmagyarázták neki, nem emlékszik rá, hogy felkészítették volna a szülésre, nem tudta, mi az a köldökzsinór vagy a méhlepény. „Egyedül csináltam végig. Mivel túlhordtam a babát, az utolsó napokat kórházban töltöttem. Azon az éjjelen éreztem, hogy másképp fájok, de a nővérkék rám ripakodtak, hogy csak jóslófájásaim vannak. Végül reggel az orvos fel akart fektetni egy ágyra, amin nagyon meglepődtem. Azt hittem, a szülőágy ugyanolyan, mint a nőgyógyász széke. Kiabáltak, hogy jobban tegyem szét a lábam, és fogjam meg a saját bokám. Nagyon rosszul-esett.” A szülés után azonnal elvették tőle a csecsemőt, egyetlen  pillanatra láthatta csak a gyerekét. A negyedik napra már hazaküldték. „Ritkán kapok segítséget, legfeljebb édesanyámra számíthatok. Ám köztünk sosem volt igazi anya-lánya kapcsolat. Szeretném, ha én Andikával másképp lennék.” Közben a kertben vidáman kacarászik a kislány, míg az apja a magasba dobja. A novemberben egyéves csöppség az eddigi vizsgálatok szerint egészséges. A szülők nagy szeretettel foglalkoznak a gyerekükkel, már nagyon várják, hogy a kislány megszólaljon, és majd kézen fogva indulhassanak az óvodába. Énekelni viszont nem szoktak neki, nem ismernek gyerekdalokat. Számítógépet nem tudnak használni, más kisgyerekes családot nem ismernek, az utcára is ritkán merészkednek. Érdekelt, mit jelent számukra a felelősségteljes gyereknevelés, de Gyuri és Éva nem ismerték a felelősség szót. A munkahelyükön, a speciális intézményben azt látnák a legjobbnak, ha Andi bölcsődébe kerülhetne. Az enyhe értelmi fogyatékkal élő Árgyelán család érezhetően magára maradt, holott az édesanyának állandó segítségre lenne szüksége.

Sterilizáció – Kinek van joga dönteni?
Törvény szabályozza, hogy az értelmileg akadályozott nőket mikor lehet sterilizálni, vagyis végleg elvenni annak a lehetőségét, hogy utódot hozzanak a világra. Adatot arról hiába próbáltunk szerezni, hogy hány fogyatékost sterilizáltak itthon, mivel az Országos Egészségpénztár szerint ez nem közérdekű adat. A műtéti eljárást a gondnok vagy a gyám kérheti, és bírósági határozat szükséges hozzá. A sterilizálást akkor engedélyezik, ha a fogamzásgátlás másképp nem oldható meg, vagy nem javasolt. Akkor is lehetővé teszik, ha a nő nem képes a gyerek felnevelésére, valamint saját maga is egyetért a beavatkozás szükségességével. Engedélyezett akkor is, ha az utód valószínűleg súlyosan fogyatékos lenne, vagy ha a terhesség veszélyeztetné a nő testi épségét.

Felemás megoldások
Andi érkezése, Éva megalázó szülésének története is csak megerősíti: az értelmileg akadályozott nők kevés esélyt kapnak a testük tiszteletben tartására, a nőiségük megélésére, a szerelmi életük intim kiteljesítésére. Napjainkban egyetlen fogyatékosintézményben sem kötelező szexuális felvilágosítást tartani, tulajdonképpen a speciális otthonok munkatársain múlik, mikor mit mesélnek el a felnőttkorba lépő sérülteknek. A beszélgetéseken elsősorban az intimhigiénéről esik szó, és azt is elmondják a lányoknak, hogyan kell védekezniük. Mivel a fogamzásgátlásról inkább a nők feladataként esik szó, elvétve említik a fiúknak a gumióvszer használatát. Elterjedt gyakorlat a fogyatékosellátásban, hogy a nevelők menstruációs naplót vezetnek a lányok havivérzéséről, arról is hallottunk, hogy van, ahol le kellett adni a betétet. Néhány éve egyes nagyobb intézetekben úgynevezett intimszobákat alakítottak ki, a zárt helyiség kulcsához azonban gyakorta úgy juthatnak csak az együttlétre vágyók, ha a portán leadják a nevüket.

Szöveg: Beszterczey Judit
Fotó: Pályi Zsófia
A cikkben Irénként szereplő megszólalónk nevét – saját kérésére – megváltoztattuk.

A folytatást keresd a 2012. szeptemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2012. szeptember]

‘),