Mátyássy Áron rendezte, felesége, Vass Teréz pedig a női főszerepet alakította a szemledíjas Utolsó időkben. A film a fesztiválkörút után végre már a hazai mozikban is látható. A forgatás vége felé Teri már terhes volt a kisfiukkal, Lázárral – a gyerek születése óta pedig teljesen átalakult az életük, ám ezt a legkevésbé sem bánják. Csak egymásra koncentrálnak.
![]()
Mátyássy Áron művészcsaládba született, testvére, Mátyássy Bence a Nemzeti Színházban játszik, akárcsak korábban Áron felesége, Vass Teréz is, aki rögtön a Színművészeti Egyetem után került az ország első színházába. Törőcsik Mari szerint Teréz az egyetlen olyan magyar színésznő, aki el tudná játszani a
Körhinta főszerepét, ha ma készítenék vagy ha újraforgatnák a legendás alkotást. Áron első filmjével elnyerte a Filmszemle fődíját. „Most voltunk a filmmel Chicagóban egy fesztiválon – meséli. – Kérdezték utána, nincs-e jetlagünk, mondtuk, de igen, öt hónapja.” Így, hogy közös a szakmátok, nem nehezebb átvinni Áronon, hogy legyen inkább többet otthon? – kérdem. „Nem, szó sincs erről – nevet Teri. – Majd később én is szeretnék dolgozni, de most még meg akarom élni az anyaság minden pillanatát. És ez nem érzelmi luxus, egyszerűen nem tudok elszakadni Lázártól. Sokan mondják, hogy lehetett a pálya elején elmenni szülni, de nekem fontos ez a kapcsolat Áronnal, és szerettük volna, hogy legyen egy gyerekünk. Fura, mennyi szó esik arról, hogy hogyan lehet ugyanúgy továbbvinni a gyereked előtti életet – nekem nem menne. Arról viszont nagyon keveset beszélnek a nők, hogy milyen nehéz az első pár hónap. Amikor Lázár megszületett, mi Áronnal csak feküdtünk az ágyon, és zokogtunk. Éreztük, hogy ez nagyon nagy változás. Nem kértünk segítséget a családtól, amit nehezen vett mindenki, de mi azt szerettük volna, hogy összeszokjunk, így hárman” – mondja Teri, aki az őszi pótforgatáson már terhes volt. Az
Utolsó idők az ukrán határ közelében játszódik, a húga megerőszakolását önbíráskodással megtorló báty története. „Próbáltam empatikusan közelíteni a figurákhoz. Mindenki elítélhető és felmenthető is egyszerre. Nézőként kínban van az ember, hogy egy gyilkosnak drukkol” – magyarázza Áron. Ez igaz, szinte együtt mozgunk a fiúval, átérezve a tehetetlenséget, ahogy a közeg minden törvényével elkerülhetetlenül is a rosszat hozza ki az életekből. „De elkészült a film, elnyerte a fődíjat, érkezett sok fesztiválmeghívás, és rengeteg szeretetet kaptunk az emberektől. Ez jó, de az, hogy közben megjött Lázár, új irányt adott az életünknek. Ez most a legfontosabb dolgunk.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka
