Rezes Judit a Katona József Színház társulatának állandó tagja. Karakteres és sikeres színésznő, akinek jó a közelében lenni. A most induló évadban újra főszerepeket kapott a színpadon, és egy új mozifilmben, A nyomozóban is látható.
![]()
Azért lett színésznő a több évig tartó balettozás után, mert akkor ez kiszámíthatóbb és beláthatóbb pályának tűnt. Ezen ma már kicsit nevetünk, de még ha abba is hagyta, a tánc sem volt elpocsékolt idő. „Fegyelmezettebb a viszonyom a testemmel. A színházi próbákon eleinte elképedtem; mindenki renitensnek tűnt, nem figyeltek a rendezőre, beszélgettek, járkáltak. Ilyen a balettban nincs, ha a koreográfus beszélt, meg se lehetett mukkanni. Ez nem túl demokratikus műfaj.” Néhány évvel ezelőtt láttam a Kazamatákban, fotóriporternőt játszott, pontos volt, és korrekt, de szinte nemtelen. „Én a bátyám haverjai között nőttem fel, fiúbarátokkal és fiús gesztusokkal találkoztam a legtöbbször. Később, ha udvaroltak nekem, én inkább közvetlen, laza voltam, abban semmi nőies nem lehetett. Frusztrált is, nyilván a visszautasítástól való félelemből, védekezésképpen csináltam. A színpad más, ott el tudtam játszani a nőt, mert éreztem, mire számíthatok.” Miközben ezt mondja, fehér blúzban és puha gyapjúkardigánban, kifestve, ahogy hosszú ujjaival tartja a csészéjét, a maszkulin lét már nem időszerű probléma. „Sokáig gyereknek éreztem magam, az jó is volt nagyon. De a korom meg a lelki szerkezetem most jutott el oda, hogy a női létet megéljem. Egyszer mondta is egy férfi nekem, hogy az a fajta nő vagyok, akibe nem elsőre szeretnek bele.” Judit nyolcadik éve játszik a Katonában. „Nyáron egy teljes hónapom szabad volt. Érdekes, ahogy távolodik az ember a színháztól, telnek a napok, valahogy az egész veszít a fontosságából. És ahogy jön az ősz, a felújító próbák és az új darabok, fokozatosan lesz egyre jobb és jobb belemenni az évadba.” A Sáskákban anyát játszik. „Keserédes darab. Az írónő nagyon karakteresre írta a szerepeket. Az én figurám elhúzza a szavakat, végig affektál, akárcsak a lánya. Alig van őszinte pillanata.” Judit viszont kifejezetten természetes. Nyugodt. Mintha direkt bánna így az energiáival – mondjuk mert estére kellenek majd. Mostanában egy kortárs angol író, Edward Bond nem túl optimista hangulatú darabját próbálja, amely 2077-ben játszódik. Olvasni amúgy van időd? – kérdezem. „Az évadban nem sok, de azért Neil Gaiman két könyvét sikerült bekebelezni nemrég – nagyon jók, az egyik egy tündérvilágban, a másik egy London alatti, fura világban játszódik.” Apropó London, a Katona sokat vendégszerepel a világban. „A közös utazásaink mindig nagyon jól sikerülnek. Európában szinte mindenhol voltunk már.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka
