Istennővé válni az új szerelmünk mellett a kiteljesedés egyik foka. Majd egy véletlen folytán rádöbbenni arra, hogy a nagy ő valójában családapa – ez már más megvilágításba helyezi a kapcsolatot. Cikkünk szerzője névtelenül írta meg történetét. Több évig élt szeretőként, mégis úgy érzi, bár szíve kissé megkérgesedett, annyi mindent tanult saját magáról, hogy megérte. Nővé vált.
Épp hogy feliratkoztam a társkereső oldalra, máris egy szimpatikus fiatalember küldött üzenetet. Magáról csak annyit írt: független, gyermektelen értelmiségi. Még a fotója sem mutatott sokat belőle. A barátnőm azt javasolta, vágjak bele, régi kedvesére emlékezteti a pasi, ez akár jó jel is lehet. Így ismertem meg Bálintot egy szép márciusi napon.
Elsöprő érzelmek
Emlékszem, esett az eső, és véletlenül elmentem mellette. Rögtön felhívott, és megkérdezte, csak nem én vagyok az a démon, aki elrohant előtte az előbb. Megfordultam, és abban a pillanatban megnyugodtam, mert egy jóképű és szimpatikus férfit láttam magam előtt. Egyre sűrűbbek lettek a randevúink, láthatóan mindketten élveztük egymás felfedezését. Órákat beszélgettünk: ismerkedtünk egymás múltjával, jelenével. Hamarosan az ágyban is egymáséi lettünk… Két év egyedüllét után felvirágzott az életem. Nem vagyok szexszimbólum, hiába sportolok, mindig volt rajtam súlyfelesleg – igaz, arányosan. De Bálint mellett a világ legvonzóbb nőjének éreztem magam. Lecseréltem a ruhatáramat, szexis, nőies darabokkal töltöttem fel a gardróbomat. A barátaim csak ámultak, ki ez a férfi, aki képes volt kihozni belőlem az istennőt? Rettenetesen boldog és szerelmes voltam.
Társ helyett szerető?
Már fél éve tartott a románcunk, amikor egy csőtörés miatt az egész lakásomat renováltatnom kellett. Bálint meghívott az otthonába. A lakása olyan volt, amilyennek leírta, csak a gyerekjátékokat nem értettem – azt mondta, vidéken élő testvére gyakran jön fel hozzá a gyerekeivel. És mivel egyedül él, még örül is a gyerekseregnek. Ez az, gondoltam, jó úton járok. Csodásan telt az első hét, mindennap ugyanabba a lakásba tértünk haza, és a széles ágyon fantasztikusakat szeretkeztünk. Közben munkahelyet váltottam, és úgy éreztem, teljes lett az életem.
Az egyik hétvégén el kellett utaznia vidékre, egyedül maradtam a lakásában. Azt mondta, érezzem magam otthon. Ezért nekiláttam egy kis takarításnak. És akkor, ott, egy fotóalbummal a kezemben megfordult velem a világ. Kiderült: szerelmem házas, és két pici baba édesapja. Elkapott a rémület, mibe keveredtem? Ki ez a férfi, akit a szerelmemnek nevezek? Elöntött a víz, remegtem, néhány pillanat alatt minden összeomlott. Közben egyre világosabbá vált: az árulkodó jelek majd kiszúrták a szemem, csak nem tulajdonítottam nekik jelentőséget. Összezavarodtam, és sírni sem tudtam. Én nem az a nő vagyok, aki más férjére vadászik. Bénultan járkáltam a hatalmas lakásban. Nem volt maradásom, de egy éjszakát még ott kellett töltenem. Alvás helyett kényszeres takarításba kezdtem. Minden zugot kisöpörtem, reggelre ragyogott a lakás, mégis csak koszt láttam mindenütt tisztaság helyett. Búcsúzóul csak egy cetlit hagytam az asztalon, rajta egyetlen kérdéssel: „Miért?”
Nem hívtam, nem kerestem, két napig a telefont sem vettem fel, miközben tudni akartam az igazságot. Azt kérte, találkozzunk. Féltem, viaskodtam az érzéseimmel, mert a történtektől függetlenül még szerettem őt. Elmesélte, hogy a babák nem akkor és nem úgy érkeztek, ahogy szerették volna, és mire megszülettek, addigra valami elveszett a kapcsolatukból. Ezért a felesége a pár hónapos csecsemőkkel egy időre vidékre költözött. Azt mondta, olyan nőt keresett, aki betölti az űrt a szívében. Ekkor találkozott velem, és lettem a mindent elsöprő nagy szerelme. A családi ágyon szeretkeztünk, ennyire közel még sosem éreztem őt magamhoz. Végre eleredtek a könnyeim, és feloldódott a napok óta tartogatott fájdalom. Másnap reggel úgy váltunk el, hogy többet nem találkozunk.
Fotó: Fábián Évi
A folytatást keresd a májusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. május]
‘),
