Romániából költözött Budapestre, két kisgyermek édesanyja, és 37 évesen a hazai ING Biztosító vezérigazgatója. Cornelia Coman az idei év közepétől vezeti a vállalatot, amely segített elhozni nekünk Cézanne festményeit a világ minden tájáról, Los Angelestől Canberráig.
Dehogy! (Nevet.) Ezt a mandalaszerű képet a fodrászom festette, miután pályát módosított, és művésznek állt. Én voltam az egyik első vevője, támogatni akartam őt az indulásban. Ezt a kettőt a gyermekeim készítették, a nyolcéves lányom képe egy különleges török technikával készült, a négyéves fiam állítólag egy tűzijátékot festett meg. Ez itt pedig egy olyan festmény, amelyet a munkatársaimmal együtt készítettünk egy csapatépítés alkalmával, amelyről nagyon jó emlékeket őrzök.
Hogyan lesz az emberből 33 éves korára csúcsvezető?
Nagyon kell szeretni, amit csinálsz, a többi jön magától. Akár olyasmi is megtörténhet, amire nem számítasz, én például soha nem tűztem ki célként az igazgatói széket. Viszont már fiatalon makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy aktuáriusként – pénzügyi kockázati elemzőként – dolgozzak. Kaptam vonzó állásajánlatot pályakezdőként más területen, mégsem fogadtam el. Egy aktuárius tisztában van vele, hogyan csinál pénzt a vállalat, és miként fejezze ki számokban egy lépés következményeit. Így már nem nehéz jó döntéseket hozni. Nemcsak a számokat, az embereket is nagyon szeretem, ez pedig jó kombinációnak bizonyult. Mindenesetre akkor azt gondoltam, minden jó úgy, ahogy van. A főnököm mégis úgy látta, készen állok. Így aztán három év munkaviszony után középvezetővé neveztek ki, a karrierem tizedik évében pedig a romániai ING élére kerültem. Ennek már négy éve.
Nehezített volt a terep akkoriban: robbant a válság, és nyolc hónapos terhes volt a második gyermekével.
Az első év a vezérigazgatói pozícióban nehéz volt, de a kemény időszakok tökéletesek arra, hogy az ember rájöjjön, milyen gyorsan tud fejlődni, ha megvannak hozzá az adottságai. Másfelől az ING bízott bennem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ilyen fiatalon, egy hónappal a szülés előtt kineveztek.
Azért ehhez kellett egy jó adag bátorság is, jól sejtem?
Sosem féltem a kihívásoktól, az új dolgoktól. Mindössze 22 éves voltam, amikor tréninget kellett tartanom nálam jóval idősebb, tapasztaltabb szakembereknek. Mégis sikerem volt, mert az emberek szerették, ahogy bánok velük. Behívott az akkori főnököm, és azt kérdezte: maradsz a számítógéped mögött, elmélyülsz a szakterületedben, vagy inkább az emberekkel foglalkozol, és menedzser leszel? Ez volt életem egyik legnehezebb kérdése.
Egy program keretében az ING magyarországi tagvállalatai 120 millió forinttal támogatták a Cézanne-kiállítást. Miért fontos a művészet egy olyan cégnek, mint az ING?
A kiállítás létrejöttéhez nagy támogatásra volt szükség, és mi az ügy mellé álltunk. A magyar művészetkedvelők így itthon ismerkedhetnek meg ennek a zseniális festőnek az alkotásaival, anélkül, hogy körbe kéne járniuk a világ több tucat múzeumát. Sokat elárul egy-egy vállalatról, hogy mit szponzorál. Szeretnénk, ha látnák az emberek, hogy hiszünk a hosszú távú, felelős gondolkodásban és az értékek megőrzésében – nemcsak a stratégiánk megvalósítása közben, hanem a társadalmi szerepvállalásunk során is. Azt szeretnénk, ha a fiatalok megtanulnák kézbe venni a pénzügyeiket, és akármilyen kis összeggel, de takarékoskodnának a nyugdíjas éveikre, hogy fenn tudják tartani a megszokott életszínvonalat. Ugyanolyan hosszú távú befektetésben érdemes gondolkodnunk magánemberként, ahogy az ING teszi, amikor a művészetet támogatja.
Ön szerint mit adhat a művészet a 21. századi embernek?
15 évvel ezelőtt az amszterdami Van Gogh-kiállításon álltam az egyik festmény előtt, és a kép egyszer csak elkezdett hozzám beszélni. Életre kelt, megszólította a lelkemet – egészen misztikus élmény volt. Szeretném, ha valami hasonlót élnének át az emberek a Cézanne-kiállításon is.
Szerző: Deme Zsófia
Fotó: Erdőháti Áron
Smink és haj: Simon Lucia
‘),
