„Sztár leszek, mert alkalmas vagyok rá”

Ki a következő? Nyílik egy belső ajtó, mintha orvosnál lennénk, vagy vizsgára várnánk – valójában modellválogatáson vagyunk, egy reklámfilmhez keresnek gyerekszereplőket. A hangulat kicsit feszült, várakozással teli, egy kislánynak az anyukája fésüli a haját, egy másik még gyakorolja a népdalt, amelyet bent majd elő kell adnia. Könnyen ki lehet szúrni a rutinos gyerekszereplőket, ők egyáltalán nem izgulnak, lóbálják a lábukat, flegmán néznek körbe a teremben. „A várakozás uncsi, de bent jó” – mondja a hét és fél éves Péter, akit anyukája kísért el. Őt már nagyon sokszor választották ki ilyen castingokon. „Ezerben voltam” – mondja, és gépiesen sorolja, hogy melyik gyümölcslevet, felvágottat reklámozta, és melyik magazinban mutatott be ruhákat. „Ki kellett venni az óvodából, annyira nem szeretett közösségben lenni, most meg attól sem jön zavarba, ha felnőttekkel kell beszélgetnie” – veszi át a szót az édesanyja, aki szerint ez magabiztosság a sok szereplésnek köszönhető.
A már-már sztárnak számító Forgó Anna Napsugár is alig várja a meghallgatást, rutinosan egy kis késéssel érkezik, így nem kell sokáig várakoznia. A kilencéves kislány rengeteg plakáton és reklámfilmben szerepelt már, a húsvéti kampány idején egy áruház arca volt, de hívták már játékfilmbe is, egy drámában pedig ő alakította a Gryllus Dorka által megformált szereplő gyerekkori énjét. Kedves mosolyával, hatalmas szemeivel ezúttal először az apukáját veszi le a lábáról, amikor be kell jelölniük egy lapon, hogy tudnak-e jönni a forgatási napra is, ha úgy alakul, hogy Napsugárt választják ki. „Tudunk jönni” – vágja rá a kislány, hezitáló édesapja pedig megadja magát.

Mennyit dolgozhatnak? A jogszabályok megengedik, hogy a 16 év alatti gyerekek – szülői és gyámhatósági engedéllyel – művészként, sportolóként vagy modellként dolgozhassanak, akár napi nyolc órában is. A hat évnél fiatalabbakra különösen figyelnek a forgatásokon, igyekeznek betartani az otthoni rutinjukat az étkezés, az alvás és a pihenés terén. Ez az érdeke az ügynökségnek is, mert egy kimerült, rosszkedvű szereplővel nem tudnak jó reklámot készíteni.

A meghallgatás gyorsan megy, egy gyerek alig tölt bent többet öt percnél, kivéve azok, akiket ott tartanak egy kis pluszszereplésre. Egy szőke kisfiú zenélő játékgitárral érkezik, ráadásul életében először van castingon, úgyhogy a kötelező Tavaszi szélt előadhatja gitárkísérettel is. A terembe lépő gyerekeket először kicsit beszéltetik, megkérdezik tőlük, hogy mit szoktak játszani, van-e testvérük, közben videofelvétel készül, és kattog a fényképezőgép, megmutatják magukat szemből és profilból, majd eléneklik a dalt úgy, hogy egészen közelről veszi őket a kamera. A gyerekek többsége egyedül jön be, és fegyelmezetten teszi a dolgát, mások izgulnak, elnémulnak, lassacskán lecsúsznak a székről, amelyen ülniük kell. „Nagyon ügyes voltál, köszönjük” – mindenkinek jut egy kis biztatás, amikor befejeződik a meghallgatás. Hogy ki lesz végül a szerencsés, csak néhány nap múlva derül ki – ez még csak az első rosta volt.

Akiknek sikerül…
Jó kisugárzás, magabiztosság, fegyelmezettség – általában ezeket a tulajdonságokat díjazzák az ügynökségek és a rendezők. A fotózások és a forgatások hosszúra nyúlnak, és nem mindenkinek van türelme végigcsinálni, akad, aki meggondolja magát, van, aki hisztissé válik. A szinte csecsemőkora óta szereplő Napsugár nagyon is tisztában van a képességeivel: „Tudják, hogy nem félek a kamerától, és bírom, nem fáradok el hamar” – mondja korát meghazudtoló meggyőződéssel. Neki már nem kell mindig válogatásra menni, sokszor az eddigi munkái alapján választják ki, és – ahogy édesanyja, Révész Anita meséli – nem is fogadnak el minden felkérést. A „csúcsidő” ötéves kora körül volt, akkoriban előfordult, hogy Napsugárnak havonta három munkája is akadt. A saját bőrükön tapasztalták meg, hogy mi éri meg: például egy hosszan futó kampányt nem kifizetődő kisebb összegért vállalni, mert az alatt az idő alatt máshová nem fogják hívni.
Kitartásáról híres a kilencéves Bátyi Bátor is, aki szerepelt már tévéműsorban, reklámfilmekben, sőt játékfilmekben is. Tele van energiával, nem lankad a figyelme és a lelkesedése akkor sem, ha a forgatás már a sokadik órájánál jár. „Bátika szeret dolgozni” – meséli vigyorogva immár otthon, ahol felkerestük. A rendezők és az operatőrök is szívesen dolgoznak vele, az egyik alkalommal például nagy sikert aratott azzal, hogy angolul válaszolgatott a külföldi rendezőnek, azóta is büszkén mutogatja az ajándékba kapott jelmezt és a kis hangosítóberendezést. Bátort többször hívják válogatásokra, mint ahányszor el tudnak menni vele, ilyenkor sokszor nem is szól neki az édesanyja, hogy ne fájdítsa a szívét – ezt persze utólag a kisfiú kissé rossz néven veszi.

…és akiknek nem
Mások viszont, bármennyire is szeretnék, hiába várják a munkára szóló felkéréseket. A nyolc és fél éves Nagy Antóniát három évvel ezelőtt fedezte fel egy ügynökség munkatársa, akkor elhívták egy komolynak tűnő fotózásra, sminkes, fodrász foglalkozott a kislánnyal, készült egy fotósorozat, és szerződést kötöttek – az édesanyjával mindezért 140 ezer forintot fizettettek ki. Az ügynökség soha többé nem jelentkezett. „Nagyot csalódtunk, pedig arra számítottunk, hogy ezzel anyagilag megalapozhatja a jövőjét, a befolyó pénzt pedig tanulásra fordíthatta volna” – mondja az édesanyja, Horváth Ildikó. Antónia már pici kora óta imádja, ha fotózzák, és több szépségversenyt is megnyert, 2008-ban a legfiatalabbak kategóriájában ő lett „Little Miss Barbie”.
Szerepelt már divatbemutatókon, volt modellversenyen, ezek viszont sok költséggel járnak – utazás, ruhák –, és Antónia hiába szerepelt jól, leggyakrabban teljesen üres kézzel vagy egy-egy kisebb ajándékkal távoztak. „Mi már nem tudunk ebbe pénzt és energiát fektetni. Ha olyan felkérést kap, amelyik biztos, vagy ha valaki menedzselné, akkor rendben van, de különben most a tanulás az első és a legfontosabb. Szeretném, hogy diplomája legyen, hogy majd ne kelljen annyit dolgoznia, mint nekem” – mondja az anyuka.

Szöveg: Tiefenthaler Eszter
Fotó: Pályi Zsófia
Köszönjük a segítséget az Open Casting ügynökségnek, az Artscan Models Agencynek és a Playground Casting ügynökségnek

A folytatást keresd a márciusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2010. március]