Hírnév helyett inkább a szakma érdekli őket. És bár színdarabot vagy sorozatot is lehetne írni az életükből, mi mégis az ezekhez képest első pillantásra könnyebbnek tűnő hármas interjút és közös fotózást választottuk. Az egyeztetés alatt derül ki, nem biztos, hogy az egyszerűbb megoldás mellett döntöttünk.
A délelőtti próba és az esti játék, a már meglévő vagy várt gyerek, a színházigazgató és a rendező, valamint az őszi–téli vírusok módosítják sorra az időpontokat, míg végül egy szokatlanul szép szerdai napon a Vígszínház színészbüféjében sikerül négyesben összeülnünk.
Tornyi Ildikó és Réti Adrienn a Vígszínház társulatának tagjai, Martinovics Dorina a Nemzetiből és a kisfia, Borisz mellől érkezik. Az HBO tévésorozata a közös pont a három színésznő életében. Mindhárman szerepelnek a Társas játékban, beszélnek is róluk, és szinte hihetetlen, de a külföldi mintára készült hazai sorozatot nemhogy nem döngölte földbe a kritika, de Magyarországon szokatlan módon egészen pozitív a visszhang.
Egy ikon, egy idol és három majdnem híres színésznő
Arra a provokatívnak szánt nyitókérdésre, hogy mennyire tartanak attól, hogy beskatulyázza őket a nagyközönségnek szánt sorozatban vállalt szerepük, mindhármuktól egyértelmű nem a válasz. „Egyikünk sem lesz olyan értelemben a nézők életének a része, mint a Szomszédok egykori szereplői” – mondják szinte egymás szavába vágva ugyanazt. Nem évekre kerülnek képernyőre, és nem is estéről estére, hanem csak „átmenetileg”, ami viszont fontos mérföldkő lehet az ismertséghez. A három színésznő a pályája elején van még, és bár nagy színházi és főszerepek mindegyiküket megtalálták már, „a hírnév egyelőre várat magára”.
Erre a végszóra több évtizednyi film- és színháztörténetével együtt a Vígszínház és a szakma egyik ikonikus alakja, Pap Vera lép be a színészbüfébe. Halkabban folytatjuk tovább a beszélgetést. „Neki például elég volt egy alkotás, hogy azonnal berobbanjon a köztudatba. Az Angi Vera című mozifilm rögtön a legnagyobbak közé emelte. Egészen más időket élünk már. Ilyen lehetőség csak nagy ritkán adódik egy művész életében. Nekünk sokkal kevesebb a lehetőségünk, hogy ilyen fokú ismertséget szerezzünk magunknak. Ehhez ma már elsősorban televíziós jelenlét kell, a színház önmagában nem elég. Engem régen nem vonzott a hírnév, de ma már tudom, úgy is lehet ismert az ember, hogy a munkája mögött teljesítmény van. Abban is bízom, hogy ez a lehetőség ugródeszka lehet az országos ismertséghez” – vallja meg Tornyi Ildikó, aki a diploma megszerzése után rögtön a Vígszínház csapatához került. Egy olyan lányt játszik a sorozatban, aki a lányokat szereti. „Olyan jólesik ez a kócos, vadóc szerep a sok naiv-ártatlan hősszerelmes után.”
Adrienn vidéki vágyai
Nagy, hangos családba született, három testvérével együtt Tiszaújvárosban nőtt fel, 11 éve él Pesten. Az anyukája közgazdász, az apukája aktuálisan súlyemelőedző. „Mindig arra biztattak minket, hogy azt csináljuk, ami igazán érdekel bennünket, de azt gőzerővel. Így lett a nővéremnek hegedűművész-diplomája, így lett a húgom néptáncos, a tízéves öcsém pedig még csak kóstolgatja, mihez van kedve. A mai napig számíthatok a szüleimre, nagyon fontosak nekem.
Dorina és a világot jelentő deszkák
Pesten született, de valójában igazi budai úrilány. Az ő családjában sincsenek művészek, az apukája vízilabdaedző, az anyukája sokdiplomás településfejlesztő. Dorina a gimnázium után kertészmérnöknek tanult, esze ágában sem volt színészkedni. „Azt akartam, hogy sok kutyám legyen, és minden áldott nap lovagoljak” – emlékszik vissza egykori, romantikusabb énjére. Hamar rájött, hogy a kertészkedés nem az ő útja, és „véletlenül”, a sikeres második felvételi után lett színész.
Ildikó zongorázni tudná a különbséget
Az anyukája szociális munkás, az apukája most éppen egy horgászegyesületet képvisel, a nővére pedagógus, és mindannyian nagyon büszkék, hogy Ildikóból sikeres színésznő lett, de arra talán még inkább, hogy az első babáját várja. Egy aprócska alföldi faluban, az 1200 lakosú Szentpéterszegen nőtt fel, zongoraművésznek készült, a szomszédos kisvárosban, Berettyóújfaluban járt zeneiskolába, és bár akkoriban megnyert egy országos négykezest, később mégis abbahagyta a zenélést.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Emmer László
Styling: Laczkó Mónika
Stylistasszisztens: Molnár Anikó, Skyba Iryna
Smink: Kiss Csilla
Haj: Herczeg Csaba – Hairclub
Ruhák: Tóth Bori, USE
Ékszerek: Mango, Swarovski, Ottoman, Látomás
Cipők: Louis Vuitton, Yves Saint Laurent
A folytatást keresd a 2012. január–februári Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2012. január–február]
