Szakácsnő, Fűszeres Eszter művésznéven. Szerintünk erre is született. Hogy örömöt okozzon a főztjével és az ötleteivel. Fűszer és lélek című nemrég megjelent szakácskönyve a hagyományos zsidó konyhát írja újra a reformgasztronómia szellemében.
![]()
„Mindkét szülőm főzött, anyukám »rendes« ételeket, a papám viszont csak akkor, ha rátalált egy nagyon egzotikus receptre, és ki akarta próbálni. A konyhai élet nekem is megtetszett, tízévesen a PomPom szakácskönyvét próbálgattam végig, 14 éves koromra már egész jó pörköltem volt. Igazán nagyot akkor fejlődtem, amikor Svédországban bébiszitteltem. Olasz lányokkal barátkoztam, akik megfigyelték: a külföldi éttermekben sokkal nagyobb adagokat adnak a nem svédeknek, egyfajta tiltakozásul a svédek barátságtalansága miatt. És akkor jöttek az indiai fogások, a libanoni fűszerek, az icipici olasz éttermek házi főztjei, na meg a halpiac, amilyet addig nem láttam soha.” Én már ennek a tapasztalatnak haszonélvezőjeként ismertem meg Esztert, illetve a receptjeit. Egy baráti vacsorán az egyik apuka(!) az ő blogjáról választott fogásokat főzött nekünk, vendégeknek. Camembert-es almát, gesztenyés kelbimbót, paradicsomos-olívás tésztát, mazsolás, korianderes marokkói csirkét, mézes padlizsánt. Összedobott még egy brutális csokitortát és a nagy ijedségre egy narancstortát is. Mi szanaszét hevertünk a lakásban, ő referált Eszternek, hogy a hatás leírhatatlan. A?többi konyhatörténelem. Az apuka és Eszter családilag összebarátkoztak, és addig-addig főztek, ettek, beszélgettek, mígnem csináltak egy szakácskönyvet. Miközben Eszter erről mesél, megérkezik a kisfia, enni kér, majd megérkezik a férj is, akinek Du Barry-szeletet ígért mára. A?házaspár közösen visz egy szoftverfejlesztő és webdesignnal foglalkozó céget, ez napi 8 óra, de Eszter otthonról dolgozik. „Így belefér a sport is, mert a könyv miatt annyit kóstoltunk, hogy négy hónap alatt 14 kilót híztam – mondja nevetve –, de majd lefutom! Bár főzés közben is lehet izomlázat kapni; ha valami felbosszant, mindig kézzel gyúrok, az helyrerak.” Vannak-e más mániák is, kérdezem. „Füstölt húst mindig ugyanannál a hentesnél veszek, az olívaolajra is kényes vagyok. Imádok piacon vásárolni, és szisztematikusan vezetem, mi pótolandó az otthoni készletekből. Főzés közben zenét hallgatok. Otthon láttam ezt is. A?konyhában mindig szólt a rádió, és ha jött egy szebb szám, a szüleim eldobták a fakanalat, és lassúztak egyet.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka
