Teniszütővel az elitbe – Kinek sikerülhet itthon?

Semmi más dolgom nincs, csak ülnöm és figyelnem kell. Még csak reggel kilenc van, de már ki vagyok merülve pusztán attól, hogy egy soproni teniszpálya szélén ülök, és a fejemet jobbra, aztán balra fordítom. Babos Tímea teniszező napját követem: reggel fél nyolckor bemelegítéssel kezdődött, majd kétórás teniszedzéssel és félórás erdei futással folytatódik. Amíg Tímea fut, két hatalmas melegszendvicset pusztítok el a közeli büfében, túlságosan megéheztem a friss levegőtől és az intenzív sport látványától. Éppen visszaérek a lazításhoz.
A profi tenisz a legdrágább sportok egyike, pláne, ha valaki Magyarországról akar érvényesülni. A legjobb magyar versenyzők rendszerint el is mennek az országból, és külföldön edzenek. A ranglistán legelöl álló magyar teniszezőnő, a 22 éves Szávay Ágnes Ausztriában, a junior versenyző Babos Tímea pedig Angliában edz. Már abból is látszik a pénzközpontúság ebben a sportban, hogy a versenyekről is az értékük alapján beszélnek a teniszezők: 10 ezer, 25 ezer, 50 ezer dollár összdíjazású tornákról van szó. A tízezres a legkevésbé nívós verseny: ezen az első helyezett „mindössze” 1600  dollárt, vagyis 340 ezer forint körüli összeget vihet haza. A tenisz nagyon sok pénzt hozhat, de bizonyos kor és szint alatt leginkább rengeteg kiadással jár. A szponzorok közben folyamatosan vadásznak a tehetséges, 14–15 éves fiatalokra, mert tudják, hogy hosszú távon megéri támogatni őket, később megtérül a befektetés.

A közönségnek játszani
Babos Tímea napja nem egy átlagos 17 évesé, ahogy az eredményei sem. A felnőtt-világranglistán tavaly olyan nívós helyezéssel nyitott, mint előtte még senki, és az összes sportszakértő szerint a legjobb felnőtt magyar versenyzők első számú utánpótlása, a junior-világranglista második helyezettje. Idén június elején érte el eddigi legnagyobb sikerét: párosban megnyerte a párizsi Roland Garros juniorversenyét.
Feltűnik, hogy teniszezés közben Tímea gyakran felkiált, hogy „mazsola”. „Nem szabad káromkodnom, ezt találtuk ki helyette – mondja, ahogy lejön a pályáról, és vigyorog. – Nem bírom, ha nem néznek, a közönségnek szeretek játszani. Szórakoztatni szeretnék, izgalmas labdameneteket mutatni. Az is előfordul, hogy túlzásba viszem, és hülyét akarok csinálni az ellenfélből, ezt viszont nem szabad.”
„Sopron kis város, nincs olyan teniszező, akivel igazán jól tudna Tímea edzeni” – mondja Babos Csaba, Tímea édesapja és magyarországi edzője. Tímea a jobb eredmények érdekében egy éve Angliába költözött, ahol egy családnál lakik, és teniszakadémiára jár – reggel nyolctól este nyolcig edzései vannak. Az akadémián egyedüliként ösztöndíjat kap, így a díjnak csak a töredékét kell fizetnie, de emellett is bőven akad kiadás.

Temérdek költség
„Kéthetente kell egy új cipő, ez páronként 25 ezer forint, évente 600 húrkészletet használunk el, ez pedig darabonként négyezer forint. 15 ütője van, mindegyik nagyjából 30 ezer forintot ér. Ha a kilométereket számítjuk, Timi egy év alatt négyszer körberepülte a Földet. Volt olyan, hogy három napon belül Mexikóban és Japánban is játszott” – sorolja az édesapja. A junior korosztályig nincs pénzdíjazás a versenyeken, a kiadás tehát a versenyző 18 éves koráig temérdek, a bevétel viszont csak a legjobb felnőttek sajátja.
Tímeára nagyjából évente 15 millió forintot kell költeni – ezt az árat a család, a teniszszövetség és legnagyobbrészt a szponzorok teszik össze. Van már menedzsere, sportszer- és ruhaszponzora is, cserébe pedig egy szigorú szerződése, amely kiköti, mit kezdhet az életével, és a bevételeiből mennyit kell átadnia.

Újabb kétórás tenisz
Babos Csaba, Tímea édesapja és edzője maga is teniszválogatott-kerettag volt, de nem tudott kimagasló nemzetközi eredményeket elérni. Mindkét lánya követte a teniszpályán. Tímea tízéves volt, amikor az édesapja elkezdett vele foglalkozni. „Apu nagyon szigorú, de kiskorom óta volt időm hozzászokni. Száz százalék, hogy nélküle nem tartanék ott, ahol tartok.” Tímea célja, hogy a top 50-be kerüljön a világranglistán. Most az 500. hely körül jár, de azt mondja, kemény munkával fél év alatt el lehet jutni a top 200-ig.
Délben négyórányi edzésen van túl, jöhet az ebédszünet, amelyet aztán újabb kétórás tenisz, majd másfél órás konditermi edzés követ.

Továbbtanulás kontra teniszkarrier
Tímea életét annyira átszövi a tenisz, hogy el kell gondolkodnia, amikor arról kérdezem, mi lesz a teniszkarrier után „Annyi pénzt szeretnék keresni, hogy 30 éves korom után már ne kelljen semmit csinálnom. Meg szeretném mutatni, hogy egy ilyen kisvárosból, mint Sopron, is el lehet jutni a legjobbak közé” – mondja, majd hozzáteszi, hogy a sok időt igénylő egyetemi továbbtanulás ki van zárva a profi teniszkarrier mellett. A személye olyan értékes befektetésnek számít, hogy ezt még a szerződése is kiköti. Külön passzusban szólnak arról, hogy például az USA-ba végképp nem mehet tanulni, ott ugyanis magas színvonalú az egyetemi bajnokság, és a támogatók aggódnak, hogy az amerikai menedzserek elszipkázzák a tehetségeket.
Temesvári Andrea, egykori Roland Garros-győztes, volt világranglista-hetedik klasszis ma a Park Teniszklub vezetője, a célja pedig, hogy egy helyre toborozza, illetve Magyarországon tartsa a legnagyobb tehetségeket. Sajnálja, hogy mindenki külföldre megy. „Vágyak nélkül senki sem lesz sikeres. Nekem az volt az álmom, hogy egyszer taníthassak, átadhassam a tapasztalataimat, és felkészíthessem a játékosokat a nehézségekre. Ez sikerült.”

Szöveg: Munk Veronika
Fotó: Járdány Bence

A folytatást keresd az augusztusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2010. augusztus]