A dzsessz a szerelme, a szerelem pedig állandó ihletője. Olyan kultikus sláger is kötődik a nevéhez, mint a Beryvel közösen készített Egyedül. A Jazz+Az sikerei után saját zenekaraival koncertezik, és az anyaságra készül.
Elsőéves dzsessz tanszakos volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, amikor a Jazz+Az zenekar válogatásán felfedezték. Azóta töretlen a karrierje. Különleges, mézes-melankolikus hangszíne azonnal lenyűgözte az alakuló dzsessz-zenekarba énekesnőket kereső Geszti Pétert és csapatát. Korábban szinte mindennap láttalak a villamoson futószerelésben a Margitszigetre menni – mondom neki, mire elpirul. „Jaj, de ciki, eszembe sem jutott, hogy ilyen körülmények közt felismerhetnek.” Pedig sokan felismerték. „Szerencsére az én közönségem nem várja el tőlem, hogy címlaplányként mutatkozzam a mindennapokban.”
Olyan típusú szerénységet látok benned, amely már biztosan nem változik.
Így vagyok kódolva. Óriási elvárásaim vannak magammal szemben, és ha egy koncerten úgy énekelek, ahogyan elterveztem, akkor az megerősít. Ha viszont azt érzem, hogy nem tudom úgy kifejezni magam zeneileg, ahogyan szeretném, de mégis nagyon tetszik a közönségnek, akkor ugyan jólesik, hogy szeretik, amit csinálok, mégsem vagyok elégedett. Valószínűleg azért, mert magamból akarok önbizalmat nyerni és nem a visszajelzésekből. Talán az erős önkontrollom miatt is van, hogy nem tudok elszállni magamtól, bármekkora is a siker. Lehet, hogy emiatt is szeretnek sokan velem dolgozni, mert normális vagyok. Az maradtam. De ez a fajta szerénység meg is nehezítheti egy énekes életét, lehet, hogy néha nem ártana elhinni, hogy több vagyok annál, mint amit gondolok magamról.
Egy zenekritikus azt mondta rólad, hogy „korunk egyik legjobbja”.
Megtisztelő. Sok visszajelzést kapok a hangommal kapcsolatban, ebben viszont csak az a furcsa, hogy mivel a sajátomról van szó, én már unom. (Nevet.) Én a dalszövegeimre vagyok nagyon büszke. Lemezdedikálásnál mondta egyszer egy hölgy, hogy nekem és a szövegeimnek köszönheti, hogy újra egymásra találtak a férjével. Igazán nem tartom magam szentimentális alkatnak, de akkor ez nagyon szíven ütött. Úgy éreztem, hogy már emiatt érdemes volt megírni a Vissza hozzád című dalt.
Az első szólólemezeden mindent elénekeltél a szerelemről, amit csak lehetséges. Mintha az összes oldalát megtapasztaltad volna, a viszonzottat, a fájdalmasan múlót, a csak egy pillanatra fellobbanót. Ennyire sok történeted van, vagy másokéból is építkezel?
Úgy tűnik, mintha sok férfi lett volna az életemben, de ez nem így van. Néhányhoz kerültem csak igazán közel, de azokat a kapcsolatokat nagyon mélyen éltem meg. A lemez 8–10 év tapasztalatának a termése. A történeteim minden egyes momentuma nagyon megérintett, és egy felbomlott házasság élményanyaga is benne van a szövegekben. Biztos vagyok benne, hogy tíz évvel ezelőtt még nem tudtam volna így írni az érzésekről. A nők nem szívesen árulják el a korukat, engem ez sosem frusztrált. Júliusban leszek 34 éves, és soha ilyen jól nem éreztem magam a bőrömben. Én mostanra találtam meg azt, amiben sokakkal ellentétben mindig is hittem. Hogy igenis létezhet egyszerre szenvedély és társszerelem. Hogy lehet harmóniában élni ugyanazzal az emberrel, akivel átélhettem igazi mélyrepülést, majd beleburkolózhattam a rózsaszín ködbe. Szerintem csak akkor lehet végérvényesen kikötni egyvalaki mellett, ha a kapcsolat mindent magában rejt. Ha kell, akkor meg kell őrülni együtt, egymásért, hogy utána együtt meg is tudjanak nyugodni és végül megöregedni.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Papp Éva & Schneider Zoltán
Stylist: Laczkó Mónika
Smink: Gurics Krisztina
Haj: Nyoszoli Kinga – Hairclub
Fotóasszisztens: Dancsecs Ferenc
Ruha: Nubu – Mono Fashion, Sinéquanone, Nanushka
A folytatást keresd a júliusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2010. július]
‘),
