Vonzások és választások – Először együtt a Malek testvérek

A közös szereplés eddig nem volt benne a repertoárban. Pedig a repertoár nagy, hiszen a családi név már önmagában meghatározta a két fiatal életét. Toldy Mária énekesnő és Malek Miklós zeneszerző, karmester mellett árnyalatnyit nehezebbnek tűnt saját karaktert, saját arcot kialakítaniuk. A testvérpárnak mégis sikerült, bár ennek ára volt. Például az, hogy a nagyközönség soha nem láthatta őket együtt címlapon, és nem olvashatott a közös életükről sem – de talán ez a legkevesebb. Az már egy kicsivel fájdalmasabb, hogy a Malek testvérek ritkábban is találkozhattak egymással. Andrea Bécsben, Miklós Amerikában élte ki és meg zenészkarrierjét. Karácsonyi nagy vacsoráknál jöttek össze évente egyszer, vagy maradt a kiszámíthatatlanság, jó esetben a spontaneitás – ez amúgy kifejezetten jellemző a művészcsaládra. „De talán nem is baj” – summázza Miklós kettejük közös mondandóját. Jó velük ülni, közöttük, kis túlzással itt fedezik fel egymást előttem, másfelől viszont testvérek, akik félmozdulatokból is értik egymást. Andrea gyorsan folytatja: „Nem hagyományos család a miénk. Bár sokszor vagyunk távol, mégsem e-maileken mondjuk el a történeteinket. Talán egy kicsit melodramatikusan hangzik, de érezzük egymást, még így a távolból is. Ha együtt vagyunk, mindenféléről, komoly és komolytalan ügyekről diskurálunk, úgy érzem, a találkozásaink minőségiek, ha lehet ilyet mondani.” Most, hogy Malek Miklós az X-Faktor zsűritagja lesz, könnyebben megy majd minden a családban: a média összehozza a „szanaszét” famíliát. Havi egy budapesti találkozóval biztosan több lesz ezentúl. Andrea ugyan második otthonának tekinti a budapesti Madách Színházat, ám a mindennapok továbbra is Ausztriához kötik. A beszélgetés-fotózás utáni napokban egy bécsi premierre készült, ahová a szülei mellett Miklós is szeretett volna elmenni, de várta Amerika és a munka. Andrea új, ősszel megjelenő dupla lemezét készíti, a címe már biztos: I love a piano, sőt az is, hogy kétnyelvű lesz. Az összeállítást férjével, Walter Lockman zeneszerzővel készíti, önálló estjeiket a hazai közönség is jól ismeri. A házaspár kedvenc sanzonjai progresszívebben, rendhagyóbban szólalnak meg. Még a fenekelős, játékos szexet is kigúnyolják, miközben együtt nevetnek a közönséggel.

A titokzatos ifj. Malek Miklós
Nem is annyira rejtőzködő, mint ahogyan gondolnánk. Egyszerűen idehaza kevesebbet tudunk róla, miközben a tengerentúlon sikeres zenei producer és zeneszerző. „23 évesen mentem ki Amerikába – idézi fel Miklós a múltat, miközben folyamatosan mosolyog. – Engem nem zavart, ha odakint azt mondták, legyen szép a napod, ráadásul kedvesek voltak velem.” Miklós alapvetően optimista ember. Egy idő után persze kényelmetlennek érezte, hogy itthon állandóan „a kinek a kije” címszó alatt azonosították be. Nem akart többé apuka kisfia lenni Magyarországon. „Tényleg így volt – és még mindig nevet a szeme –, állandóan csúfoltak, mindenki azt hitte, hogy szupergazdagok vagyunk, meg ehhez hasonlók. Bárhová bekerülhetek, szajkózták, úgyis minden iskola nyitva áll előttem. Ezeket a beszólásokat, ezt a rosszindulatot hamar meguntam.”

Ifj. Malek Miklós egy olyan országba ment, ahol nem azt nézték, honnan jött. A tehetség számított, a kemény munka és persze a profit. Hogy mégis hogyan került a legnagyobbak közelébe, mint Jennifer Lopez, Anastacia vagy Tarkan? A válasz nagyon prózai: szerencséje volt. Faxot küldött egy neves kiadó külföldi elnökének, a magyarországi igazgató véletlenül éppen az ismerőse volt, megmutatta neki az anyagait, másnap már a három legnagyobb New York-i zenei céggel tárgyalhatott, és hamarosan le is szerződött. A cég, ahol kikötött, éppen J.Lo lemezén dolgozott, így Miklósnak rögtön alkalma nyílt zenészként és hangszerelőként is közreműködnie egy világslágerben. Valahogy így kezdődött.

Dívákról  jót vagy semmit
Ez aztán minden kaput megnyitott. Az isteni Jenniferrel személyesen ugyan nem találkozott, Anastaciával viszont együtt komponáltak. Ez nem hangzik rosszul, mondom Miklósnak, aki felnevet. „Dívákról jót vagy semmit – válaszolja az ifjú Malek. – Szó mi szó, kicsit szélsőséges a természete – árulja el aztán. Tarkant, a csókos török énekest azonban belevaló figurának tartja. „Megmetróztattam. Kint laktam Queensben, a kertvárosban, és felhívtam Tarkant, hogy jöjjön ki hozzám az új daláért. És ő metróra szállt. Na, ez nemigen jellemző a sztárokra.” Miklós mindezt természetesen és könnyedén meséli, még arra sincs idő, hogy elcsodálkozzak. De nem Amerika csinált ilyen laza fickót belőle, azt hiszem, ő ilyennek született, és dolgozik is azon, hogy minden megszólalásában és mozdulatában az elfogadás és a tisztelet domináljon. Az X-Faktort is ezért vállalta el. Adni akart, tapasztalatot, illetve 12 évnyi produceri tudást. Hogy mindenkivel megoszthassa az élményeit.
Miközben a falhoz támaszkodva beszélgetünk a fotózás előtt, megérkezik Andrea is a sminkszobából. A ruhafogashoz lép, határozottan kiemel egy szürke, decens kis darabot, nézegeti, aztán odajön hozzánk egy bögre teával. Az ötödik hónapban van.

Szöveg: Kovács Gabriella
Fotó: Papp Éva & Schneider Zoltán
Ruha: Sinéquanone, Zara, Yves Saint Laurent, Moschino Cheap & Chic
Ékszer: Yves Saint Laurent

A folytatást keresd a szeptemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2010. szeptember]