A majd egy évtizedes és mindennapos szereplés után a mai napig alig tudnak néhányan arról, hogy Márk kiválóan beszél franciául, spanyolul, olaszul és angolul, aktuálisan portugálul tanul, vagy arról, hogy milyen fontos az életében a színház, és hogy jelmeztervezőként többek között a Szegedi Kortárs Balettnek is tervezett ruhákat, sőt: kiváló fine dining chef is. „Lehet, hogy én is tehetek arról, hogy egysíkú lett a kép, amely korábban kialakult rólam. Az átalakító műsornak köszönhetően azonban egy szeretetet közvetítő arcomat is van lehetőségem megmutatni.”
Színésznők, színészek ragaszkodnak hozzá és a stílusához, de Gryllus Dorkához és Nagy Ervinhez például a munkakapcsolaton túl barátság is fűzi. „Semmit sem várunk el egymástól, mégis tudjuk, hogy miben és azt is, hogy bármikor számíthatunk a másikra” – sommázza Márk a lényeget. Néhány jó barátja nem is érti, hogy miért használja ugyanazokat az eszközöket a networkhöz és a barátsághoz. „Ezt sokszor azért nem értem, mert a munkakapcsolatban és a barátságban is Lakatos Márk vagyok, az én őszinteségemmel és szeretetemmel vagy éppen kritikus hangvételemmel. A különböző kapcsolatok mélysége persze más, de én ugyanaz vagyok.”
Márkot aktuális televíziós műsora miatt a női lélek nagy ismerőjeként kezdték el emlegetni. „Otthonosság, odafigyelés és elfogadás kell ehhez a munkához.” Az önbizalmat nyert vagy visszanyert nők klubokba tömörülnek, hogy később is segíthessék, támogathassák egymást. Márk az önbizalom-építés mellett folyamatosan magán is kísérletezik, hol női ruhában jelenik meg egy díjátadón, hol pirosra festi a haját, hol Fluorita Luxként új oldalát mutatja meg saját, spanyol nyelvű Mizu-feldolgozásában. Van, aki tapsol, van azonban, akit a hideg ráz ezektől az akcióktól.
Miért van szükséged a folyamatos provokációra?
Az emberek többségét irritálja, sőt feszélyezi, ha valaki jóval szabadabbnak tűnik, mint amilyenek ők. A provokációim tudatosak, és céljuk is van: azt szeretném elérni velük, hogy végre fogadjuk el egymás függetlenségét, önállóságát. Az emberek még mindig nincsenek ahhoz szokva, hogy akár szabadok is lehetnének, és hogy ez csak rajtuk múlik.
Szerinted miért nem azok?
Mert a fogyasztói társadalomban megpróbálják őket valamilyen kosárba vagy kész szituációba gyömöszölni, és ezzel elhitetik velük, hogy szabadok, miközben nem azok. Ha tíz, dobozos narancsléből választhatsz, attól még nem leszel az. Ehhez képest választhatod azt is, hogy saját magad facsarod ki a neked legjobban eső citrusfélék levét.
Talán az a különbség, hogy az egyik mögött van saját teljesítmény, míg a másikat készen kapod.
Ha megcsinálják az egyéniségedet, vagy készen veszed a stílusodat egy áruházláncban, akkor nem önmagadat adod, hanem valaki mást vagy valaki másnak a rólad szóló gondolatait. Ez így nem az egyéniségről vagy a személyiségről szól, hanem egyenes út a frusztrációhoz és a bizonytalansághoz. Ahhoz képest, hogy egy olyan korban élünk, amely a korlátok nélküliséget hirdeti, szélsőségesen kontrolláltak vagyunk. Gondolj csak a mobilra vagy a Facebookra: minden pillanatod követhető. Sajnos kevesen engedhetik meg, hogy önmaguk legyenek. Én az egész műsorral abban szeretnék segíteni, hogy a nők visszataláljanak önmagukhoz, a lényegükhöz.
Egyes vélemények szerint úgy segítesz másokon, hogy közben eladod magad.
Olyat nem vállalok, amiben nem hiszek. Olyat meg pláne nem, ami nem lenne tőlem hiteles. Ha valakinek savanyú a szőlő, csak azt tudom mondani, hogy keresse meg a saját mondanivalóját, és vállalja fel, aztán persze csinálhat belőle üzletet is. Én hat évvel ezelőtt találtam rá arra a barátnőmre és kollégámra, aki tökéletesen kiegészíti azt, amit én tudok, vagyis velem ellentétben ő ért az üzlethez is.
Te miben vagy erősebb?
PR-ban. Plusz tudom, hogy kit mivel kell megkeresni.
Jóban vagy a bulvárral is.
Sokak számára már a televízió is kommersznek számít, miközben kiváló eszköz arra, hogy a legnagyobb felületen hasson a munkád az emberekre. Legyen szó stylingról vagy bármilyen üzenet közvetítéséről.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Emmer László
Fotóasszisztens: Oláh Gergő
Smink: Fazekas Richárd
Ruha és cipő: Louis Vuitton
Ékszerek: Thomas Sabo
A táska Márk sajátja
A folytatást keresd az augusztusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2012. augusztus]
‘),
