2013. augusztus 07. | marieclaire.hu

Zenésznek és boldognak születtek – White brothers in blue

A Fehér testvéreknek a zene az életük, de ezen és a testvérségen túl még sok minden összeköti őket. Adri színházi és musicalszínésznő, eMeRTon-díjas énekesnő, Gábort a Cotton Club Singersből ismerjük, de ő a Singers Street életre hívója is, Balázs pedig popsztár, a Carbonfools zenekar énekes-frontembere. Először szerepelnek együtt magazinban.

„Laci érti a dolgát!” – reagál Balázs a fotózás után Emmer László művészetére. 16 éves korában ő készített róla tesztfotókat, azokkal indult el Balázs modellkarrierje. A tesztfotózáson született az a kultikus kép is, amely Balázs rajongói Facebook-oldalán jelenleg is a profilkép. „Smink és beállítás nélkül készült. Laci csak lenyomta a gombot, és retus vagy utómunka nélkül lett tökéletes. A mai napig az egyik legjobban sikerült felvétel rólam” – emlékszik vissza Balázs. „Olyan jó, hogy kitaláltátok ezt a közös fotózást, végre összejött a család! – lelkendezik Adri, aki Győrből érkezett az interjúra –, a picik miatt nem mozgok olyan könnyen, ötéves a fiam, hétéves a kislány.  Balázst imádják, szerintem azért, mert egy szinten van velük.” Ezen mindhárman felkacagnak, majd egymás szavába vágva froclizzák egymást, beszólnak egymásnak, nevetnek, majd újra beszólnak, de ezután már röhögnek. „Gábort már motiválni kell egy kicsit a gyerekeknek, ő már felnőtt egy kicsit” – mondja Adri, majd újabb froclisorozat indul a fizikai és szellemi fejlettségről. „Ebből egy szót sem tudok leírni!”, vágok közbe, hiszen egyik sem tűri a nyomdafestéket. Ezen még jobban nevetnek, még magasabbra dobják egymásnak a labdát, és egyre keményebb lecsapásokkal mérkőznek tovább. A gyenge pontokra támadnak, majd nevetve vissza.
Szóba kerül például, hogy Balázs kamaszként a modellkedést választotta és egy ázsiai kalandot, ezért végül nem érettségizett le. Jó kis céltábla, lehet rá lőni. Mindent kimondanak, de nem ártanak, inkább használnak egymásnak. Jól ismerik magukat és egymás humorát is. Sértődés helyett öniróniával reagálnak. Úgy tűnik, mintha improvizálnának egy beszélgetésben, a technika valószínűleg a zenéből jön. „Én csak most kezdek elérni oda önismeretben, ahová a fiúk már rég megérkeztek” – magyarázza Adri. Egymástól függetlenül, más utakon, de végül mindhárman ugyanoda jutottak. A tehetségüket érvényre juttatva keményen megdolgoztak a sikerért, közben megismerték önmagukat is.

Négy fél az két egész
Zenészcsaládba születtek, mindhármuk édesapja Fehér András, nemzetközi hírű operarendező. A nagypapa is világhírű operaénekes volt, de az egy asztalnál ülő három testvér két anyukától született. A féltestvéri viszony kibontása után a negyedik testvérükről mesélnek, aki Dominikában tanult meg spanyolul, Valenciában érettségizett, jelenleg Angliában él, ahol pszichológia szakon végzett, aktuálisan nemzetközikonfliktus-kezelést tanul. Fantasztikus hangja van, mégis ő az egyetlen a családban, aki nem zenével foglalkozik. Balázs közbeveti, hogy a féltestvér szót egyáltalán nem használják, egyrészt ez nem is lényeges, másrészt négy fél az pontosan két egész. Adri szerint azt még nem lehet tudni, hogy az ő gyerekeiből mi lesz, de egyvalamiben egészen biztos: „Boldog emberek lesznek, bármiben is találják meg magukat.”
Kérdezem, ők maguktól választottak-e pályát, hivatást. „Ha valaki oda születik, ahol mindenhol dal van, olyan mintát lát maga körül, amely egyértelművé teszi, hogy merre megy tovább. Ha az apukád a Magyar Állami Operaházban rendező, akkor értelemszerűen minden, vele töltött idő a színpad közelében végződik. Anyukám zenei szerkesztő volt a Magyar Rádióban, mi elmondhatjuk magunkról, hogy félig az Operában, félig a rádióban nőttünk fel.” Érdeklődöm, az atyai jó tanácsokkal, útravalókkal hányadán állnak. „Megtanultuk, hogy a bizalom a legfontosabb. Ha bízunk magunkban és a másikban, olyan sok rossz már nem történhet.”

Szabadság, kötelesség, testvériség
A Fehér testvérek követik egymás munkásságát, megnézik egymást színpadon, sőt Fehér Gábor korábbi zenekara, a Cotton Club Singers után felálló új, saját formációja, a Singers Street már Adrival együtt kerek. „Az elmúlt 15 évben csak élő koncerteket adtunk. A dzsessz egészen más világ, mint a dobgépes popbiznisz. Amikor Balázst nézem a színpadon, nem tudok úgy nézni rá mint családtagra, csak a zenére figyelek, és arra, milyen hatással van a közönségre. A színpadi jelenléte közben meg mégis rettenetesen büszke vagyok arra, hogy a bátyja vagyok. Az egyik korai fellépése után el is mondtam neki, hogy mit gondolok a hiányosságokról és az erősségekről. Szerintem fontos, hogy olyan hiteles visszajelzéseket kapjon, amelyekből tovább fejlődhet.”

Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Emmer László
Styling: Laczkó Mónika, Molnár Anikó
Fotóasszisztens: Oláh Gergő
Haj: Krepsz Gábor
Smink: Békefi Zsóka
Ruhák: Replay, Levi’s, Dsquared2, Retrock Deluxe
Cipő: Vagabond, Yves Saint Laurent

A folytatást keresd a 2012. júniusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2012. június]

Még több Riporter