A nő nyolcszor

2013. augusztus 08.
Sugárzó tehetségű, gyönyörű nők, akik eddig kevesebb rivaldafényt kaptak, mint a tehetségkutató versenyek alkalmi sztárjai. Szerintünk ők a jövő hangjai. Gazdag alapokra és underground körökben építkeztek eddig, hamarosan pedig egy jó ügy érdekében együtt lépnek színpadra.
Az új évben Nyolc hang a nőkért címmel indul koncertsorozat, amely a nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. A zeneművészeti megmozdulásban nyolc fiatal, tehetséges énekesnő és a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak ellen) fogott össze. A 2013-ban havonta más-más helyszínen jelentkező koncert január 24-én startol mindjárt egy egész napos rendezvénnyel, amelynek az A38 Hajón tartandó esti koncert lesz a megkoronázása.

Kása Juli
Az Anima Sound System egykori énekesnője tíz évig néptáncolt, nyolc évig hegedült, és négy évig zongorázott. 15 évesen megírta Momo dalát a gimnáziumi színjátszó fesztiválra, és elvihette a legjobb főszereplőnek járó díjat is. Ismerkedett az autentikus roma zenével, az afrikai népzenékkel és a dzsesszel is, 17 évesen pedig megírta nagypapája emlékére a Vidd elt. Érettségi után ellátogatott a Lamantin Jazz táborba, ahol megismerte a Koala Fusion tagjait – velük alapította meg későbbi zenekarát, a Babámat. 19 éves korától az Anima Sound Systemben énekelt. „Engem senki nem hívott babámnak egészen addig, mígnem egy hat évig tartó roma szerelem nem jött az életembe. Ő hívott így csupa szeretetből. Ezért lett ez a zenekarom neve is. Lehet, hogy nekem azért fontos olyan nőnek lenni, mint amilyen vagyok, mert a születésem előtt fiút vártak, még az ultrahang is kimutatott valamit. Az első éveimben rövid volt a hajam, és nénik csipkedték nekem is az arcomat, azt mondták: milyen helyes kisfiú. Kiharcoltam a hajnövesztést, majd az első adandó alkalommal begumiztam a fejem búbján egy tincset, és látványos köröket futottam a szélben a ház körül, hogy jelezzem, én már egészen lány vagyok. Lehet, hogy a színpad nálam annak a lánynak a nővé válása, aki pár éve még lobogó tinccsel futotta a köreit.”

Herrer Sára
Zenél, énekel, színészkedik. Fluor Tomi egykor unalomig játszott slágere, a Mizu az ő hangján és a Kesh zenekar kíséretében szólalt meg annyiszor dzsesszesen a hazai rádiók-ban. A Kesh mellett a Mary Popkids zenekar állandó vendége, velük is nagyon sokat koncertezik. „Ez utóbbi egy olyan aktív csapat, ahol kiélhetem a soulosabb énem, míg a Keshben inkább a pop-rockos vonal dominál.” A zene családi örökségnek számít, Sára nagypapája és apukája is zenész, anyukája dzsesszéneket tanult, de a testvére is zenél. „Nemrég elkezdtem megvalósítani egy nagy vágyamat: a barátom segítségével dolgozunk a szólólemezemen. Még elég kezdetleges stádiumban van, de nagyon izgalmas munka, és nagyon örülök annak, hogy egy olyan emberrel csinálhatom, akire maximálisan felnézek szakmailag, és akiben bízom. Ismeri minden rezdülésem. Bár korábban színészkedtem, most a zenében érzem otthon magam igazán. Nincs szó semmiféle időhúzásról, egyszerűen élem az életem, imádok tanulni, dolgozni, alkotni. A zeneszeretetem és az éneklési vágyam kiölhetetlen.” Lett volna lehetősége tehetségkutatóban szerepelni, végül mégsem írta alá a szerződést. „Egy ember elég hosszú életutat jár be, remélem, hogy rám is vár még sok minden, soha nem tudhatom, mi mellett horgonyzok le végül, de ezt nem is szeretném most eldönteni.”

Fotó: Papp Éva & Schneider Zoltán
Szerző: Szűcs Péter, Fekete Adrienn
Styling: Laczkó Mónika
Stylistassztisztens: Molnár Anikó
Haj: Herczeg Csaba – Hairclub
Smink: Kiss Csilla, Kovalik Natasa
Manikűr: Peterdi Berill, Hüvösi Krisztina – Bamboo Nail Spa

A folytatást keresd a 2013. január–februári Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2013. január–február]

‘),