Képgalériáért kattints a fotókra!
Erdős Juci
Honnan jött az ötlet?
Kaptam egy megjegyzést valakitől, hogy milyen helyes és jó fej ez a lány, hát ha még leadna pár kilót… Ez akkor bántott, viszont egy idő után rájöttem, hogy a vélemény mindig arról szól, aki mondja. És ha valaki csak a hasamon levő hurkákat nézi, akkor nem is ért engem. Innen már csak egy lépés volt (igaz, jó nagy), hogy végre elfogadjam magam.
És kitaláld a Plus Size fotózást…
Be akartam bizonyítani, hogy a husi nő is jó nő. Éppen a Károlyi kertben sétáltam, mikor beugrott, hogy Magyarországon még senki sem készít ilyen testi adottságokkal hasonló alkatú nőkről képeket. Tavaly nyáron pár hónapig a Kanári-szigeteken fotóztam egy szállodának, de úgy éreztem, az nem én vagyok. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy a fotózáson belül mi az, amivel többet adhatnék az embereknek. Itthon pedig egyszer csak megtalált az ötlet. Pillanatok alatt létrehoztam a Facebook oldalamat, és már első nap egyfolytában jöttek a levelek, érkeztek a hívások.
Számít a fotózás során, hogy Te is kerekded idomokkal rendelkezel?
Persze, sokkal jobban el tudják engedni magukat a nők, ha látják, hogy hasonló cipőben járunk. Nem egyszer előfordul az is, hogy utána még hosszasan beszélgetünk. A végére könnyebben elfogadják magukat, és megértik, miért nem retusálom ki a nőies íveiket.
A fotózás mellett festesz is: nemrégiben lakáskiállításon mutattad be legújabb festményeidet…
Eleinte galériában gondolkodtam, de aztán arra gondoltam, miért ne lehetne a kiállítás a saját otthonomban? A barátaim óva intettek attól, hogy a lakásomban tartsam a bemutatót; végül nem tűnt el semmi, pedig legalább ötvenen voltunk – legalábbis ennyi poharat számoltam össze a végén. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy aminek mennie kell, arra úgysem volt szükségem.
Ennyire optimistán viszonyulsz az élethez?
A barátaim szerint túl szelektív vagyok, és nem figyelek a rosszra. Ez azonban pont fordítva van: túlságosan is érzékeny vagyok. Tehát észlelem a negatív dolgokat, csak nem foglalkozom velük. A képeimen is az élet szép oldalát, a humort és a bájt szeretem megmutatni.
A mostani sorozatod címe „Nyanyák és Barátaik”. Beszédes már a címe is.
10 éve egy fotóboltban dolgoztam, mikor bejött egy idős hölgy korlátkék kabátban, szépen fésült hajjal, hóna alatt a kutyájával. Az volt a kérése, hogy készítsek róla és Fifikéről közös képeket a távoli rokonainak. Imádnivaló volt. Később a rajziskolában is őket teremtettem újra papíron. Ez lett a Barátok című festmény, amelyet sorban követett a többi.
Ez megint egy másfajta arca a szépségnek…
Imádom az öreg kézfejeket, sokszor a villamoson is ilyeneket nézegetek. Szeretem, hogy ezek az idős nénik nem mások miatt készülődnek órákig, hanem azért, hogy ők jól érezzék magukat. Számomra ez az igazi nőiesség. A plus size fotózás és a festészetem is valahol itt ér össze.
Igazi misszió az, amit ezzel magadra vállaltál. Mik a további terveid?
Van egy listám arról, mi mindent szeretnék idén elérni. Többek között szerepel rajta egy saját kiállítás Londonban. Emellett szeretnék vidámságot, mosolyt csalni az emberek arcára, hogy azt érezzék, amiben én is hiszek: a sarkon túl mindig vár valami még jobb…
