Mikor, és hogyan dőlt el, hogy ezt a pályát választod?
Egészen kiskoromtól érdekelt a rajzolás és a festés, sokan tehetségesnek tartottak, így ez is ösztönzött erre a pályára. Családomtól sem volt idegen ez az életérzés, nagymamám Szinyei Merse Piroska, ő rajta láttam leginkább, hogy örül, a családban valaki ismét ezzel a pályával kacérkodik… Véletlenszerű, hogy amikor a férjemet megismertem, kiderült, hogy az édesapja is festőművész, ez is kicsit összébb kovácsolja a családot.
Hogyan jellemeznéd leginkább a stílusodat?
Egyetemi éveim alatt találtam rá arra az útra, amin most is járok. Sokat kísérleteztem, sokféle irányt és technikát kipróbáltam. A gesztusfestészet áll hozzám a legközelebb, itt tudom az érzésiemet leginkább kifejezni és ezt ötvözöm akár a hiperreál részletekkel is, ezek a festés menetében nyugvópontot adnak. Felhasználok adott esetben személyes, saját fotókat emlékeket. Képeim alapját a vászon fehér üressége adja, ezt töltöm meg a különféle festészeti eszközök ötvözésével. Az alapszínek mellett a fekete és fehér kontrasztja is nagyon foglalkoztat.
NAGY FELBONTÁSÚ KÉPGALÉRIÁÉRT KATTINTS A FOTÓKRA!
Nehéz manapság rátalálni a saját útra, egyedinek lenni?
Trendek, divatirányzatok mindig is voltak és lesznek, például pár éve itthon és külföldön is a hiperreál reneszánszát éli. Én alapvetően a magam útján járok, de természetesen hatnak rám a mai stílusirányzatok. Egy kép attól, hogy esetlegesen divatos nem jelenti azt, hogy ne tudna akár időtálló is lenni egyszerre. Ettől függetlenül jelenleg a direkt mainstream-től kicsit eltérő irány az, ami engem most leginkább érdekel.
Volt már olyan helyzet, amikor majdnem feladtad?
Az elmúlt évek során szerencsére folyamatosan kaptam pozitív visszaigazolásokat, hogy vannak olyan művészetbarát emberek, akik értékelik azt az utat, amin járok. Diplomám után és az azóta eltelt időszakban is több galéria megkeresett, le akartak szerződtetni, egymástól független szervezők/kurátorok keresnek meg kiállításokon való részvételre, és több különböző magángyűjtőhöz is kerültek képeim. Ezek a visszajelzések kellenek egy művésznek, fontosak nekünk legbelül, azt hiszem mindenki nevében mondhatom.
Milyennek látod a hazai kortárs művészek helyzetét? Meg lehet ebből élni?
Igen van, aki meg tud ebből élni, de mivel nem lehet rendszeres havi jövedelemmel kalkulálni ezért kitartás is kell hozzá. Én úgy látom, hogy ma ugyan az a helyzet, mint régen. A művészek „munkája” két részből áll. Magából az alkotásból, illetve a művészet menedzseléséből. Van olyan művész, aki kizárólag az előbbire koncentrál, és van, aki akár ösztönszerűen az utóbbiban is jó eredményeket ér el. Mecénások sajnos ma már nem igen vannak, helyettük a galériák közvetítenek leginkább.
Hogy kell elképzelni, a fiatal művészek többnyire magukat menedzselik, galériákkal szerződnek vagy menedzserük van?
Általában az elején mindenki magát menedzseli, de a galériások már diploma környékén kiszemezgetik maguknak azokat a jelölteket, akik az imidzsükbe beleférnek. Innen aztán galériától függ, hogy mennyire „támogatja” az adott művészt, vagy mennyire kell akár galériától függetlenül is önmagát menedzselnie a művésznek. Azok, akikben van erre hajlam könnyebben boldogulnak de vigyázni kell, hogy a légvár építés mellett az igazi tartalom ne vesszen el…
Hogyan kerültél kapcsolatba a Furlával?
Megkerestek, mivel a kampányukat, a 2014es új kollekciót a képzőművészet köré szervezték. Úgy gondolták, beleillenék ebbe a világba, amit a Furla is közvetít ezzel a kollekcióval.
Van egy kicsi lányod. Hogy fér össze az alkotás és a gyereknevelés?
Igen, van egy 16 hónapos kislányom, aki mellett kevés idő jut a festésre. Nehéz megszervezni, hogy be tudjak menni a belvárosi műtermembe és csak az alkotásra koncentráljak. Lassan ő is nagyobb lesz így napról napra több időm marad a festészetre is. A karriernél azonban fontosabb most számomra ő, de ez nem jelenti azt, hogy ne tegyek eleget a különböző felkéréseknek, megkereséseknek és nemrégiben belekezdtem egy új sorozatba is.
Követed a divatot?
Nagyon szeretem a divatot, nem tudok ellenállni én sem sok ruhadarabnak, cipőnek, vagy táskának. Vannak barátnőim, akik a divatszakmában helyezkedtek el, talán ezért is jobban figyelek rá. Persze nekem is volt olyan időszakom, amikor „műtermi” festő ruhában jártam mindenfelé, de ma ez már nincs így.
Mennyire foglalkoztat a külföldi karrier és érvényesülés gondolata?
A külföldi közeg más, más társadalmi megítélése van a művészeknek is, ezért engem is foglalkoztat ez a gondolat. Szerencsére volt kapcsolatom több külföldi galériával kiállítóhellyel is, Európa több országában fordultak meg képeim ill. kerültek magángyűjteményekbe. Ennek ellenére elsősorban itthon szeretnék érvényesülni de fontosnak tartom a külföldi folyamatok figyelemmel kísérését. Ezért, ha tehetem, sokat utazom el családostul akár kiállításokra, művészeti vásárokra.
