Beri Áron: „Az álmom, hogy segíthessek a tehetséges és hátrányos helyzetű gyerekeken”

2014. május 01.
Május 3-án, a Zeneakadémián lesz a Snétberger Központ évzáró koncertje, ahol hátrányos helyzetű, főleg roma diákok lépnek majd fel híres vendégművészek társaságában. A nagy nap előtt a 13 éves Beri Áronnal, a központ egyik tehetséges növendékével beszélgettünk.

–   Mióta foglalkozol zenéléssel?
Már nagyon kicsi koromtól érdekel a zene, hatévesen kezdtem el foglalkozni vele, úgyhogy most már hét éve játszom gitáron.

–    Mit jelent számodra a zene?
A zene betölti az életemet, boldog vagyok tőle. Nagyon szeretem a zenét, ebből szeretnék megélni, ezt szeretem a legjobban csinálni.

–    A családodból hoztad a zene szeretetét? Vannak még zenészek a családodban?
Igen, a családból hoztam. Régebben sok zenész volt a családomban, dédszülők, nagyszülők, apai és anyai ágról is, de mostanra már nem nagyon vannak. Páran közülük még a Száztagú Cigány Zenekarban is játszottak!

–    Hogyan kerültél be a Snétberger Központ programjába?
A magántanárom, Maczó Henrik javasolta ezt a programot, még 2011-ben. Már az első évfolyamban is felvételt nyertem, de apáék nem engedtek el, mert úgy látták, hogy még túl fiatal vagyok. Így 2013-ban újra felvételiztem, és mivel ezúttal is sikeres volt a felvételim, most itt tudok zenét tanulni.

–    Gyakran ér hátrányos megkülönböztetés a származásod miatt?
Nem, szerencsére egyáltalán nem. Régebben volt egy nagyon rossz élményem egy tanárommal: volt az osztályomban egy gádzsó gyerek mellettem, és bár én mindenből jobb voltam nála, mégis állandóan őt vitték versenyekre, vetélkedőkre helyettem, mert őt ajánlotta ez a tanár.

–    A zenélésben látod a kitörést ebből a skatulyából?
Igen, ebben látom. Bár a tanulást is nagyon fontosnak tartom, de sokkal inkább a zenében látom a jövőmet. Először zeneiskolát szeretnék végezni, utána zeneművészeti főiskolákra szeretnék menni, közben pedig minél több fellépésre járni.

–    Ki a kedvenc zeneszerződ, előadód? Esetleg olyan, akit példaképnek tekintesz?
Kedvenc zeneszerzőim Snétberger Ferenc, Vincente Amigo és Paco de Lucia. Feri bácsit igazi példaképnek tekintem, mert ő ennyi idős korában épp olyan helyzetben volt, mint most én.

–    A zenei tudás mellett mit adott még ez a képzés?
Kaptam egy olyan gitárt, amit édesapámék soha nem tudtak volna megvenni, ez nagyon nagy segítség volt számomra. Lehetőségem volt eljutni olyan helyekre, ahová az otthoni körülményeim miatt nem tudtam volna elmenni. De a legjobb, hogy megismerkedtem sok jó és híres emberrel.

–    Izgulsz a szombati évzáró koncert miatt?
Nem igazán, mert már megtanultam koncentrálni és összpontosítani arra a dologra, amire figyelnem kell. Fellépés közben csak a zenére figyelek, és a zenésztársaimra.

–    Mihez fogsz kezdeni a képzés elvégzése utána? Mi az álmod?
Nagyon szeretnék elvégezni egy zeneiskolát, majd főiskolát, aztán fellépéseket szervezni magamnak és másoknak is. Az az álmom, hogy olyan híres zenész legyek, mint Snétberger Ferenc, a gitártanárom, és én is segíthessek a tehetséges és hátrányos helyzetű gyerekeken.