Az Artemisszió Alapítvány koordinálta „Észak-Dél Kapcsolat” elnevezésű projektben magyar gimnáziumok építenek ki kapcsolatot afrikai iskolákkal, hogy a tapasztalataik átadásával segíthessék egymás munkáját. Különös, megható, és tanulságos, amikor magyar és afrikai iskolák diákjai kezdenek ismeretlenül is együttműködni azért, hogy egymás segítségével és egymástól tanulva tegyék jobbá környezetüket.
Diákok Sierra Leonéban
Az „Észak-Dél Kapcsolat” projektben négy kiválasztott magyar iskola és egy-egy sierra-leone-i iskola működik együtt. A közös munka legfőbb célja a globális felelősségvállalásra nevelés, ennek érdekében olyan fontos témákkal foglalkoznak, mint a környezetszennyezés kérdése, vagy a víz- és élelemellátás.
Hogy első kézből szerezzenek tapasztalatokat, 2013 júliusában négy magyar tanár ellátogatott Sierra Leonébe, a világ egyik legszegényebb országába. Salga Imre, az Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium pedagógusa egyike volt azoknak a tanároknak, akiknek lehetősége nyílt ellátogatni az országba. Számára a legmegdöbbentőbb élmény a mélyszegénység és munkanélküliség látványa volt. Valamint az is, hogy a polgárháború borzalmait elviselni kénytelen helyiek mégsem vesztették el az optimizmusukat és jókedvüket.
Utcakép Freetownban
A közös munka első lépése a környezettudatos életre való nevelés. Ennek persze egészen más jelentése van Sierra Leonéban, mint nálunk, hiszen a rossz életkörülményeik szinte lehetetlenné teszik a környezettel való foglalkozást. „Sierra Leonéban az a fogalom, hogy környezetvédelem, gyakorlatilag nem létezik. Nincs szemétgyűjtés, vagy feldolgozás. Az emberek nagyon rossz higiénés körülmények között élnek, ezért is nagy szó, hogy az ottani gyerekek partnertanárunk, Asman Seasay segítségével nekiláttak szemet gyűjteni illetve vizet tisztítani” – meséli a tanár.
A legfontosabb azonban a gyerekek érzékenysége ezekre a témákra. A diákok mindkét oldalon nagyon jól reagáltak a kezdeményezésre. Az Apáczai Gimnáziumban már minden teremben taláni szelektív kukákat, és a tanárok szerint egyértelműen észrevehető a fiatalokon, hogy igyekeznek tudatosabban viszonyulni környezetükhöz. „A kintiek lelkesedését saját szememmel láthattam tavaly júliusban. A sajátjainkét az is bizonyítja, hogy a szakkör, amit meghirdettünk, nagyon népszerű, közel 30 diák látogatta foglalkozásokat!”
A közös munka itt nem állt meg. Az első félévben a szelektív hulladékgyűjtés volt a téma, majd a hazai gimnázium diákjai újrahasznosított anyagokból készített ruhákból tartottak divatbemutatót, sőt, még egy Afrika-termet is berendeztek az iskolanapok keretei közt. Ilyen távolságból persze nem egyszerű az együttműködés. „Az internetes kapcsolat kialakítása döcögős, a tavalyi látogatásom óta mindössze 5-6 e-mailt tudtunk váltani. De persze kaptunk tőlük anyagokat, illetve ők is tőlünk” – magyarázza a tanár. Az együttműködés nem merül ki a „szakmai” eszmecserékben. Hiszen talán a közös munkánál is fontosabb, az a jóindulattal teli kapcsolat, ami így ismeretlenül is kialakult a két, több ezer kilométerre fekvő osztály gyermekei között.
„Külön öröm volt, mikor az Artemisszió Alapítvány vezetője februárban kinn járt, és elvitte az általunk küldött kézírásos üzeneteket és kis ajándékokat, és hasonló módon elhozta kintről a mi gyerekeinknek az ottaniak apróságait.”
Victoria, a Junior Aberdeen High School igazgatója, Osman, a partnertanár és Salga Imre
Jelenleg a második közös iskolai projekten dolgoznak tanárok és diákok, megkezdődött egy nyári, szlovéniai diáktábor előkészítése is, illetve az alapítvány már szervezi a freetowni tanárok budapesti látogatását, ami előreláthatólag 2014. október 5-19 közöttre várható.
