2012. december 16-án a 23 éves Jyoti Singh boldogan indult a delhi éjszakába. A fiatal lány orvostanhallgató volt, és épp akkoriban esett át az izzasztó vizsgákon, szinte csak egy lépésre volt attól, hogy megkaphassa az orvosi címet. Kiválóvan beszélt angolul, ezért többnyire részmunkaidőben dolgozott egy telefonos központban este 8 és hajnali 4 között, majd körülbelül 3 óra alvás után sietett is az óráira az egyetemre.
December 16-án azonban úgy döntött, hogy egy ismerősével beülnek egy moziba megnézni a Pi élete című filmet az este 8:30-as vetítésen. A lány és barátja a film után egy szinte üres buszra szálltak, hogy hazajuthassanak, ott történt a tragédia, ami nem csak Indiát, de az egész világot megrázta. A buszsofőr, annak kollégája és a buszon utazó négy másik férfi megtámadták a két fiatalt, brutálisan megverték őket, és Jyotit többször, csoportosan megerőszakolták. A pokoli buszút körülbelül 2 óráig tartott, majd a meztelenre vetkőztetett fiatalok testét kidobták a járműből a delhi reptér közelében. A fiatal lány két héttel az eset után belehalt sérüléseibe.
Leslee Udwin rendezőnő a forgatás alatt
Már több, mint két éve történt ez a tragédia, azonban különös brutalitása olyan érzelmeket korbácsolt fel, amelyek azóta sem nyugodnak. Joggal. A történet Leslee Udwin színésznőhöz is eljutott, aki elhatározta, hogy dokumentumfilmet forgat az esetről, India’s Daughter (India lánya) címen. A film elsősorban az eset után felhorgadó tiltakozási hullámra koncentrál, hiszen nők százai vonultak fel a nők elleni erőszak megfékezéséért, nemek közötti egyenlőséget követelve.
„Ez volt a genderegyenlőség arab tavasza.” – meséli Udwin. „Nem az erőszak brutalitása ösztönzött arra, hogy otthagyjam a férjeimet és a gyermekeimet két évre, hanem az utcákra kiözönlő emberek ösztönző tömege. Az, hogy kimondták: ami sok, az sok. Megszámlálhatatlan hétköznapi férfi és nő napról napra szembeszállt a kegyetlen kormánnyal, akik könnygázzal, gumibotokkal és vízágyuval próbálták leverni őket. Az én jogaimért harcoltak, és minden nő jogaiért. Ez pedig bizakodásra ad okot. Nem láttam még egy országot életemben, ahol így viselkedetek volna.”
Indiában sokkolóan magas a nemi erőszakok száma, állítólag minden 20 percben áldozatul esik egy nő. Ez pedig szorosan kapcsolódik ahhoz a kulturális, társadalmi-politikai felfogáshoz, amivel a nőket kezelik az országban. A törvények nem védik megfelelően a nőket, nincs egyenlőség, ezért a nők elleni erőszak, családon belüli bántalmazás, és a nők megcsonkítása szinte mindennapos. „Nekünk van a legjobb kulturánk. A mi kulturánkban nincs helye a nőknek.” – jelenti ki egy férfi Udwin filmjében.„Először is arra koncentrálok a filmben, hogy miért követnek el nemi erőszakot a férfiak?” – magyarázza az izraeli származású Udwin. „Úgy látom, ez a női nem iránti tisztelet hiányából fakad.”
A rendezőnő a filmhez 30 órán keresztül interjúzott az elkövetőkkel, köztük egy olyan férfival, aki korábban egy ötéves gyereket is megerőszakolt. „Mikor kérdeztem, azonnal elmondta, hogyan történt. Hogy a kislány szeme tele volt félelemmel, hogy hogyan tette aztán őt magáévá. Megkértem, mutassa meg, milyen magas volt. Felállt, és a kezeit körülbelül a térde fölé helyezte. Azt kérdeztem, hogy tehetett ilyen szörnyűséget egy kisgyerekkel? Azt felelte: csak egy koldus volt. Az életének nem volt értéke.”
Az eset körüli megdöbbentő reakciók még inkább rávilágítanak, hogy Jyoti történetének brutalitása mögött sokkal átfogóbb, és sokkal tragikusabb problémák húzódnak. Az elkövetők nem látják be tetteik súlyát, hiszen „mit keres egy rendes lány ilyen későn a városban”, és egyébként is „a nemi erőszak a nő hibája, nem a férfié.” A lány családja azt szeretné, ha lányuk esete felnyitná a szemeket, és lehetővé tenné, hogy ne kelljen több nőnek elszenvednie azt, amit Jyotinak kellett.
Az India lányait március 8-án tűzték a BBC4 műsorára.
Via The Guardian