Orosz származású vagy? A neved miatt kérdezem…
Nem tudom, mert nem ismerjük pontosan a család történetét. Dédnagyanyám – akitől a Petruska név származik – cselédlány volt, és a nagyapám oldalágon született.
Nagyon jó név.
Igen, bár sokáig nem szerettem a kicsinyítő képző miatt. De beláttam, hogy könnyen megjegyezhető, aminek a szakmában nagy előnye van. A Petruska valójában Péterkét jelent, ami Oroszországban afféle paprikajancsi, vagyis vásári zenebohóc volt. Szóval a név engem is kötelez…
Sosem merült fel benned, hogy ne egyedül állj a színpadon?
Ennek igazából formai okai vannak: az a technika, ahogyan gitározom, nem nagyon visel el zenésztársakat, de az utóbbi időben azért Temesvári Bence mellém szegődött a hegedűjével. Lehet, hogy még bővülünk a jövőben, de alapvetően a minimalista megszólalás érdekel. Amúgy pedig csapatban dolgozom: van menedzserem, a fellépéseken színpadi szakemberek segítenek, és akadnak szerzőtársaim is, valamint az arculatomat is többen alakítják. Művészi kérdésekben mindig tudok kihez fordulni – így könnyű Petruskának lenni.
Volt valaha példaképed?
Ha valaki, akkor Paul Simon. Fiatalon is odatette már magát a Simon and Garfunkelben, megénekelte a ’60-as évek szellemiségét, később óriási hatással volt a világzenére, és ma, hetvenévesen is tud aktuális lenni, szofisztikált dalszövegeket írni. De ilyen számomra Sting és Joni Mitchell is. Zeneileg elsősorban a ’60-as, ’70-es évek világából táplálkozom, bár rengeteg kortárs zenét is hallgatok. Fontos, hogy ha a múltból inspirálódom is, a zenei hangzásom mai legyen, elvégre 2016-ot írunk.
szerző: Gyárfás Dorka
fotó: Papp Éva és Schneider Zoltán
smink: Fülöp Zsófi
stylistasszisztens: Bakker Anna
ruha: Scotch&Soda
