Bemutatkozás néhány mondatban:
Miért lettél filmes?
SZ.N.V.: Én nem akartam gyerekkoromtól fogva filmes lenni, egyszerűen így alakult az életem. Az egész egy nagyon természetes folyamat volt. Pekingben tanultam, és közben egy ottani színházban rendeztem, amit nagyon szerettem, de azt éreztem, hogy valami hiányzik. Kínában nagyon más volt a környezet és azt éreztem, hogy ezt valahogy meg kell ragadnom, amihez a filmkészítés tökéletes eszköz. Egyik este egy kávézóban hallottam egy társaságot, ahogy a Pekingi Filmakadémiáról beszélnek. Utánajártam az iskolának és mivel nagyon megtetszett, felvételiztem rendező szakra, ahova fel is vettek. Az első néhány hét iszonyú nehéz volt, aztán lassan beleszerettem és már nem volt hiányérzetem.
Z.D.: Filmrajongó családba születtem és már fiatalkorom óta szenvedéllyel néztem a nagy klasszikusokat, ezért nem volt kérdés a számomra, hogy gimnázium után filmmel szeretnék foglalkozni. Akkoriban a fikció jobban érdekelt, kellett hozzá pár év, hogy rátaláljak a dokumentumfilmre.
V.M.A.: Mindig is rajongtam a filmekért, már gimnázium alatt részt vettem filmes versenyeken, ahol a legextrémebb ötleteimet próbáltam a zsűrivel megértetni. Aztán, amikor érettségi után felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, végre lehetőségem nyílt beletanulni a filmkészítésbe.
Miért pont dokumentumfilmes?
SZ.N.V.: A dokumentumfilmet és a játékfilmet is szeretem, mindkettő másképpen kihívás. Jót tesz nekem, ha párhuzamosan dolgozhatok például egy kisjátékfilmen és egy dokumentumfilmen. Ugyanakkor most a dokumentumfilmek sokkal jobban érdekelnek és azt érzem, hogy ez az évtized a doksikról szól.
Z.D.: 2009-ben jártam egy egy éves dokumentumfilm-készítő workshopra (Dunaversitas). Itt készítettem el életem első dokumentumfilmjét hét testvérről, akik szülők nélkül próbálnak egy családként működni egy budapesti gyermekotthonban. A film készítése során nagyon közel kerültem a testvérekhez és egy rövid időre az életük szerves részévé váltam, amitől ők is és én is sokat változtunk. Számomra ez egy nagyon meghatározó élmény volt, amikor is elhatároztam, hogy továbbra is dokumentumfilmekkel szeretnék foglalkozni.
V.M.A.: Az alapképzés elvégzése alatt szerettem bele a dokumentumfilmekbe. Az egyik tanárom, későbbi osztályfőnököm, Almási Tamás hétről hétre olyan feladatokat adott, ahol valós emberek valós történeteit kellett bemutatnunk. Ez sokszor komoly kihívást jelentett, de a témakeresés, forgatás folyamata alatt döbbentem rá, hogy sokszor érdekesebb rátalálni egy történetre, mint kitalálni egyet.
Egyetem
Mit tanultál meg az egyetemen?
Z.D.: Pécsen szabad bölcsészet alapképzésen végeztem, majd mesterfokozatot szereztem filmelméletből az ELTÉ-n és végül felvételt nyertem az SZFE által indított DocNomads Nemzetközi Dokumentumfilm-rendező Mesterképzés ösztöndíj programjába, ami három neves európai filmakadémián zajlott: SZFE (Budapest, Magyarország), Lusófona (Lisszabon, Portugália) és LUCA (Brüsszel, Belgium).
SZ.N.V.: Pekingben és itthon is rengeteget kaptam és fejlődtem, de ami a legjobb volt, hogy az egyetem alatt megtanultam csapatban dolgozni.
V.M.A: Az egyetem rengeteg gyakorlati és elméleti tudást adott egy film előkészítésétől kezdve a forgatáson át a bemutatásig. Azzal, hogy olyan kevesen voltunk egy osztályban pedig lehetőség nyílt alaposan megismerni egymást és beletanulni a csapatmunkába, ami a filmkészítés alapja.
Mit nem tanultál meg az egyetemen?
Z.D.: Azt, hogy miként működik a dokumentumfilmes piac és a finanszírozás. De ezt szerintem minden pályakezdő filmes az első rendes költségvetésből készülő filmjén tapasztalja meg.
SZ.N.V.: Sok gyakorlati kérdést, ami a filmkészítéshez szükséges. Ilyen többek között a finanszírozás, ami főleg a dokumentumfilmezésnél fontos.
V.M.A.: Én is a dokumentumfilmes piac és finanszírozás működését hiányoltam, de közben meg elég izgalmas mostanában a saját bőrünkön megtapasztalni egy pályázási, rendes költségvetésből készülő film gyártási folyamatának izgalmait, nehézségeit.
– Kapcsolatban maradtatok a tanárokkal, osztállyal?
Z.D.: Igen, a mai napig kapcsolatban vagyunk mind a tanárokkal és osztálytársakkal. Jelenleg az SZFE doktori képzésére járok, ezért Almási Tamással, az osztályfőnökünkkel szinte heti rendszerességgel találkozom.
SZ.N.V.: A tanárainkkal és az osztálytársainkkal is szoros kapcsolatot ápolunk. Ha filmet készítünk, kikérjük a tanáraink véleményét, ami hatalmas segítség nekünk. Az osztálytársaimmal egy kreatív kollektívát hoztunk létre (Match Frame Productions) ami tulajdonképpen egy filmgyártó cég, de annál azért több. Heti rendszereséggel találkozunk, ötletelünk, segítünk egymásnak megvalósítani a filmterveinket, és fejlesztjük az álmainkat.
V.M.A.: Igyekszem minden új filmemmel kapcsolatban kikérni a tanáraim vélelményét, akikre mindig számíthatok. A Match Frame pedig lényegében egy baráti kollektívaként működik, tele régi osztálytársakkal, akikkel a legkülönbözőbb projekteken dolgozunk. Szinte minden műfajban és platformra (egészestés film, interaktív transzmédia projekt, televíziós sorozat) vannak ötleteink, amiket közösen szeretnénk megvalósítani.
Munkáitok?
Mit csináltok mostanában?
Z.D.: Két egészestés dokumentumfilmen dolgozom. Az egyiket az utolsó buddhista királyságban, Bhutánban forgatjuk az első női focicsapatról egy volt osztálytársammal társ-rendezőként. A másik projektemmel bekerültem a Filmalap Inkubátor programjába és egy szomáliai menekült lány beilleszkedéséről szól.
SZ.N.V.: Az első egészestés dokumentumfilmemet forgatjuk, ami az HBO, a Filmalap és a Sundance Institute támogatásával készül. Ezenkívül egy globális cross media projekten is dolgozunk többen, amit most kezdünk el fejleszteni, illetve vágjuk az első itthon forgatott kisjátékfilmünket. Közben producerként is próbálunk projekteket vinni, én például Meggyes Krisztina rendező dokumentumfilmjét, amit egy nívós nemzetközi workshopon fejlesztünk.
V.M.A.: Én jelenleg egy hosszútávú projekten dolgozom, ami a nemzetközi örökbefogadásról szól. Három roma kislány sorsát követem az Egyesült Államokban, akiket két éve fogadtak örökbe. Ezen kívül a Match Framen belül fejlesztett globális cross media projektünket képviselem egy nemzetközi workshopon.
Külföld?
Z.D.: Sok külföldi projektfejlesztő workshopra járok, különösen a bhutáni filmmel, ami az első magyar-bhutáni koprodukció lesz és remélem, hogy az elkészült filmjeink is sok nemzetközi fesztivált megjárnak majd.
SZ.N.V.: Sokat forgatunk külföldön, sok nemzetközi workshopot járunk meg a projektjeinkkel, és hamarosan szeretnénk ázsiai-európai koprodukciókat is készíteni. Mindig szóban van az elköltözés, de most jó Budapesten, és az a néhány hónap, amit évközben külföldön töltünk, mindig inspirál minket.
V.M.A.: Manapság a dokumentumfilmes projektekkel rengeteg lehetőség nyílik a külföldi fesztiválokon, workshopokon való részvételre. Sőt, talán nemzetközi támogatást is könnyebb kapni, hiszen annyi helyre lehet pályázni. Téma is akad bőven külföldön, amit érdemes forgatni, de egyelőre Budapest a bázisunk.
Ha kíváncsi vagy a dokumentumfilmekre, gyere el te is a vetítésekre!
Április 29.
15.15 Dokumentumfilm válogatás: Vasárnapi ebéd, Elválasztva, Mesék rabjai, En passant magyar nyelven (Marie Claire)
Április 30.
12.15 Dokumentumfilm válogatás: Vasárnapi ebéd, Elválasztva, Mesék rabjai, En passant (BA) magyar nyelven (Marie Claire)
Bővebben a Marie Claire Filmnapok progamjáról a képre kattintva olvashatsz!
