Ha azt kérik, hogy mesélj a Be-novative-ról, akkor hol kezded?
Általában a víziómmal indítok, amit még az egyetemen találtam ki. A kreativitás kutatása végigkísérte az ELTE pszichológia szakán töltött öt évemet, és ez idő alatt szívügyemmé vált. Azt gondolom, a kreativitásunk és az önbizalmunk nagyban összefügg, és hiszek abban, hogy a kreativitást megfelelően hasznosítva jó irányba alakíthatjuk a világot. A Be-novative pedig teret ad ennek a változásnak.
A Be-novative jelentősége óriási, a partnereitek között szerepel a Telenor, a Generali vagy a MOLGroup, ráadásul komoly eredményeket tudtok felmutatni az oktatás területén is. Hogy alakult ki ez a kettősség?
Először is szerettem volna létrehozni egy olyan oldalt, ahol az egyetemisták valós kihívásokkal szembesülhetnek. A Be-novative-on a hallgatók első kézből tapasztalhatják meg, hogy a cégeket milyen témák foglalkoztatják. Kipróbálhatják magukat a különféle területeken és nem az egyetem után kell ráébredniük arra, hogy nem is az az ő útjuk, amin elindultak. Másfelől, az igazi cél az lenne, hogy szervesen összekapcsoljuk az oktatást és a munkáltatói piacot. Ideális esetben a diákok az egyetemi óráikon is olyan feladatokkal foglalkoznának, amikkel akár szakmai kapcsolatokat építhetnének és nem mellékesen valós, szakmai visszajelzéseket kaphatnának.
Van már sikertörténet ez ügyben?
Igen, a Telenor egyik kihívását például egy Corvinus-os lány nyerte meg, aki jutalmul elmehetett Norvégiába, a Telenor központjába egy workshopra. Ráadásul, a kaland zárásaként részt vehetett a Nobel-békedíj átadó ünnepségen is. Az ilyen és ehhez hasonló lehetőségek elképesztő lökést jelentenek egy ember karrierjében.
Mint neked a Singularity Egyetem programja? Milyen volt az ott eltöltött 10 hét?
Amikor megkaptam az e-mailt, hogy mehetek, nagyon megörültem, izgatott lettem. 79 másik tehetséges fiatallal érkeztem, akikkel már az első pillanattól kezdve felfokozott volt közöttünk a hangulat, záporoztak a jobbnál-jobb ötletek. Persze mindenkinek volt valami kis bogara. Az egyik srác például arról próbált meggyőzni, hogy egy robot is képes lehet olyan kreatív ötletekre, mint az ember.
Gondolom nem sikerült neki?
Persze, hogy nem. De abban megállapodnunk, hogy nem feltétlenül kell meggyőznünk egymást a magunk igazáról. A beszélgetések többnyire nagyon inspirálók voltak. Egy egyetemista lány, aki Dániából érkezett elmesélte nekem, hogy az egyik rokona elvesztése ösztönözte arra, hogy feltalálja azt a napvédő faktort, ami 100%-ban kiszűri a rákkeltő sugarakat.
Az első öt héten előadásokon vettetek részt, melyik volt a legemlékezetesebb?
Talán, amikor egy asztronauta, Dan Berry az űrről beszélt. A lelkesedése elvarázsolt, ahogy magyarázta, hogy milyen csodálatos a Föld felülről, mert minden kis életszikra látszik. Így fogalmazott: „mintha egyszerre lenne játék és valami nagyon komoly dolog.” De mégsem ez volt a mondandójában az igazán megkapó. Ez az ember 20 éven keresztül 15 alkalommal felvételizett űrhajósnak, míg végre bekerült. Az elején túl fiatalnak tartották, később túl öregnek, de nem adta fel, tudta, hogy erre született.
Te pedig arra, hogy vállalkozó légy, gondoltad volna, hogy ez ennyi munkával jár?
Frissen csöppentem bele ebbe az életformába, szinte még alig fejeztem be az egyetemet, már a saját ötletemen gondolkodtam, azt hittem ennyi az egész. De jött mellé az ügyintézés, ügyvédek, könyvelők, partnerek, adminisztráció.
A sok feladat mellett, hogy tudod jól menedzselni a privát életedet?
Fontos, hogy megtaláljam az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Egy idő után elkezdtem betervezni, nem csak a munkámat, hanem a szabadidőmet is. Ha elhúzódott egy tárgyalás, vagy még be akartam fejezni valamit, láttam, hogy mi az amiről le fogok mondani, hogy utolérjem magam. Ilyenkor mindig válaszút elé kerülök: mi vagy ki a fontosabb? Amióta ezt a rendszert követem, sokkal kiegyensúlyozottabb a magánéletem, mindig eljutok sportolni és a párommal való főzöcskézésre is jut idő.
Öt évvel ezelőtt cseppentél bele a vállalkozói létbe, ráadásul rögtön vezetőként. Mit gondolsz a jó női vezetésről?
Szeretem azt, hogy könnyen tudok férfiakkal beszélni, úgy érzem jobban figyelnek rám, kíváncsiak, mert ritkább a női vezető, és, ha az, amit mondok, szakmailag is ül, akkor később komolyabban is vesznek. A hátrányait én soha nem tapasztaltam, nem érvényesültem nehezebben, mint a férfi társaim. Arra azonban figyelnem kellett, hogy az üzleti életben hogy kezeljem a bókokat, hiszen egy ilyen megjegyzés azonnal egy másik dimenzióba helyezi a viszonyt, ami kifejezetten ártalmas az üzlet szempontjából. Ezeket a helyzeteket próbálom nullára redukálni, ilyenkor megkérem az illetőt, hogy arra koncentráljon, amit szakmailag képviselek.
És mi a helyzet a sztereotípiákkal?
Korábban élt bennem egy tipikus női vezető kép, ami nagyon hasonlít Az ördög Pradat visel, Miranda Priestly-jéhez. Azt tudtam, hogy én nem akarok, és nem is tudok olyan lenni. Sajnos nincs sok jó női vezető példánk, hiszen többnyire – tisztelet a kivételnek – ez a fent említett férfias típus a jellemző. Nyilván, mert ezt várják el tőlük.
Ezzel szemben te?
Én nem vagyok se tekintélyelvű, vagy tiszteletet parancsoló, a csapatomat szeretem bevonni a döntésekbe, és féltem is, hogy így nem leszek jó vezető. Legalábbis egy ideig ezt gondoltam. Szerencsére a kollégáim folyamatosan megerősítettek, hiszen van sok olyan tulajdonságom – kifejezetten női tulajdonságok – amik miatt igenis jól végzem a munkám. Például jobban átlátom a rendszert, ismerem a kollégáim motivációját és hagyom, hogy kiéljék a saját kreativitásukat. Éreztetem velük, hogy egy hajóban evezünk, és magunknak építjük a céget. Úgy gondolom, ezek az értékek legalább olyan fontosak, ha cégvezetésről van szó, mint a vasszigor.
