Őseink egészen az Ókortól a Középkorig maximálisan kihasználták a természet adta lehetőségeket, hiszen javarészt csak állati és nővényi eredetű anyagokból alakítottak ki eszközöket és módszereket fogamzásgátlás céljából. Egyiptomban a hölgyek előszeretettel alkalmazták félbevágott citrom, gránátalma, esetleg mákgubó héját, amelyek leginkább a mai pesszáriumok őseként foghatók fel. De egyéb olyan, hüvelybe helyezett megoldások is léteztek, mint például a krokodilürülékből készített labdacs, vagy az egyfajta tamponként használt mézzel és akácfőzettel átitatott puha anyag. A híres római nőgyógyász, Soranus már 40 különböző kombinációjú elixírt készített gyümölcsökből. A ókori orvos úgy vélte, az erősen savas hatású anyaggal átitatott gyapjú a méhszájhoz helyezve spermaölő hatással bír.
Ha azonban a félbevágott gyümölcsök, vagy a belőlük készült főzetek, netán az elefántürülékből készített pesszárium nem bizonyult elég hatásosnak, a VI. században az istenek segítségét is előszeretettel vették igénybe. Hiszen ha a gyermek isten akarata, akkor a gyermekáldás akár amulettekkel is befolyásolható. Elsősorban macskaherét és az öszvér fülzsírját alkalmazták e célból. A hormonális megoldásokra, valamint a vászonzsákokat és állati beleket felváltó gumióvszerekre a XIX. századig kellett várni. Az első tablettát az 1960-es években fejlesztették ki, a T-alakú spirálok az 1970-es években jelentek meg. A XXI. században pedig újabb mérföldkövek jelentek meg a fogamzásgátlásban: tapasszal, hüvelygyűrűvel és a mai, korszerű alacsony hormontartalmú fogamzásgátló tablettákkal- bővült a módszerek palettája.
Legújabb infografikánk a történelem során világszerte használt furcsa metodikák rejtelmeibe kínál izgalmas betekintést, amelyekből látható, hogyan jutott el a tudomány a krokodiloktól a tapaszig.
