Közösen alapított fotóstúdiót a magyar modell és fotós

Gregus Mátéval és Patinszki Misával, a magyar divatszakma két kiemelkedő fiatal alakjának nevével és fotójával már korábban is találkozhattatok a Marie Claire-oldalain. A modellt és a fotóst ezúttal új közös fotóstúdiójuk, az MM Studio megnyitása kapcsán kérdeztük.

 

Máté és Misa

Máté (26 éves) egyik nagy kedvencünk a fiatal magyar tehetségek között. A feltörekvő fotósról, Zsólyomi Norbert fotós szárnyai alatt tanult, már írtuk több alkalommal, divatanyagai rendszeresen jelennek meg a marieclaire.hu-n és a magazinban is. Fotózott már nekünk a New York-i divathéten is, mára pedig már számos nagy márkával dolgozik együtt. Misa (25 éves) sikereiről szintén beszámoltunk már. Fiatal kora ellenére szinte mindent elért modellként és elképesztő nemzetközi karriert futott be. A legnagyobb divatházak, köztük a Dolce & Gabbana kampányaiban, a Zegna vagy a Thierry Mugler kifutóin is láthattuk. A két fiatal közös fotóstúdiójuk megnyitásával újabb mérföldkőhöz érkezett karrierjében.  

Hogyan jött az ötlet, hogy közösen indítsatok stúdiót?

Máté: Én egy ideje szerettem volna már saját vállalkozásba fogni. Misával körülbelül másfél éve ismertük meg egymást a Wam Models karácsonyi Marie Claire fotózáson, akkor derült ki, hogy neki is hasonló tervei vannak a szakmában. Fél évvel később, egy újabb közös fotózáson kezdtünk el részletesebben beszélni a közös projektről.

Egyértelmű volt a válasz?

Misa: Mindig is tudtam, hogy szeretnék valami hasonlóba fogni, de korábban úgy éreztem, hogy 5-6 évvel a hátam mögött nem volt meg a megfelelő tapasztalatom ahhoz, hogy egyedül belevágjak. Megkérdeztem ügynökömet Zsoltot, hogy tudna-e ajánlani valakit aki jó szakmailag, ő Mátét ajánlotta. Először csak ötleteltünk, aztán négy hónappal ezelőtt megtaláltuk a tökéletes helyett.

Elég sok a fotóstúdió Budapesten. Mitől más a MM Studio?
.
Misa: A koncepciótól, mivel abszolút divatorientált. Emellett külföldi megrendelőkkel is dolgozzunk, de nagy célunk, hogy ide csábítsunk nagyobb „neveket”. Ami pedig a felállást illeti, én, mint menedzser, Máté pedig, mint fotós tevékenykedünk. Ez a fajta munkamegosztás nem elterjedt itthon.

Az elejétől ilyennek álmodtátok meg?

Máté: Először csak egy belvárosi stúdió ötlete volt meg, aztán menet közben alakultak a dolgok, míg végül kiforrott ez a végleges irány.

Mik a domináns jellemzői a stúdiótoknak? Kinek lehet tökéletes?

Máté: Hozzám legközelebb a minimál stílus áll, ezért az egész stúdió ennek fényében lett kialakítva. Mindenben az egyedi kialakításra és letisztult vonalakra törekedtünk. A konyhabútorra is egy kifejezetten erre a célra leszervezett munkám fotója került fel. Valamint tervezzük további egyedi ötletekkel különlegesebbé tenni a helyet a megrendelőknek, szeretnénk, ha inspirálná őket, amit itt találnak, látnak.

Misa: Azt akartuk, hogy kezdő és profi fotósok is megtalálják nálunk a helyüket. Izgalmas falfelületeink vannak és árban is elérhető sávban mozgunk. Szinte bárkinek alkalmas lehet a stúdió egy jó projekthez. Mátét magát, mint fotóst és a stúdiót is olyanoknak fogjuk kiajánlani, akikkel egy közös munka keretén belül kreatív ötleteket valósíthatunk majd meg. Olyan ügyfeleknek szánjuk, akiknél úgy gondoljuk, hogy ténylegesen hozzá tudunk tenni a márkájukhoz és olyanoknak, akik olyan fokú minőséget várnak el, amit eddig nem kaptak meg.

Mit szerettek a munkátokban, és mit nem?

Máté: Szeretem a kihívásokat, a pörgést és azt, hogy mindig új emberekkel tudok megismerkedni, ezáltal sok barátságra tettem szert. 3 éve költöztem Budapestre, és szépen fokozatosan építettem fel mindent… Most megnyílt ez a stúdió, és ez is egy lépcsőfok, aminek, hogy őszinte legyek, élvezem minden pillanatát. Negatívumként egy dolgot tudnék mondani. Azt, hogy nem tudok előre tervezni, de ilyen a „freelancer” fotós élet..

Misa, nálad is ennyire jellemző volt a tudatosság?

Misa: Pályaválasztás terén nem, én ugyanis nem tudatosan akartam modellkedni. Nagyon szeretem, hogy rengeteget utazok, sok helyre eljutottam, sok embert ismertem meg és rengeteg kapcsolatot építettem ki. Nem csak munkakapcsolatokat, hanem barátságokat is szakmabeliekkel.

Nálad sincs fárasztóbb eleme a munkának?

Misa: Amit kevésbé szeretek, hogy nehéz Budapestről dolgozni, illetve ebből adódóan az ingázás és a távollét. A szeretteim nélkül nem tudnék huzamosabb ideig távol lenni. Ráadásul, amikor van egy feszítettebb szezon és túl sokat kell utazni, sehol nem érzi otthon magát az ember. Mire megszoknál egy helyet, már mész is tovább.

Milyen más pályán látnátok magatokat szívesen, ha nem ezen?

Máté: Nincs ilyen opció nálam. Már az általános iskolában és a  középiskolában is szerettem fotózni. Akkoriban ez még csak hobbi volt. Később egyre tudatosabban alakítottam a dolgaimat, hogy a hobbiból életforma legyen.   

Misa: Én kajakoztam és a terveim között szerepelt, hogy a Testnevelési Egyetemre jelentkezem. Ez elsőre nem sikerült, ezért úgy döntöttem inkább utazgatok egy kicsit és megnézem mennyi lehetőség van a modell szakmában. Adtam magamnak egy évet, hogy utazzak, és megnézzem működik-e ez a dolog. Végül annyira jól sikerült, hogy folytattam. Nem mondtam le az egyetemről, de ezt a célt egyelőre félretettem. Annak viszont nagyon örülnék, ha egy kajak-kenu egyesületet tudnék létesíteni, akár 20 év múlva is, mert ebben az idő csak kedvez az embernek.

Álommunkák listáján mik szerepelnek?

Máté: Top modellek, hazai és nemzetközileg elismert személyek, magazin- és nagy kampányok fotózása is a célok közé sorolható. És hogy egy konkrét példát is mondjak – mint sok fotósnak – a Vogue magazin lenne a csúcs…

Misa, nálad szerepelnek fix márkák, sztárfotósok?

Misa: Igazából nekem nincs olyan vágyam, hogy kivel dolgoznék, de ezt a színvonalat szeretném tartani, nagy márkákkal és nagy cégekkel dolgozni. Márka megnevezése nélkül, egy parfüm kampánynak nagyon örülnék. Karrier szempontjából talán ez lenne a következő lépcsőfok.  

Mi volt a legfurcsább fotózási szituációtok?

Misa: Egy Dolce & Gabbana kampányfotózáson történt, hogy kisebb csizmát hoztak, de csak bele kellett bújni. Végül sikerült is, de aztán pár óra múlva a jobb lábamról nem sikerült levenni, úgyhogy végül le kellett vágni rólam a 2000 eurós csizmát. Mindent megpróbáltam, már mindenki körbeállt, de nem egyszerűen nem lehetett levenni. Aztán hoztak egy nagy szabóollót és azzal vágták le. Akkor Stefano Gabbana viccesen meg is jegyezte, hogy ez lesz az ajándékom és  elvihetem. De nem kértem végül.

Máté: Kár, pedig most kiállíthattuk volna itt a stúdióban. Egy lovardás anyagot fotóztam Balla Frida stylisttal, ahol kelléknek bevásároltunk paraszt kenyeret, kolbászt, hagymát. A fotózás vége felé a srácok már nem bírtak magukkal és elkezdték megenni a kellékeket. Fotózni szinte lehetetlen volt őket, mindenki teli szájjal evett, amikor az egyik modell, Sven megkérdezte, hogy ki ette meg a kenyér címkéjét.

Webol: www.mmstudio.hu

Instagram: @mmstudiobudapest