„Nem tudtam, hogy mondjam el a nővéremnek, a családomnak. Lassan szántam rá magam. Amikor elárultam neki, az anyukám első reakciója az volt, hogy nem vagyok normális. Sírt is kicsit, félt, hogy örökre el fog veszíteni” – mesél a 25 éves Eszter a „coming-out”-járól. Sok mindenről el lehet képzelni, hogy ennyire nehéz elmondani a családnak, és ilyen erős érzelmi reakciókat vált ki, ha az ember végre rászánja magát, de arra nem számított, hogy az is egy ilyen nehéz titok, ha valaki apácának áll. Pedig Eszter ezt a döntését hordozta magában sokáig. A családja azóta elfogadta a helyzetet, amit nagyban segített, hogy kiderült, apácának lenni a 21. században nem csak a kolostor magányában elmorzsolgatott rózsafüzéreket jelent.
Kaszap Viktória, Viki nővér Eszternél sokkal fiatalabb korában, 19 évesen döntötte el, hogy apáca lesz. Ez több szinten is lázadás volt a részéről, hiszen a családja nem volt vallásos – már azt sem teljesen értették, amikor 16 évesen megkeresztelkedett –, és a választását az is befolyásolta, hogy nem akart átlagos életet élni. „Középiskolában én voltam az a lány, akinek mindenki elsírta a problémáit. Többnyire a barátnőim sikertelen szerelmi sztorijait hallgattam, és arra gondoltam, hogy kell lennie valami ennél többnek, izgalmasabbnak az életben. Nem igazán vonzott az a perspektíva, hogy majd nagy nehezen találok egy férfit, akiben úgy, ahogy megbízok, és akkor egy idő után majd családot alapítunk” – meséli a most negyvenes éveiben járó nővér.
„Minden korban azt gondolják, hogy a világ rossz, gonosz, az emberek bűnösek, eltávolodtak Istentől. Én nem értek ezzel egyet, szerintem Isten szereti, ha fejlődünk, szereti a tudományt és a mai technológiát is, és inspirál minket arra, hogy egyre többet értsünk ebből a csodálatos teremtésből” – mondja Viki nővér, és hozzáteszi, éppen ezért fontos lenne például a rendjük honlapját kicsit gatyába rázni.
A közösségi médiát, okos eszközöket Eszter rendje, a főként tanítással foglalkozó iskolanővérek is ugyanúgy használja, mint bármilyen más közösség. „Bátorítanak is minket a tudatos használatra, mert ezeken a csatornákon keresztül lehet a leghatékonyabban kommunikálni például a diákokkal” – mondja Eszter, aki most még nem tanít, de hosszú távú terve, hogy hittan és kémia szakos tanár lesz.
Szerző: Csonka Anna
Fotó: Ajpek Orsi
A teljes cikk a Marie Claire 2017. októberi számában jelent meg.
