Nem kell megnyerni a lottóötöst és hatalmas vagyont sem kell örökölni ahhoz, hogy örökre magunk mögött hagyjuk a határidőkkel és megbeszélésekkel tűzdelt munkanapokat. Ezt állítják azok, akik tudatos pénzügyi felkészülés után most már a nyugdíjasok szabad életét élik – fiatalon, egészségesen és anyagi biztonságban. Amerikában egyre többen választják ezt az életformát, és csatlakoznak a FIRE nevű „titkos klubhoz”. A Financially Independent and Retiring Early mozgalom hívei az anyagilag független, fiatal nyugdíjasok.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy efféle luxust csak a világ gazdag államaiban engedhet meg magának egy kiváltságos szűk réteg, eláruljuk: Magyarországon jelenleg is egyre többen járják ezt az utat. A hazai harmincas nyugdíjasok jellemzően kerülik a nyilvánosságot, most egyikőjük mégis blogot indított. Küldetése így szól: „költs kevesebbet, fektess be okosan, élvezd a gyümölcsét”.
Befektetni, nem elkölteni
Külföldön sokan vállalják nyíltan, hogy harmincasként örökre búcsút intettek a munka világának, Amerikában például több tucatnyian blogot is vezetnek közülük. A FIRE egyik legtöbbet idézett alakja Peter Adeney, avagy „Mr. Money Mustache”. Az amerikai férfi harmincéves korában nyugdíjazta magát, példáját felesége is követte. Korábban mindketten mérnökként dolgoztak. Tizenkét éve felmondtak, és azóta sem kerestek új munkahelyet, helyette családot alapítottak. Adeney blogján írja le, hogy feleakkora lábon él, mint a környezetében élő ismerősei. A takarékos élettel a kiadásai is a felére csökkentek, így a bevétel náluk maradt felét be tudták fektetni részvényekbe és ingatlanokba. A gyerekvállalással járó pluszköltségeiket is könnyedén tudja fedezni a befektetéseiből.
A blogger szerint ismerősei ésszerűtlenül drágán élnek. „Meg vannak róla győződve, hogy a költséges életvitelük a normális. Aztán drága éttermekben arról keseregnek, hogy nem marad pénzük és idejük élni” – írja. Miattuk kezdett el blogot írni, hogy felnyissa a szemüket: bárki utánuk tudja csinálni a korai nyugdíjazást, ha okosan bánik a pénzével. „Az első tanácsom, hogy a pénzünkre befektetésként gondoljunk, és ne olyasmire, amit el kell költenünk. Amikor pluszbevételhez jutok, egyből befektetem, és nem azon gondolkozom, mit vehetnék belőle” – írja a blogján.
Kristy Shen és a férje informatikusként dolgoztak Kanadában a „nyugdíjazásuk” előtt. 31 éves korukra egymillió dollárt gyűjtöttek. Akkor felmondtak, és azóta is a világot járják. Utazgatnak a befektetéseik által megtermelt pénzből. „Minden egyes kiadásunkat pontosan leírtuk, és ellenálltunk a csábításnak, hogy vásároljunk. A velünk egyidős barátaink lakást, házat vettek a spórolt pénzükből. Úgy tették ezt, mintha kötelező lenne erre költeniük a megtakarításaikat. Az érzelmeik vezérelték őket, és nem azon gondolkoztak, hogy mi számít jó befektetésnek” – mesélte Kristy egy amerikai pénzügyi szakértő podcastján.
A Mad Fientist blog szerzője, Brandon szoftverfejlesztői karrierje után vonult nyugdíjba 34 évesen, de a párja nem volt partner a közös nyugdíjazásban. „Optometrista vagyok, imádom a munkámat, így nem szeretném követni Brandon példáját” – írja a barátnő párja blogján. Brandon vele is megbeszélte a döntését, mielőtt örökre szakított volna a munkaerőpiaccal. Nyitottak egy közös bankszámlát a közös terveik megvalósítására, és megtartották a sajátjukat is saját, személyes terveikre. Brandon így megtehette önálló megtakarításaiból, hogy visszavonuljon, Jill pedig örömmel folytatja a munkáját. A közös számlán gyűlő pénzből fizetik ki a közös nyaralásaikat és a háztartási kiadásokat.
Takarékos tanárok
Nem csak informatikusok tudnak nyugdíjba vonulni harmincasként a tengerentúlon. Joe Olson és felesége tanárként dolgoztak, és még 35 éves koruk előtt megteremtették anyagi függetlenségüket. 2007-ben kezdtek ingatlanokat vásárolni a megtakarításaikból, amikor a lakásárak alacsonyak voltak. Bár először vesztettek rajta, a válság után nem sokkal növekedni kezdtek a bevételeik. Míg szépen duzzadt a számlájukon lévő összeg, ők takarékos életet folytattak továbbra is. Nem cserélték le 35 négyzetméteres lakásukat nagyobbra akkor sem, amikor már bőven belefért volna a keretbe a nagyobb otthon. Azóta megszületett a kislányuk, vele járják a világot a kiadott lakásaik által termelt bevételből.
A jogászként végzett, 38 éves Justin öt éve éli a boldog nyugdíjasok életét, felesége pedig egy éve fordított hátat a munka világának – reményei szerint – örökre. Így nevelik most három gyereküket főállású szülőkként. „A feleségemmel együtt mindketten nagyon takarékos emberek vagyunk. Főszezonon kívül megyünk nyaralni, és még örülünk is neki, hogy nincs tömeg. A bútoraink régiek, nem divatosak. Mindhárom gyerekünk örökölt vagy turkálós ruhákat hord, olcsó környéken élünk, szerény autóval járunk.”
Egy korábban asztrofizikusként dolgozó ifjú nyugdíjas, Jacob Lund szerint azonban jóval többről van szó a drága utazások, a tágas otthon, az éttermi vacsorák feláldozásáról és a pénzünk ügyes megforgatásáról. Ő egész életfilozófiát alkotott a korai nyugdíjasok számára. Követői nem engedelmeskednek a fogyasztói társadalom vásárlásra ösztönző parancsainak, ellenben környezettudatosak, és az élet egyszerű örömeire is tudnak boldogságforrásként tekinteni.
Magyarországon is lehetséges?
Fotó: Profimédia – Red Dot
