Fotó: Unsplash.com
Talán közhelyes, de mindig egészen más érzés egy nyilvánvalóan megrázó, mégis távoli történettel találkozni, mint azzal, amikor ugyanannak a jelenségnek egy közeli ismerősünk esik áldozatul. A cyberbullyingról már rengeteget olvashattunk, tucatnyi kisfilm, dokumentum és még játékfilm is készült belőle, mégis akkor éreztük meg igazán a súlyát, mikor az egyik Marie Claire-ben dolgozó kollégánk durva lejáratókampány célpontja lett. Egy külsős kollégával tartotta a kapcsolatot, kommunikációjuk azonban hirtelen kisiklott, és hamarosan a Facebookon láthattuk viszont a levelezésüket, alatta pedig a kolléganőt gyalázó válogaott szitkokat.
„A barátaimtől kezdtek el záporozni az üzenetek, hogy valaki megosztotta a levelezésünket a nevemmel együtt, nemcsak a saját oldalán, hanem belső Facebook-csoportokba is” – emlékszik vissza szerkesztőnk.
A szerkesztőség ekkor szembesült vele, mennyire tehetetlen az áldozat egy ilyen szituációban. Először a cég jogászához fordultunk, de sem ő, sem más ügyvédek nem tudtak gyors segítséget nyújtani. Felvettük a kapcsolatot az illetővel, aki beleegyezésünk nélkül kitette a levelezést, a szerkesztőség tagjai pedig azonnal jelentették a nem egy helyen valótlanságokat harsogó, bántó posztot. Végül a külsős kolléga törölte a bejegyzést, de ez már keveset segített azon, hogy megjelenésétől számítva heteken keresztül bárki elolvashatta azt. Az ilyen helyzetekben az áldozatokra pillanatokon belül kerülhet sokáig megmaradó bélyeg, arról nem is beszélve, hogy a futótűzként terjedő poszt szakmai hitelét is ronthatja.
A Facebooknak elvileg gondosan megtervezett rendszere van arra, hogy szűrje a sértő tartalmú, gyalázkodó tartalmakat felületén, mi a sorozatos bejelentések után mégis csak automatikus üzeneteiket kaptuk válaszul, melyek szerint a posztban nem találtak kivetnivalót. Részletesebb indoklásért a Facebookot is megkerestük, de sem a témát feldolgozó anyagot is magában foglaló augusztusi lapszám zárásáig, sem a jelenlegi cikk közzétételéig nem kaptunk tőlük választ.
Az áldozatok szemszögével tehát személyesen is találkoztunk, de mi a helyzet azokkal, akik a durva kommenteket írják? Mi készteti a hétköznapi életben akár csendes és udvarias embereket arra, hogy internetes kommentekben mások halálát kívánják és hihetetlen indulatokkal írjanak gyakran vadidegen emberekről? Az online terekben működő speciális mechanizmusok miatt a közösségi média a legtöbbször nem összekötő kapocsként funkcionál, hanem durva kommentháborúk csataterévé változik.
