Hétköznapi hősök: Makranczi Ági, az Afrikáért Alapítvány önkéntese

2019. február 27. |
Central Médiacsoport Zrt.

Ági 3 éve az Afrikáért Alapítvány önkéntese és több mint 10 afrikai országban járt már. Dobos Emese beszélgetett vele az elmúlt évek tapasztalatairól és az önkéntesség szépségeiről. 

Makranczi Ágnes végzettsége szerint közgazdász, főállásban digitális marketinggel, digitális transzformációval foglalkozik egy multicégnél. A szakdolgozatát is az alapítványoknál látható digitális transzformációról írta, élt Franciaországban, Svájcban és Angliában is, amellett, hogy kicsi kora óta Afrika szerelmese. Online is önkénteskedik és szaktudását ezen a téren is kamatoztatja: munkájának hála ENSZ platformján keresztül kompetenciáinknak megfelelően választhatunk projektet. Egy ghánai szervezet, az Opportunities for Youth honlapját menedzseli.

France Mutombo Tshimuanga, a 2002 óta működő Afrikáért Alapítvány kongói származású alapítója Magyarországon végezte teológiai tanulmányait. Még 1999-ben egy humanitárius misszióban való részvétel sarkallta arra, hogy szervezett kereteken belül segítsen szülőföldjén: az alapítvány célja Afrikában az oktatási, szociális és egészségügyi területek fejlesztése, Magyarországon érzékenyítő és ismeretterjesztő előadások, kulturális programok formájában segélyezési, társadalomformáló tevékenység végzése.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban egy általános és egy középiskolát, illetve egy árvaházat tartanak fenn, továbbá számos fővárosi és vidéki egészségügyi központot támogatnak és látnak el gyógyszerekkel, műszerekkel, vidéken fejlesztési programokat bonyolítanak le. Az utóbbi években humanitárius turizmus programokat is szerveznek több afrikai országba. Az  alapítvány kiteljesedése és 15 éves fennállása tökéletes alkalmat kínált arra, hogy nekivágjanak klinikaépítési projektjüknek, amely megépülésével kongóiak ezrei, köztük az alapítvány intézményeiben tanuló gyermekek, és családjaik jutnak majd rendszeres és megfizethető egészségügyi ellátáshoz – a klinikaépítők táborához lehet csatlakozni, ehhez a projekthez jelenleg is támogatókat keresnek.

Honnan ered az érdeklődésed Afrika iránt? Mikor voltál ott először?

Afrika régi szerelmem, mióta csak az eszemet tudom, nagyon érdekelt. A diplomám megszerzése után, 2010-ben egy fél évre utaztam ki, először Kenyában voltam és már akkor önkénteskedtem ott.

Nemrég értél haza Tanzániából. Hogyan találtál rá az Afrikáért Alapítványra?

Tíz éve vagyok már a támogatójuk, részt veszek a Fogadj örökbe programjukban és 2016 óta az önkéntesük is vagyok. Szerettem volna egy ottani gyereket támogatni, így kerültem velük kapcsolatba. Nagyon tetszett, hogy folyamatosan nyomon követik az életüket és erről be is számolnak. Tanzániában én is találkozhattam a támogatottakkal, én vittem ki az adományokat. Ez azért is fontos, mert így bizonyosságot szerzel, hogy tényleg megérkeznek hozzájuk az adományok. Kint főleg dokumentációt készítettem az örökbefogadási programhoz és fotóztam, valamint angolt és matematikát tanítottam a helyi iskolában.

Szerintem elsősorban érdeklődési kör alapján választasz alapítványt, például ha szereted a kutyákat, nagy valószínűséggel egy menhelyre mész önkénteskedni. Nekem így jött Afrika és az Afrikáért Alapítvány. Amíg nem találod meg az érdeklődési körödnek megfelelő kapcsot, nem adja hozzá az életedhez azt a plusz értéket az önkéntesség.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy önkénteskedni fogsz?

Szerettem volna a felesleges energiáimat jó irányban lekötni. A szakdolgozatom kapcsán több alapítvánnyal is felvettem a kapcsolatot, és ahogy lediplomáztam, elutaztam Afrikába, ahol egyrészt utazgattam, másrészt önkénteskedtem is. Amikor pedig hazajöttem, nem akartam lemondani az önkéntességről, hiszen ez olyasmi, ami boldoggá tesz. Úgy érzem, hogy kötődőm az ottani közösségekhez.

Mit tartasz a legnehezebbnek az önkéntességben, milyen kihívásokkal szembesültél?

Ahol én önkénteskedtem, ott nem tapasztaltam rosszat, de sok már embertől hallottam, illetve én is olvastam már arról, hogy nagyon az anyagiakat tartják szem előtt, de valójában nem feltétlenül segítik a helyi közösségeket.

Az Afrikáért Alapítvány előtt máshol is önkénteskedtem már. Fontos, hogy az egyesület is értékelje az önkéntest, mert ha nincs meg ez a fajta visszacsatolás, akkor te is elbizonytalanodhatsz abban, hogy haszna volt a munkádnak. A kölcsönös, jó viszony nagyon fontos. Az Afrikáért Alapítványnál barátságok is köttettek, ez pedig sok mindent áthidal. Az önkéntesség közösségépítés is: ha jól érzed magad valahol, ott ragadsz.

Egyébként ahogy említettem, azt is fontos felismerni, hogy nem mindig az anyagi segítség a legcélravezetőbb. Az számít igazán, ha abban tudsz segíteni például egy ottani közösségnek, hogy önfenntartóak tudjanak lenni. Azt is át kell gondolni, hogy ha például gyerekekkel akarsz foglalkozni, akkor az alatt az idő alatt, mit tudsz nekik átadni, mivel tudsz hasznos lenni. Nem pár Facebook-fotóért megy ki az ember. Ha kint találkozol például 20 gyerekkel, akik még sosem ettek cukorkát, és mondjuk 1 dollárból mindegyikőjüknek tudnál venni, akkor viszont nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy azért vagy ott, hogy elindítsd őket egy úton, hogy megpróbáld nekik átadni, hogy mennyire fontos, hogy tanuljanak. Vagy az alapvető higiéniai dolgokra, például a kézmosás fontosságára tanítani őket. El kell vonatkoztatni a mindennapos boldogsághormonoktól. Hosszú távon kell gondolkodni és azt kell átadni, hogy küzdjenek egy jobb jövőért.

Másfelől általánosan az is egy probléma, hogy sok helyen az önkéntességből gyakorlatilag üzletet csinálnak és Ázsiában főleg komplett turizmust építenek erre. Itthon az nehezíti az önkéntességet, hogy nehéz fix munka mellett hosszabb távon is elkötelezettnek lenni. Nagyon elhivatottnak kell lenni, hogy ezt így lehessen csinálni. Az önkéntesség alapvetően jó dolog, így nem tudnék egyébként olyat mondani, ami kifejezetten nehézség ebben.

Mi a legjobb az önkéntességben szerinted?

A mindennapos elégedettség, hogy hasznos voltál és jó célt szolgál az, amit csinálsz. Egy olyan közösségbe kerülsz, ahol otthon érzed magad. Afrika esetében kinyílik előtted a világ: kilépsz a komfortzónádból, motiválnak és inspirálnak a különböző történetek, megismersz egy teljesen más világot. Egy hónappal az előtt költöztem haza Svájcból, hogy kiutaztam Tanzániába, ahol pedig csapkodtam a csótányokat és kecskepásztor voltam. Zimbabwéban 200 szivárványt rajzoltam meg, hogy azokat majd kiszínezhessék a gyerekek és közben azt éreztem, hogy sokkal boldogabb vagyok ott és akkor, mintha bárhol máshol lennék.

Mi az, amiben megváltoztatott téged az önkéntesség, mit tanultál, tanulsz ebből?

Más itthon önkénteskedni és más Afrikában. Kint az önkéntesség az életre nevel: nincs meg az alapvető egészségügyi ellátás, nincsenek a gyerekeknek például játékaik. Legtöbbször árvákkal és szegény családokkal foglalkoztam egyébként. Nem ugyanazok a normák, mint itthon. Felértékelsz mindent, magadba nézel és megtanulod értékelni azt, amid van. Itthon az a különbség, hogy önkénteskedni szerintem egy nagy pluszt ad a mindennapokhoz és kiegészítheti azt, amit például nem kapsz meg a munkádtól.

Kint, minden hiány ellenére is azt tapasztalod, hogy mosolyognak az emberek, boldogok és nyitottak. Megváltozik a világnézeted.

Kiknek és miért ajánlanád figyelmébe az önkéntességet és az alapítványt?

Önkéntesként olyat teszel, ami tényleg érdekel és hasznos, megbecsült vagy. Kiszakít akár a monotonitásból, a hétköznapokból. Alapvetően nagyon fontos, hogy rájöjj arra, mi az, ami érdekel, és hogy abba az irányba tudj fordulni. Akit érdekel a kontinens, az Afrikáért Alapítványnál egy nagyon nyitott közösséggel fog találkozni. Ajánlom mindenkinek az önkéntességet, aki esetleg elfeledkezett a világról és beleszürkült a hétköznapokba. Inspirál és közben te is jót teszel.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Inkább anyám, mint egy főbérlő albérlet

Inkább anyám, mint egy főbérlő

Alföldi Róbert és Szabó Győző nemes cél érdekében festettek Alföldi Róbert

Alföldi Róbert és Szabó Győző nemes cél érdekében festettek