15. nap: Kicsit sikerült színessé tenni az unalmas karanténnapokat
Ez a nap más, mint a többi. Ma van az apukám születésnapja. Több mint két hónapja élnek karanténban elszigetelten. A tegnapi nap folyamán felhívtuk őket, hogy lássák az unokájuk születésnapi köszöntését. Ez véletlenszerű egybeesés, de valóban csak egy nap különbség van a kisfiam és az édesapám születésnapja között. Apukám a születésnapi tortát látván egykedvűen megjegyezte: „De jó lenne, ha ott lehetnénk, és milyen jó lenne kapni a tortából egy szeletet!”
Innen pattant ki az ötlet a fejemből, hogy habár az első kívánságát sajnos most nem tudjuk teljesíteni, de az utóbbit igen. Felhívtam a barátnőmet, és egyeztettem vele. Innen is hálás köszönet Juditnak a szuper szervezésért. Kitaláltuk, hogy valahogy bejut a házba, és este hat óra magasságában becsönget a tortával a szüleimhez. Az első nehézség itt adódott. A földszinten lakik egy „hétfejű sárkány”, akit először le kell győzni. Az alsó lakóról beszélek, aki gyakorlatilag minden ismeretlenre ráront. Valahogy csak megoldjuk, gondoltuk. Az első feladatot sikerült teljesíteni, Judit megkapta a kapukódot, és szinte észrevétlenül suhant fel az első emeletre.
Szente Veres Adrienn és családja hét éve él már Szicíliában, a férjével, Gáborral mindketten a turizmusban dolgoznak, kisfiúk Benedek pedig már kint kezdte az iskolát. Az olaszországi koronavírus-járvány Adriennék életét is fenekestül felforgatta, a családnak házi karanténba kellett vonulnia, és be kell tartania a rájuk rótt szigorú szabályokat. Karanténnaplóját elsősorban saját maga szórakoztatására kezdte el Facebookon írni, pozitív hozzáállása és humoros bejegyzései azonban hamar felkeltették az emberek figyelmét.
A történethez hozzátartozik, hogy Juditon fekete arcmaszk volt, kezében egy torta, szülinapi rakéta, öngyújtó. Gyakorlatilag a felső szomszéd a készülődés közben szinte szívbajt kapott, hogy mit keres egy öngyilkosmerénylő a folyosón. Gyorsan leellenőriztük, hogy működik-e az internetes bejelentkezés a videohíváshoz. Minden klappolt. Judit meggyújtotta a szülinapi tűzijátékot, és becsöngetett. Anyukám nyitott ajtót, mire Judittal és Benivel együtt elénekeltük a táblagép segítségével a Boldog szülinapot. Mondanom se kell, a meghatottságtól mindenkinek potyogtak a könnyei. Közben apukám is megjelent az ajtóban. Először nem értették, hogy hogyan lehet, hogy a tortafutár telefonjáról énekel az unokájuk, de aztán összerakták a képet, és lassan felismerték Juditot a maszk mögött. Jó érzés volt, hogy sikerült meglepetést okozni, és kicsit színessé tenni az unalmas karanténnapokat.
Olvasd el a karanténnapló korábbi bejegyzését is!
Erről a történetről jut eszembe az én szülinapom, ami hasonlóan megható meglepetést tartogatott. Pár évvel ezelőtt történt, hogy születésnapomon repültem haza Budapestre. Előző nap beszélgettem egy pilóta barátommal, hogy másnap fogunk repülni. Még meg is jegyezte, hogy sajnos nem ő lesz a pilóta. Délelőtt kapta a hírt, hogy a kollégája lebetegedett, és neki kell helyettesíteni. Mi erről persze már nem is tudtunk semmit. Amikor elértük a repülési magasságot, egyszer csak megszólalt egy ismerős hang: „Kedves utasaim! Itt a kapitány beszél! A 17C-n ül egy kedves barátom, Adrienn, akinek ma van a születésnapja, ezért szeretném megkérni önöket, hogy énekeljük el neki a happy birthday-t.” Hirtelen egy amerikai film főszereplőjének éreztem magam, és azt vettem észre, hogy akaratlanul is potyognak a könnyeim a meghatódottságtól. Hihetetlen érzés volt, hogy az egész gép nekem énekelt. Jó dolog igazi meglepetést okozni szívből. Főleg, ha így betalál. Azt hiszem, a mai napon a mienk is célba ért. Vigyázzatok egymásra! Isten éltesse a májusiakat!
