A nők életútjuk során sok stádiumon mennek keresztül és ezzel párhuzamosan folyamatosan formálódik, változik a szexualitáshoz való viszonyuk és a párkapcsolatról való elképzelésük is. Bár egy olyan társadalomban élünk, amelyben a monogámia és a házasság az egyetlen elfogadott intézményesült formája a párkapcsolatoknak, tudjuk, hogy sok boldogság mellett ez mennyi kompromisszummal, elfojtással is járhat.
A kilépés, a válás sokszor lelkileg, logisztikailag és anyagilag is nehéz, ezért sokan inkább a beletörődés mellett döntenek. És ilyenkor kaphat terepet a vágy és a harmadik fél. Pontosan erről szól a Jókislány (Babygirl), de a holland rendezőnő, Halina Reijn nem áll itt meg. A téma szövevényességét, árnyaltságát izgalmasan és vérpezsdítően mutatja be a Jókislányban, ráirányítva a figyelmet olyan fontos kérdésekre is, mint a nagy korkülönbség a nő javára, a munkahelyi szex, a gyakornok és a vezető viszonya, a házasság elárulása, a vágyak szabadon engedése, a szerelmi játékban az erőviszonyok alakulása.
A film feszegeti a nárcisztikus férfi személyiség kérdését is, az egymás kihasználását, az egyezményesen kialakított szexuális játékok limitjét (ha van ilyen) és azt, hogy vajon hol a határ a „csak” szenvedély és a szerelem között.
Mikor fordul át egy izgalmas, játéknak induló dolog érzelmekbe, és ki fog a veszélyes játékban végül sérülni.
Ha fog. Nem ígérhetjük, hogy mindenre választ kapunk a filmből, de az egészen biztos, hogy mindenki elgondolkodhat a mozi kapcsán azon, hogy vajon ő hogy áll most a párkapcsolatában.
Nicole Kidman a Jókislány Los Angeles-i díszvetítésen
„Sokan mondták nekem Hollywoodban, hogy nagyon bátor vagyok, hogy elvállaltam Romy szerepét” – meséli kissé szemrehányóan Nicole Kidman. „De én mindenkinek mondtam, hogy ez nem így van! Éppen az ellenkezőjét érzem. Számomra ez a szerep egy jutalomjáték volt, mert mindig is szerettem volna eljátszani egy szexuálisan nagyon felfűtött nőt és ebben a korban egy olyan partnerrel, mint Harris Dickinson, ez egy igazi ajándék” – tette hozzá a színésznő és nem titkolta, hogy vonzó férfinak találja a fiatal filmbéli partnerét.
A kettőjük közti kémia egyébként csak úgy árad a filmvászonról, habár a Harrisonnak komoly ellenfele támadt, egy másik korcsoport ligájából. A 64 éves Antonio Banderas tíz évet könnyen letagadhat a korából és a soha nem múló sármját senki előtt nem kell bizonygatnia. „Nagyon nem szeretem, hogy mindenki csak Harrisonról beszél a film kapcsán és hajlamosak megfeledkezni az emberek Antonióról, aki nagyon is része ennek a triónak” – emlékeztet Nicole Kidman. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy ő volt a másik partnerem. Rettentően elkötelezetten és nagyvonalúan vett részt ebben a munkában, ami kimondhatatlanul sokat jelentett számomra. Köszönöm, Antonio!”
A film egy szerelmi háromszöget mutat be, de nem a megszokott eszközökkel. Bár a Jókislány hivatalos műfaja erotikus thriller, a rendező a beszélgetésen ezt visszautasította, pontatlannak érezve az elnevezést. A sok erotikus jelenet ellenére a film mélyen belenyúl az emberi érzelmekbe és komolyan felveti a kérdést, hogy egy két ember közti testi kapcsolatot tényleg meg lehet-e tartani a csupán szexualitásra épülő viszonynak, vagy bármilyen intim kapcsolat elválaszthatatlan velejárója-e az érzelem.
A filmbéli, szexuális játéknak induló viszony itt is átlép egy határt, amikor már nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy ki mit érez kettőjük közül. (A filmbéli Samuel is szembesíti Romyt azzal, hogy valószínűleg ő sérül érzelmileg a viszonyukban, amikor Romy attól tart, hogy bántja a fiút.) És akkor még nem is beszéltünk a megcsalt férj érzéseiről. Ráadásul az sem könnyíti a megértésünket, hogy az erotikus jelenetek ábrázolása is sokkal mélyebb és intimebb, mint ahogyan azt megszoktuk a filmvásznakon.
Nicole Kidman és Vida Virág
Erre Nicole Kidman így emlékszik vissza. „Olyan gyönyörűen voltak megfogalmazva az intim jelenetek a forgatókönyvben verbálisan, hogy azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom én ilyen szépen megformálni ezt a karaktert… ebben a helyzetben… Például, amikor a szövegben az szerepelt, hogy Romy a padlón fekszik és azt csinálja… tudjátok mit… láttátok (nevet). Arra gondoltam, hogy akkor ezt most tényleg el kell játszanom….? Aztán Halinával szépen lebontottuk, kielemeztük. Halinának teljesen más a rendezői stílusa, mint amit megszoktam. A páros jeleneteknél például hagyta, hogy belemerüljünk Harrisonnal az adott pillanatba. Általában a forgatásokon az intim jeleneteknél mindent pontosan beállítanak, a fényeket, a mozdulatokat, azt, hogy most ez egy csókjelenet és érintsétek össze az ajkatokat, de Halina nem mondta meg nekünk, hogy mikor indul a kamera. Elkezdtük a játékot, és egyszer csak forogni kezdtek a kamerák. Mi sem tudtuk, hogy mikor, csak tettük a dolgunkat és beleéltük magunkat a szerepbe.”
Olyannyira, hogy a stáb sem maradt közömbös a jelenetek forgatásakor. „Imádom, ha valaki elpirul a stábban, amikor a sikamlós jeleneteket vesszük fel, mert akkor tudom, hogy tényleg ott vannak az érzelmek és nagyon igazi, amit csinálunk” – vallja be Nicole. „Kicsit olyankor azt érzem, hogy az egész stáb velünk érez, a kameraman, a világosító, mindenki… csak éppen az ő érzéseiket nem rögzíti a kamera.”
Nicole Kidman szerint elengedhetetlenül fontos pontja az ilyen filmeknek, hogy a csapatnak összetartónak és támogatónak kell lennie. Szerinte a közömbös a légkör a film teljes atmoszférájának a halálát jelentené. „Egy olyan energia szabadul fel, ami mindenkiből egyszerre árad, a rendezőből, a másik színészből, a stábból, mert ha ez nem születik meg, akkor hiteltelen lesz az egész, amit a filmvásznon látunk majd” – vélekedik. „Ez így volt a Jókislánynál is, csodálatos csapattal dolgoztunk. Nem az a nagy költségvetésű, hollywoodi film volt, ahol azt mondhattuk, hogy ma nem érzem magam lelkileg formában, majd visszatérünk egy hét múlva erre a szexjelenetre. Akkor és ott meg kellett csinálnunk, bárhogy éreztük magunkat aznap. Mert ha nem, akkor űr marad a filmben az a jelenet.”
A rendezőnő is egyetért Nicole-lal. „Bizonyos jelenetek nagyon életszerűek voltak a forgatáson. Nicole zseniális volt abban, hogy minden szerepet – az anyát, a vezetőt, a feleséget, a szeretőt – hitelesen megformálja és mindenkit húzott magával. Harrisont is. Őt például annyira magával ragadta a hotelszobás jelenetben, hogy szinte láthattuk, hogy hogyan működik az igazi mechanizmusa a való életben ezeknek a kapcsolatoknak. Harrison teljesen megfeledkezett magáról, ahogy odavetette Nicole-nak, hogy »Térdelj le!«. Aztán gyorsan bocsánatot kért, hogy nem úgy értette… (Nevet) Viszont megtartottuk a jelenetet, mert ez az a kvalitás a színészi játékban, amit imádok. Ez a hitelesség tesz egy filmet különlegessé.”
Nicole Kidman és Harris Dickinson a Jókislány című filmben
A Jókislány kapcsán a sokat emlegetett 9 és 1/2 hét is előkerül a beszélgetésben. Valószínűleg a stúdió a filmre való visszautalással akarta megszólítani az erotikus thrillerre vágyó közönséget, de az áthallások ellenére ez inkább melléfogás volt a marketinges csapat részéről. Ezt támasztja alá a főszereplő véleménye is.
„Emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ez nem a 9 és 1/2 hét forgatása” – meséli Nicole. „Még akkor sem, ha ott ültem fürdőköpenyben a fotelben és Harrison félmeztelenül táncolt nekem… Jó, mondjuk ezt nagyon élveztem…” – teszi hozzá nevetve, bizalmas suttogással a közönség felé, majd emlékeztet arra, hogy a film egészen máshová teszi a hangsúlyokat, mint az említett klasszikus és másképpen ábrázolja a szexualitást is.
„Minden belefér a két ember közti szexualitásba. Az is, hogy néha bizony kínos helyzetek alakulhatnak ki, és akkor lehet, hogy nevetünk… Halina hagyta, hogy nevetéssel oldjuk fel a kínos pillanatokat és mondhattunk nemet is. Hiszek benne, hogy amit a létrehoztunk ebben a filmben, az hiteles és igazi, és bízom benne, hogy működik sok ember számára a film.”
Fotó: szerző sajátja, IMDB
