- A rasszizmus itthon és külföldön is jelen van az oktatásban, megkeserítve a nem fehér bőrű gyerekek életét.
- A fekete vagy roma tanulókat gyakran tévesen tartják butának, fenyegetőnek, ami nemcsak a motivációjuknak, de az önbecsülésüknek is káros.
- A túlzó fegyelmezés és a veszélyesnek tartott diákoktól való elfordulás könnyen eredményezheti, hogy az illető tényleg a börtönben köt ki az iskola után.
Ha tényleg csökkenteni akarjuk a különbséget a fehér és a nem fehér bőrű tanulók tanulmányi eredményei és viselkedése között, meg kell szüntetnünk az iskola falain belül keletkező traumákat. Ehhez a tanácsadók, pedagógusok és iskolaigazgatók elkötelezettségére is szükség van: lássák, erősítsék és képviseljék a fekete, vagy itthon a roma diákokat. Mert ha megszűnik az iskolai rasszizmus okozta sérülés, nemcsak egy-egy gyerek sorsa, hanem egy egész közösség jövője változhat meg.
Az iskola az első hely, ahol a gyerek találkozik az igazi rasszizmussal
A legtöbb érintett életében a rasszista trauma nem felnőttkorban kezdődik, hanem bőven előtte, jellemzően az iskolában, ahol a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy piszkálni kezdjék a másikat, és ahol már teljesíteni kell, amit értékelnek is. A bőrszín szerinti megkülönböztetés szinte minden országban jelen van, ami nyilvánvalóan negatívan hat a gyerekek tanulmányi eredményeire, hosszú távú lehetőségeire.
Nem mindegy, mit hallanak a kicsik a tanároktól: hogy semmire sem viszik, és úgyis börtönben végzik, vagy hogy merhetnek álmodni és kitörhetnek a sztereotípiák és a rossz körülmények fogságából.
Miért tanul rosszabbul a megbélyegzett diák?
Gyakran hozzák fel érvként, hogy a rasszista támadások áldozatai amúgy sem jó tanulók, sokat lógnak, motiválatlanok, ezért nem érdemes rájuk pazarolni az erőforrásokat. Pedig egyik gyerek sem úgy jön a világra, hogy elhatározza, kudarc lesz az élete. Nyilván a legnagyobb szerepe a családnak van, de a második helyen az iskola áll: ha képesek meglátni, hogy a biztonság, a befogadás és a lehetőségek hiánya miatt teljesít rosszabbul egy diák, segíthetnek még időben visszafordítani a jegyek romlását.
A tanulási képességeket ráadásul a stressz nagymértékben rontja: azok a diákok, akiknél otthon nincs minden rendben, vagy rasszista támadások keserítik meg az életüket, olyan magas lehet a kortizolszint, ami rontja a koncentrálóképességüket.
Fiatalos energia vagy agresszió?
Az iskolai fegyelmezés gyakran aránytalan: Amerikában arról számoltak be, hogy míg a fehér diákok káros viselkedését „fiatalos energiának” tekintik, ugyanezt egy fekete hallgatónál agresszív kitörésnek minősítik. Emiatt a feketék arányaiban jóval többször szembesülnek felfüggesztéssel vagy kizárással.
Vegyük például Emiliót, egy fekete tinédzsert, akinek esete híressé vált: semmi más bűne nem volt, mint hogy az asztalon dobolt és motyogott, mégis fegyelmit kapott. Ez a büntetés már önmagában pszichológiai sérülést okozhat. Az ilyen fegyelmezési formák aláássák a diák iskolához való kötődését, teljesítményét és önértékelését.
Ezek után nem csoda, hogy a feketék háromszor nagyobb eséllyel kerülnek letartóztatásba az iskolákban, mint fehér társaik (bizonyos államokban a lányoknál nyolcszoros a különbség). A visszabeszélés rendbontásnak minősül, a folyosói vita támadásnak – és máris megjelenik a rendőrség, ezzel kriminalizálódik a tinédzserek viselkedése, ami a börtön felé vezeti őket.
Az iskola az első hely, ahol a gyerek találkozik az igazi rasszizmussal
Ezek a szakemberek segíthetnek
Az iskolapszichológusok, tanácsadók és szociális munkások döntő szerepet játszhatnak abban, hogy megtörjék a traumát. Bár nem ők alakítják a rendszert, tetteikkel formálhatják az iskola kultúráját és a pedagógusok hozzáállását. A tanácsadók építhetik a kapcsolatot a tanárokkal, továbbképzést tarthatnak a kulturális különbségekről, felhívhatják a figyelmet a fegyelmezésben látható különbségekre. Segítik, hogy a diákok ne sztereotípiák alapján definiálják önmagukat, hanem megtalálják saját örömüket az oktatásban.
Rasszizmus a magyarországi iskolákban
Kis hazánk történelme egészen másként alakult, mint Amerikáé. Ám ez nem jelenti azt, hogy itthon ne lenne jelen a rasszizmus. Sokan vélik úgy, hogy nekik semmi bajuk a bőrszín eltérésével, inkább az adott gyerek vagy család viselkedése az, ami elriasztja őket. Csakhogy nem mindig van igazuk.
Emellett rengetegen vannak, akik ok nélkül, csupán a külső alapján ítélnek, és még azelőtt beskatulyáznak egy gyereket, hogy az megmutathatta volna, mit tud. 2013-ban például nyíregyházi roma fiúkat ért hátrányos megkülönböztetés: indokolatlanul tüntették fel őket enyhe értelmi fogyatékosként és irányították őket szegregált intézményekbe.
Ez hasonlóan kriminalizáló viselkedést eredményezhet, mint a fekete diákokra jellemző aránytalan fegyelmezés az USA-ban. Az Európa Tanács azóta sem zárta le az eljárást. Két éve történt a piliscsabai roma fiú esete: az EJEB szegregáció jogsértését állapította meg, megerősítve, hogy a hazai diszkriminációs gyakorlatok még mindig nem szűntek meg.
Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány számos helyen, köztük Gyöngyöspatán, Miskolcon, Győrben, Szentesen, Kaposvárott, Jászladányban, Egerben, Ózdon, Karcagon, Tatabányán, Budapesten és Salgótarjánban indított eljárásokat iskolai szegregáció miatt. A bíróság és hatóságok több esetben jogsértőnek találták az iskolai gyakorlatot és deszegregációra kötelezték a fenntartókat és a minisztériumot.
Ez segítene a hazai rasszizmus visszaszorításában
A helyzetet súlyosbítja a támogató szakemberek hiánya: a pszichológusok, tanácsadók és pedagógusok száma alacsony, kevés helyen tartanak kulturálisan érzékenyítő továbbképzést a rasszizmus kezelése érdekében. Az iskolák emellett nem motiváltak abban, hogy a rendszerszintű egyenlőtlenségeket feltárják és helyrehozzák.
Nem foglalkoznak azzal, hogy nem egyenlő módon fegyelmezik a diákokat, nincs kapacitás arra, hogy újfajta stressz- és konfliktuskezelő mintákat mutassanak, tanítsanak a roma diákoknak. Nem, vagy csak ritkán működnek együtt olyan roma közösségekkel, amelyek segítenék a beilleszkedést és közös programokat szerveznének.
Emellett nagyon kevés a pozitív szerepmodell, a gyerekek sokszor nem is hallanak azokról a diákokról, felnőttekről, akik kitörtek a rossz körülmények közül és tanulással, szorgalommal, kitartással sokra vitték. Nyilván a hazai oktatás ezer sebből vérzik, mindenki küszködik, de ez nem jelenti azt, hogy a problémákat a szőnyeg alá kellene söpörni.
Fotó: Getty Images
