Húsz éve dolgozik sminkesként, jól ismeri a Marie Claire-t: sminkelte már címlapunkra Mihalik Enikőt, és évek óta ő a Marie Claire Fashion Days vezető sminkese. Kétlaki életet él, Budapest és Párizs között ingázik, de a többi divatfővárosban is gyakran dolgozik. Most épp itthon van. Az Andrássy úti lakásában karácsonyi zene, mézeskalács illat és franciásan sikkes enteriőr fogad. Ricsi és felesége, Denise úgy alakították ki a nappalit, hogy a helyiség sminkoktatásra is alkalmas legyen. Pár óra, és indul a Belle Sminkiskola haladó kurzusra.
Magyarországon ismert és elismert szakember voltál már, amikor három évvel ezelőtt úgy döntöttél, Párizsban próbálsz szerencsét. Miért?
A szüleimnek is ez volt az első kérdése, amikor előálltam az ötlettel, hogy külföldre költözöm. Mert bár Franciaország fejlettebb ország, ott sincs kolbászból a kerítés. A divatszakmában különösen nagy a verseny, olyan kvalitásokkal rendelkező sminkesből, mint én, ott van öt-tízezer. 38 évesen mentem el – 17 évnyi szakmai tapasztalattal –, és kezdtem elölről mindent, de tényleg mindent. Nemcsak a kapcsolatépítést kellett nulláról indítanom, de újratanultam sminkelni is. A beilleszkedés sem volt egyszerű, hiszen a franciák egész más attitűddel rendelkeznek, mint a magyarok. Meg aztán az itthoni munkákat kisebb stábok csinálják kisebb büdzséből, ellenben Párizsban megvan az apparátus mindenre, nyugodtabban lehet dolgozni.
Azért ehhez könnyű hozzászokni, nem?
Persze, ugyanakkor nagyon hálás vagyok az itthon szerzett tapasztalatokért, amelyek megerősítettek a szakmában. Megtanultam a jég hátán is megélni.
Miért pont Párizs?
Párizs régi szerelmem. Alig húszévesen jártam ott először, akkor még mint kezdő fotós. A Lafayette áruházban láttam egy férfi sminkest, csodálattal figyeltem, ahogy dolgozik. Akkor döntöttem el, hogy sminkes leszek.
Ugyanis az első szakmád mentőápoló.
Mentősnek tanultam, és mentősként is dolgoztam tíz évig az Országos Mentőszolgálatnál. Nagyon-nagyon szerettem, talán nem is hagytam volna abba, ha bírom egészségileg. Iszonyatosan kemény fizikai munka, a lelki megterhelésről nem is szólva – főleg 18 évesen szembesülni a nyomorral, a halállal… De még így is sokkal több pozitív része volt, mint negatív. A párizsi út után eladtam a fényképezőgépem, és az árából menő sminktermékeket vettem. Fél év múlva ellopták az egész cuccomat, akkor azt gondoltam, ez egy isteni jel: semmi esetre se szabad ezzel foglalkozom. Ennek ellenére a mentőzés mellett elkezdtem asszisztenskedni Titkos Berni sminkmester mellett, és szép lassan átvette a főszerepet a sminkelés. Sokan néztek rám furcsán, mert akkoriban még nagyon kevés férfi sminkmester volt. Most bezzeg egy divathét backstage-ében 30 sminkesből 25 pasi…
Hogyan képzeljük el egy párizsi vagy egy New York-i divathét backstage-ét?
Egy külső szemlélő számára talán hektikusnak tűnhet, ami ott zajlik, de valójában ez egy nagyon precízen működő gyár. Abban a nyüzsiben minden flottul megy, nincs is hibalehetőség. A legutóbbi nagy bemutatóm egy Michael Kors show volt, amelynek Dick Page volt a vezető sminkese – ott dolgozhattam Gigi és Bella Hadiddal, és még megannyi szupermodellel. 65-en voltunk sminkesek, több sminkesirányító koordinált minket, hiszen az idő baromi fontos tényező. 5-10 percünk van egy sminkre, bármilyen bonyolultról is legyen szó.
Az rettenetesen kevés.
Valóban, de ez a néhány tucat sminkes vérprofi. Nemcsak ügyesek, de ebben a felfokozott helyzetben is tudnak időre és szépen dolgozni. Ha kész vagyok egy sminkkel, akkor azt el kell fogadtatnom a vezető sminkessel – ha elsőre kifogástalannak találja, az óriási sikerélmény. Egyébként meg a modellekért is hatalmas a verseny.
Nincs előre leosztva, hogy ki kit sminkel?
Nincsen. Ha végeztek a fodrászoknál, jönnek hozzánk, a rafkósabb sminkesek pedig elcsípik a nagyobb neveket.
Te mennyire vagy rafkós?
Én nagyon. (Nevet.) De ez csak úgy működhet, ha mindenkiről tudom a backstage-ben, hogy ki kicsoda, melyik modellt hogy hívják. Nagyon naprakésznek kell lennem, hiszen folyamatosan új arcok bukkannak fel, ahogy tisztában kell lennem azzal is, hogy ki melyik ügynökségnél van, melyik országból jött, hiszen ezek tök jó alapok egy párbeszéd elindítására. Igyekszem mindenkivel nagyon kedves lenni, mert tudom, hogy milyen fáradtak lehetnek – sminkesként napi két bemutatótól is ki lehet purcanni.
Pedig ez nem is tűnik soknak…
Igen ám, de az előkészületek sokkal hamarabb elkezdődnek. A vezető sminkes elkészíti az úgynevezett demo makeupot – a sminket lepróbálják az összes modellre –, ezért van az, hogy minden egyes strasszkőnek és ecsetvonásnak megvan a maga helye, egy milliméterrel sem szabad eltérni. Sokszor megesik, hogy a call time, azaz amikorra a sminkeseket hívják, hajnali 5 óra, és ha előző este éjfélkor végeztünk egy bemutatón, akkor nem tudjuk kipihenni magunkat. Ráadásul New Yorkban iszonyatos távolságok vannak, a város egyik végéből a másikba cipelni a negyven kilós sminkes táskát szintén kimerítő. A harmadik-negyedik nap végén már nem segít se a vitamin, se az arcpakolás, se a több liter kávé. De egy pillanatig se gondold, hogy panaszkodom, nekem ez volt az álmom.
Egyre több sminkmester jön ki saját sminkmárkával. Neked szerepel az álmaid között ilyesmi?
Ezek a brandek alapvetően azért születtek, mert az adott sminkmester nem volt elégedett a piacon található termékekkel, esetleg nem létezett az a speciális termék vagy különleges árnyalat, amit használni szeretett volna. Pat McGrath például elégedetlen volt azzal az alapozóválasztékkal, amelyet a sötétebb bőrűeknek kínáltak, míg mondjuk Bobbi Brown tíz rúzzsal indított márkát, és vált világhírűvé. Sminktermékeken nem szeretném ott látni a nevem, legalábbis most még nem ez a fő vágyam. Van egy nagyon jó ötletem, ami esetleg a sminkesek számára szuper kellék lehet, de ez a jövő zenéje. A kozmetikumok fejlesztése, engedélyeztetése meglehetősen macerás, új színeket meg én már úgysem fogok kitalálni.
2017 januárja óta te vagy a Maybelline magyarországi vezető sminkmestere, mivel jár ez a titulus?
Nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy Sasvári Tünde, a márka pr-igazgatója felkért a pozícióra. A Maybelline a New York Fashion Week főszponzora, a legmenőbb divatbemutatók sminkjei is azokkal a termékekkel készülnek, amiket te is le tudsz emelni bármelyik drogéria polcáról. Ez egy fiatalos brand, és úgy gondolták, én meg tudom szólítani ezt a célcsoportot – pedig látod, hogy nem vagyok könnyen emészthető karakter…
A tetoválásaid jelentettek valaha hátrányt?
Szerencsére nem, és nagy valószínűséggel én már sosem fogok irodában, vagy olyan helyen dolgozni, ahol nem néznék jó szemmel. Védjegyemmé váltak a tetoválások, a szupermodellek dicsérik… Persze ebben a szakmában alapvetés az ápolt külső, a stílusos megjelenés, a jó parfüm. Ahhoz, hogy bekerülj a legbelső körökbe, fontos, hogy márkás táskád, drága cipőd legyen. Ezt sokan vitatják, de a divatvilág bizony ilyen. Ha párizsi bemutatókon akarsz sminkelni, akkor nem lóghat szimatszatyor a válladon.
Az igényesség kapcsán eszembe jutott az a Chanel-idézet, hogy „nincsen csúnya nő, csak lusta”.
Ez így igaz. Korábban tartottam workshopokat, amelyeken az ötperces sminket lehetett elsajátítani. Mert akár ennyi idő is elég a varázslatra. Úgy látom, hogy a fiatalok még mindig nem mernek sminkelni. Attól félnek, hogy ha feltesznek egy piros rúzst, vagy húznak egy tusvonalat, akkor bohócok lesznek.
Nem lehet, hogy a pasik miatt van ez? Annyi nőtől hallom, hogy a párja nem szereti, ha ki van festve.
Mert egy kisminkelt nő mellé fel kell öltözni, öltönyös férfiakkal pedig egyre ritkábban találkozol az utcán. Mondjuk az egész világon megváltozott a férfiideál. Nézd meg a kifutókat: már nem a maszkulin, izmos férfiak vonulnak, hanem az elálló fülű, feminin fiúk. A milánói GCDS show-n olyan androgün modellekkel dolgoztunk, hogy sokakról tényleg nem tudtuk eldönteni, fiúk-e vagy lányok. Régebben az arcformákat geometriai alakzatokkal párosítottuk, most viszont már olyan különleges arcokkal találkozunk, hogy érzékletesebb, ha állatokhoz hasonlítjuk a fejformákat. Mondjuk én ezt imádom!
Korábban egy smink célja a hibák elfedése volt, most a pedig azt látom, hogy a bőrhibákat sokszor el sem takarják, inkább az előnyös vonásokra erősítenek csak rá.
Winnie Harlow, akinek a vitiligo nevű ritka bőrbetegség miatt fehér foltok borítják a testét, rácsap a sminkes kezére, ha egységesre akarja alapozni a bőrszínét. Szerintem szuper, hogy nem a tökéletességet hajszoljuk, és hogy a divat nyitottságra nevel.
A tökéletesség már nem trendi?
A tökéletesség nem természetes. Egyik arc sem teljesen szimmetrikus – ezért is fogtunk össze Oláh Annával, az Anna Amélie tervezőjével. Megkértük, hogy a jellegzetes vonalrajzai stílusában rajzoljon nekünk face chartot, amelyre sminkterveket lehet készíteni.
Rengeteg a beautyblogger, millió önjelölt sminkes mondja meg a tutit. Mit gondolsz a jelenségről?
Én ez ellen itthon nagyon durván pufogok. Nem szólok meg senkit ez ügyben, csak nagyon furcsállom. És ha követed Insán a top sminkeseket, láthatod, hogy az ő csőrüket is böki ez a jelenség. Nem irigységről van szó, hanem arról, hogy ez a szakmát értékteleníti el. Én régi vágású srác vagyok, a klasszikus dolgokért rajongok – mind a divatot, mind a kultúrát illetően. Párizsban is imádom azt, hogy tisztelik és értékelik a kézzel készült dolgokat. Ha bemész egy pékségbe, akkor a pék fehér ingben és nyakkendőben fogad, és úgy csomagolja be a kis croissant-od, mintha egy drága parfüm lenne. Én ugyanezt a magas minőséget és professzionalizmust próbálom hozni sminkesként és sminkoktatóként is. Jelenleg egy nagyon jó nevű sminkmester, Erin Parsons mellett dolgozhatok első-, másod-, vagy éppen harmadasszisztensként. Ő a Maybelline global makeup artistja.
Ilyen sok asszisztenssel dolgozik?
Bizony. A világ legjobbjai kerülhetnek csak be a New York Fashion Weekre, és Erin közülük válogat. Nekem már sikerült beférkőznöm a bizalmába, hátra tett kézzel szoktam várni, hogy moshassam az ecsetét – számomra ez is óriási megtiszteltetés. Ma is sokszor eszembe jutnak azok az esték, amikor a mentőautó mellett cigizve arról ábrándoztam, hogy milyen lenne bekerülni ebbe a szakmai körbe, milyen lenne Jean Paul Gaultier haute couture show-n dolgozni – és ez tavaly sikerült is.
Hogy látod, a drogériákban kapható termékek ki tudják váltani a professzionálisakat?
Egyre jobb sminkcuccokat lehet kapni a drogériákban is, és ezek ár-érték arányban verhetetlenek. A New York Fashion Weeken kizárólag Maybelline termékek állnak a rendelkezésünkre, és gyönyörű sminkek születnek. Nekem a Lash Sensational szempillaspirál az abszolút favoritom a Maybelline-től, nap mint nap ezzel dolgozom, és szívből szoktam ajánlani őket azoknak a jómódú privát klienseimnek is, akik amúgy a tízszer drágábbat is megengedhetik maguknak.
Melyik az a stílus, ami leginkább jellemző a munkáidra?
Már nem akarom mindenáron bizonygatni, hogy mennyire ügyes vagyok. Meg tudom csinálni a fantáziasminket, a kígyót meg a lepkét is az arcra, ha kell, de legszívesebben a nude vonalon mozgok. Sokszor azért hívnak engem egy munkára, mert észrevétlen sminket tudok készíteni. Ami pedig a munkamorálomat illeti: kötelességemnek érzem, hogy jókedvre derítsem az embereket. Nem szeretem, ha valaki búskomor a székemben.
A sminkesnek szerinted is kicsit pszichológusnak is kell lenni?
Persze, ez szerintem rettentő fontos. El kell lazítani, meg kell nyitni az illetőt, akit sminkelni szeretnék, és ehhez kicsit bele is kell látnom a fejébe. Képes vagyok magamra önteni a kávét is annak érdekében, hogy aki a székemben ül, feloldódjon. Ez egy szolgáltatás, én azért vagyok, hogy ő jól érezze magát és szép legyen.
Jártadban keltedben mennyire figyeled a nők arcát? Mennyire zavar, ha elbaltázott sminkeket látsz?
Nem ítélek el senkit egy béna tusvonal miatt, sőt inkább becsülöm, hogy megcsinálta. Ahogy az ügyetlenül felkent rúzst is értékelem, mármint a szándékot. De azért van olyan, hogy legszívesebben odamennék az illetőhöz, és korrigálnám. (Nevet.)
Milyen hibával találkozol a leggyakrabban?
A pirosítással vannak talán a legnagyobb gondok – foltosan vagy rossz helyre viszik fel –, illetve a tusvonallal. De ezek olyan dolgok, amiket el kell sajátítani…
Manapság annyi videó, poszt és blogbejegyzés születik a témában, hogy csak affinitás kell hozzá, nem?
Azért minimális kézügyesség és gyakorlat is szükségeltetik.
És mondjuk az sem mindegy, hová kattintasz, mert azért az Instagram-smink minden, csak nem életszerű…
Az legfeljebb fotón vagy videón mutat jól, kizárólag bizonyos fényviszonyok között. Az Instagram amúgy nekünk, sminkeseknek rettentő nagy úr: ez a felület gyakorlatilag a portfóliónk, onnan jön a legtöbb megkeresés. Nekem nincs külön szakmai és privát profilom, nem zavar, ha a munkáimon túl picit belelátnak a magánéletembe.
Mennyire fér meg két sminkes egy házasságban?
Abszolút! New Yorktól Tokióig mindenki azt mondja, hogy rajtam kívül nem ismernek heteró férfi sminkest, olyat meg, akinek a felesége is sminkes, tuti nem. Mi munka kapcsán ismertük meg egymást, és a mai napig zökkenőmentesen megy a dolog. Általában ő is másokkal dolgozik és én is, nincs rivalizálás. Denise a L’Oréal vezető sminkese, és azzal, hogy együtt dolgoztunk egy fashion weeken, nagy álmunk vált valóra.
Denise-t szoktad sminkelni?
Rengetegszer. Mondjuk mostanában nincs annyi időnk, de ha megkér, kisminkelem.
Melyik az a sminktermék, amiből a legnagyobb a kollekciód?
Bár vezető sminkesként nagyon sok szponzorációs terméket kapok, nyitott szemmel járok: bármerre utazom, mindig keresem az újdonságokat, az új márkákat. Mondjuk itthon nem feltétlenül, mert ha pasiként elkezdem nézegetni a sminktermékeket, akkor rögtön odajön a biztonsági őr – azt hiszi, hogy lopni készülök. (Nevet.) A feleségem rúzsmániás, én pedig highlighterőrült vagyok, de a karácsonyi kapszulakollekciók is a gyengéim, úgyhogy ez most az én időszakom.
Fotó: Bodnár Zsófia
