Igaz, hogy te fedezted fel a Punnany Massifot?
Ez azért túlzás, de én löktem be őket a köztudatba. Úgy történt, hogy egy zenei producer haveromtól kaptam egyszer egy válogatás-CD-t, amire ő írt számokat, hogy hallgassam a kocsiban. Én meg annyira rákattantam a 9. trackre, hogy állandóan visszatekertem. Muszáj volt felhívnom a haverom, hogy kik ezek, akik ezt csinálták. Mondta, hogy pécsi gyerekek. Aztán egyszer szembejött velem a nevük is az interneten, és hát mit mondjak, sokáig kellett ízlelgetni, amíg megszoktam. 2007-ben vagy 2008-ban aztán – amikor a Showder Klub a legnagyobb nézettséggel ment a tévében – az egyik adásban beleszőttem a műsoromba, hogy „Megyek a kocsival, hallgatom a Punnany Massifot… Na, ki ismeri őket?” Mindenki csak nézett, senki nem hallott még róluk. Akkor elmondtam adásban, hogy értelmiségi rapperek, és milyen jó zenét csinálnak. Aztán elkezdtek a Kiss Ádám-rajongók közé Punnany-rajongók keveredni, és fordítva, és létrejött egy csapat. Később a Punnany-tagokkal is megismerkedtem persze, akik utcagyerekekből lettek zenészek, olyan nehéz családi háttérből jöttek. Olyan csórók voltak, hogy előfordult hogy én töltöttem fel a telefonkártyájukat, hogy egymással beszélni tudjanak. Meg voltam győződve róla, hogy ez csapat meg a zene olyan klassz, hogy tudtára kell adni az embereknek. Aztán amikor már telt házas koncerteket adtak, ismerték őket szerte az országban, akkor hátradőltem és megnyugodtam. Sikerült átadni, amit akartam. Próbálták viszonozni azzal, hogy tiszteletbeli taggá választottak, de nekem nem kell semmilyen viszonzás, elég az, hogy nap mint nap minőségi zenét tesznek le az asztalra.
Kiss Ádámmal készült interjúnkat keresd a júliusi Marie Claire magazinban!
Szerző: Gyárfás Dorka
Fotó: Viszlay Márk
