Részt veszel a méhnyakrák elleni kampányunkban. Gyakoriak az ilyen felkérések?
Nagyon sokszor megkeresnek, egészség témában több területen is dolgozom. Egy időben megpróbáltam mindenhol ott lenni, Panna lányom születésével mégis meg kellett tanulnom nemet is mondani. Az első évben meghatároztam, hogy 7 jótékonysági eseményen veszek részt, de 15 lett belőle. A méhnyakrák elleni küzdelmet különösen fontosnak érzem nőként, lányos anyukaként.
Gyakran kérnek tőled segítséget beteg emberek?
Seniorokkal is dolgozom, akik közül többen átestek már súlyos betegségeken, de szeretnének még aktívan, egészségesen élni. Sokan ilyenkor az intézményes háttér miatt nem gyógytornászhoz fordulnak, pedig én javaslom! A gyógyulásuk érdekében, inkább az egészséges közeget választják. Ahol megtudhatják, mi az, amit megtarthatnak a régi aktivitásukból és az étrendjükből. Emellett jó néhányan tudják, hogy a kislányaim lombik segítségével fogantak, ők speciális diétákkal kapcsolatban kérnek tanácsot tőlem. Az is előfordul, hogy egy probléma túllép az én szerepkörömön. Például amikor anorexiás kislányok szülei keresnek meg, elvállalok egy beszélgetést, de utána tovább kell küldenem őket a megfelelő szakemberhez.
Mi a tapasztalatod, könnyű megtenni a lépéseket a gyógyulás felé?
Az édesapám mozgásszervi sebész főorvos, és mindig azt mondja: „Látod? Ő akart gyógyulni”, „Ő nem annyira erős belül.” Ez a legkisebb térdsérülés esetén is jól látható. Gyakran a betegség a negatív változásokon kívül egyfajta figyelemfelkeltésként is működik, ezt is fel kell dolgozni magunkban vagy szakember segítségével. Nagy bizalommal kell lennie a betegnek a környezete iránt is, hogy elhiggye: a hozzátartozók csak jót szeretnének, és olyan perspektívákra van szükségük, amiért érdemes jól lenni, meggyógyulni! Csak az első lépést kell megtenni azért, amit igazán szeretnénk, máris jobban fogjuk érezni magunkat.
Nem a levegőbe beszélsz: újabb és újabb feladatok találnak meg, és bátran felvállalod őket.
Bika a csillagjegyem, alapvetően racionális vagyok, de a döntéseim mögött mindig ott van a szív is: csak azt csinálom, amibe beleszeretek. Hosszú távon nem is menne másképp.
Ha jól számolom úgy 3-4 teljes állást töltesz be.
Igen… Ha már számolunk: a legnagyobb európai fitneszhálózat szakmai igazgatója vagyok, 85 oktatóval és a teremvezetőkkel dolgozom. Egy magyar utazási iroda animációs programját is csinálom 18 animátor részére, emellett van az ételszállító cég, ahol szakértő vagyok. A legújabb munkámban pedig egy életmódmagazin főszerkesztőjeként 5-6 emberrel vagyok kapcsolatban. És persze ott vannak a szponzorációk, mindenféle rendezvényekkel. Ez azért töményebben hangzik, mint a valóság, mert mindenhol van valaki, akivel kommunikálok, és segíti a munkámat. Nem is kell mindenhol ott lennem, a dolgok jelentős részét telefonon és e-mailen intézem.
Ott a szíved mindenben, keményen dolgozol.
Azzal foglalkozom, amit szeretek, de ha éjszaka dolgozom, az munka, nem tudom szórakozásként megélni. A környezetem folyamatosan próbál visszafogni, szeretnék, hogy kevesebbet vállaljak, látva, hogy mennyit dolgozom éjjelente. De én nem szeretném, ha a gyerekeim úgy emlékeznének rám, hogy a fülemen a telefon, kezemben a számítógép. Velük vagyok, amikor velük vagyok, és amikor nem, akkor őrült módon dolgozom. Ha nem jön össze napközben, akkor éjszaka kell csinálnom.
Két kisgyerek mellett amúgy sem alszik sokat az ember.
A pici lányom, Flóra 10–12-szer volt fent minden éjjel az első hónapokban, most már csak háromszor, ez már nem is rossz… javában fogzik éppen. Még szopizik is, aminek végül is örülök, mert eleinte nagyon megküzdöttünk ezzel. Nem tagadom: nagy ugrás a kétgyerekes lét, mindig figyelni, alkalmazkodni kell, magamra nem sok idő marad. Sokszor érzem, hogy fáradt vagyok, de semmiért nem cserélnék mással.
Nem hagyhatom ki a kérdést: kapnak csokit a lányok?
Én főzök a gyerekeknek is, magunknak is. Úgy képzeld el, hogy otthon van az a bázis, ahol egészséges ételek vannak. Máshol, például egy nyaraláson, kaphatnak csokit, fagyit. De nem igazán szeretik az édességeket, nem alakult ki bennük a cukortól való függés. Kevés gyereket láttam eddig Pannán kívül, aki a csokinyuszival egész nap játszik, anélkül, hogy eszébe jutna megkóstolni.
Mik a legfontosabb értékek, amelyeket szeretnél átadni nekik?
Szeretet, tisztelet, alázat, és hogy tenni kell azért, ha valamit szeretnénk. Szeretném a lányaimnak átadni a nőiességemet, meghagyva az ő egyéniségüket. Egyébként Panna sokkal nyitottabb, mint én vagyok, már most hatévesen ízig-vérig nő. A kicsi még nem mutatja a finom női oldalát, persze még tényleg korai erről beszélni közel egyévesen. Eleinte nagy kópé volt, mostanra sikerült megszelídíteni.
A nőiesség hatja át minden területét az életednek.
Sok jót adott az életben, hogy nőnek születtem. Bevallom az első gyerekem születése után értettem meg, hogy ez mit is jelent pontosan. Életet adhattam, táplálni tudtam a gyerekem. Átalakult a testem, aztán visszaalakult. Nekem ez adott a legtöbbet ebben a dologban.
Mennyi időd marad a sportra?
Heti két órát tartok, és minden héten adódik 2-3 rendezvény is, amiken végig tornázom. Emellett kocogok is rendszeresen. Nálam sokkal gyorsabban fut viszont a férjem. (Nevet.)
Könnyű labdába rúgnia melletted?
Abszolút egyensúlyban vagyunk, Krisztián a családfő. Attól működik a kapcsolatunk, hogy szeretjük, tiszteljük egymást, és nem akarjuk egymást megváltoztatni, visszafogni. Közel 20 éve vagyunk házasok, de ki merem mondani, amit csak kevesen: a következő 20 évet is vele fogom leélni. Lehet, hogy nagyot fogok nézni, de én így gondolom. Ugyanazt hoztuk otthonról, valószínűleg ezt éreztem meg benne annak idején 18 évesen, mikor megismerkedtünk.
Mi a kedvenc közös időtöltésetek?
Mindig is nagy utazók voltunk. A gyerekekkel sem tettünk le erről, megszokták a repcsit és az autót is. Voltunk velük Amerikában – Krisztián szülei az Egyesült Államokban élnek – és Törökországban is. Ezekért a közös élményekért van értelme dolgozni!
Béke van körülötted, nagyítóval sem talál a bulvár fogást rajtad.
Nem, tényleg nem. Alapjában véve a béke és a kommunikáció híve vagyok, és igenis sokat számít egy mosoly. A családi szeretet – ami nagyon nagy kincs – kiterjeszthető, ezt a szemléletet a szüleim adták át nekem. Ez az a fajta szeretet, amikor feltétel nélkül, a hibáival együtt fogadjuk el a másikat. Mikor kialakul egy alapbizalom a másikkal szemben, amikor kiolvashatod a szeméből, hogy semmi rossz nincs legbelül.
Az óráidon is átadod ezt az életszemléletet?
Az órákon talán a nyugalmamat tudom átadni és az üzenetet, hogy tenni kell azért, amit szeretnénk. Sokan mondják: szeretnek a környezetemben lenni.
Most nem mi vagyunk a sztárok fotósorozatunkat, amelyben Béres Alexandra is szerepet vállalt, keresd az októberi Marie Claire-ben!
Fotó: Gáldi Vinkó Andrea
Werkfotó: Dombóvári Judit
