Nem buta liba kampány – Interjú Fluor Tomival

2016. február 12. |

Viccesnek szánt fordulatok és szólás-mondások egész sora szól arról, hogy a nők mi mindenre nem alkalmasak, hol a helyük, és mi a feladatuk. A lealacsonyító megjegyzések nem egyszerűen sértőek, de idővel önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. A márciusi Marie Claire-t nyitó fotósorozatban ismert magyar férfiak reagálnak a sokat hallott, sztereotip mondásokra, kiállásukkal pedig segítenek, hogy lebontsunk néhány idejétmúlt elképzelést a nőkkel kapcsolatban.

A kampányunkban részt vevő minden férfinek feldobtunk – nem titkoltan provokatív szándékkal – egy-egy nőkkel kapcsolatos, idejétmúlt gondolatot, mondást, amelyre a magazinban röviden, online hosszabban tudtak reagálni. Fluor Tomi az alábbi mondatot kapta:

„Egy nő maradjon csöndben, legyen alázatos”

„Ezzel a mondattal annyira nem értek egyet, hogy hirtelen nem is tudok ellene érveket felhozni. Egy nőnek mindenképpen legyen véleménye! Én azokat a lányokat szeretem, akik megmondják a magukét, és szerintem egy párkapcsolat is csak akkor működhet jól, ha mindenki őszintén megosztja a másikkal, ha problémája van. Így tudunk csak fejlődni.”

A vagány lányokat szereted?

Egyértelműen. Nálam legtöbbször az ismerkedés is úgy zajlik, hogy oltogatjuk egymást – itt egy beszólás, ott egy beszólás. „Ó, milyen kis aljas” – gondolom magamban, és ez nagyon tetszik. Bírom, ha egy lánynak van humora, és oda tud szólogatni.

Sokan – főleg konzervatív férfiak – még ma is úgy tartják, hogy a nőknek nincs humoruk.

Én meg azt olvastam egy női magazinban – ne kérdezd, hogy került a kezembe, talán szerepeltem benne –, hogy a pasik azokat a lányokat tartják humorosnak, akik az ő vicceiken nevetnek. Ez szerintem olyan baromság, amiből ráadásul a pasik jönnek ki rosszul. Mert az a srác, akin a csaja csak azért nevetett, hogy a támogatásáról biztosítsa, rögtön lebukik, amint kimegy a fiúk közé, és ott már nem röhög rajta senki. Ez egy hazugság. Ha egy lány nem mondja el őszintén a véleményét, azzal a férfinak is árt. És nem hiszem el, hogy van olyan ember a bolygón, akinek ne lenne véleménye, legfeljebb nem mondja ki.

De régebben úgy nevelték a lányokat, hogy nem kell mindig véleményt nyilvánítani, alázatosnak és engedelmesnek kell lenni.

Ismerem ezt az attitűdöt, a nagyszüleim még ebben nőttek fel. Én viszont utálom a régi beidegződéseket, a világból ki lehet kergetni velük. Kispolgári mentalitás, hogy ne kelts feltűnést, vegyülj el, légy szürke, holnap is lesz nap… Fúúúúúj! Ma már nem annak kell a legfontosabbnak lennie, hogy délre elkészüljön az ebéd, mint a korábbi generációk életében. Szerencsére az én anyukám már más világban nőtt fel, fiatal és fiatalos is. Idén lesz 47 éves, és imádom a stílusát. Mivel a gyerekkoromat alapvetően ő határozta meg, ezért sem tudtak a régi beidegződések nálam gyökeret verni. Végeérhetetlen hosszú sétákat tettünk együtt hatalmas beszélgetésekkel, aztán betértünk a könyvtárba, és azt mondta: válassz egy könyvet magadnak. Ilyen volt a gyerekkorom.

A barátnőidet is könnyen elfogadta?

Igen, többnyire megszerette őket. Volt, akivel még a szakítás után is barátnők maradtak, úgyhogy az elválás után volt még pár köröm anyuval is.

Azért becsúszott néha olyan megjegyzés a lányokkal való kapcsolatodba, amit kikértek maguknak?

Biztosan mondtam már olyat, amire felkapták a vizet – minden kapcsolatban vannak viták. Visszatérő probléma például, hogy a lányok úgy érzik: milyen jó nekem, amiért már gyerekkorom óta tudom, mit akarok csinálni. Úgy érzik, ahhoz képest, ahol én tartok a karrieremben, ők meg sehol sincsenek. Ezért ha elmesélem egy sikerélményemet, önmagukat kevesebbnek érzik tőle. Pedig nem ezzel a szándékkal meséltem el! Volt viszont egy olyan lány is az életemben, akire ez inkább inspirálóan hatott. Elhatározta, hogy ő is megkeresi a maga mániáját. Kipróbált ezt-azt, többek között a főzést is, aztán mesterszakács lett, és elvégezte Franciaországban a legprofibb séfiskolát. Később beszéltünk telefonon, és azt mondta: az én hatásomra talált rá a saját útjára, mert látta, hogy imádom a szakmám, és ma már számára is ugyanilyen a főzés.

Sosem gondoltad, hogy a férfiak bármiben is többek, mint a nők?

Sőt: azt gondolom, rengeteg dologban a lányok sokkal jobbak! Imádok nőkkel dolgozni. Az exmenedzserem, Vermes Orsi például egy hihetetlenül profi és iszonyú alapos nő, aki mindig mindent fejben tartott, és mindenről gondoskodott körülöttem. Kicsit olyan volt, mint az anyukám és a mentorom egyben. Erre egy pasi szerintem nem volna képes, mert az ilyen mértékű precizitás és alaposság csak a nőkre jellemző. Én például mindig elúszom…

És a kapcsolataidban soha nem akartál uralkodni?

Szerintem minden kapcsolat meghal attól, ha bármelyik fél a másik fölébe akar kerekedni. Az építő kapcsolatban mindketten fejlődnek egymás mellett. Amikor még kezdő voltam, olyan csóró voltam, hogy nem volt pénzem leforgatni az első klipemet. Az akkori szerelmem adott kölcsön, hogy elkészíthessem. Én ugyan nem akartam elfogadni tőle, de rám tukmálta, mert annyira hitt bennem. Leforgattam a klipet, bekerült a VIVA-ba és elindult a karrierem. Időközben szétváltunk, de az akkor is egy nagyon építő, fontos kapcsolat volt. Ő tőlem látta a fanatizmust, ami hajtott előre, és amiről hajnalig beszélgettünk, én pedig a lehetőséget kaptam tőle, hogy megvalósíthassam az álmomat. Mindketten többek lettünk egymás által.

szerző: Gyárfás Dorka
fotó: Papp Éva, Schneider Zoltán

A fotózás werkfotóit megnézheted itt! Nézz be a kulisszák mögé!

Szólj hozzá te is!

Még több Sztárok