Árad belőled a pozitív erő, örökmozgó vagy. Miből töltekezel?
Egyszerűen szeretem, amit csinálok és tudatosan törekszem arra, hogy pozitív maradjak. Szerencsére a munkám rengeteg energiával tölt fel: természetesen elfáradok, ha 2 nap alatt 3 koncertem van, de maga az az idő, amit a zenével és a zenészeimmel töltök, nagyon felemelő. Olyan ember vagyok, aki a zenén keresztül kapcsolódik a másikhoz. Az egész zeném erről szól: a párbeszédről, találkozásról azzal, akivel játszom a zenét és azzal, aki engem hallgat.
Nagyon fontos számodra a család: mesélj kicsit arról, ők hogy hatnak a zenédre, a mindennapjaidra.
A családom az életem, mindaz, ami éltet, mint a virágnak a föld. Mivel vidéki gyökereim vannak, az evés is fontos eleme az életemnek, az etetés, mint szeretetnyelv nálunk abszolút létezik, anyukám étellel szeret, a legfontosabb kommunikációs csatorna, hogy az ételekről beszélünk. Étkezéseinknek abszolút része az édesség, van nálunk egy, a kürtőskalácshoz hasonló helyi jellegzetesség, a csörögefánk, a kislányom is nagyon szerei. A kislányommal a főzés özös játék, ami nem a gyors megvalósításról szól, hanem inkább arról, hogy Lili megtanulja, milyen örömmel csinálni bizonyos munkafolyamatokat.
Sokat beszélsz Liliről, aki nagy hatással volt az előadói mivoltodra, mindig mondod, hogy mióta anya lettél, tele vagy önbizalommal. Sokakat pont az anyaság bizonytalanít el. Nekik mit tanácsolnál?
A húsom, a lelkem, a tartalom, amit a dalokba gyúrok, azzal hogy anya lettem, a témák is változtak, de valójában az attitűd változott. Valóban jött egy plusz adag bátorság, ami szerintem összefügg azzal, hogy anyaként megtaláltam egy újabb adag biztonságot és magabiztosságot, nem csak a szerető családomnak, hanem annak is köszönhetően, hogy egy rám bízott feladatot nagyon jól el tudtam végezni. Még ha nehéz is volt, elvégeztem. De ha 3 évvel ezelőtt beszélgettünk volna, nem lettem volna ilyen magabiztos: azt tudnám tanácsolni az akkori önmagamnak, hogy ne akarjak tökéletes anya lenni, mert úgysem leszek az, de a magam tökéletlenségében Lilinek a legjobb anyukája vagyok. Abszolút klisé, de mély tartalma van: minden nő merjen önmagaként a legegyedibb anyává válni. Senki nem lesz tökéletes, de a gyermekének mégis ő a leges-legjobb anyukája.
Mik a terveid az év második felére?
A márciusban megjelent „Tovább nő” című album megjelenése előtt két hónappal már megszületett a legújabb, „Nappali dalok” című album, amely októberben jelenik meg. Könyvlemez, melynek az volt az alapkoncepciója, hogy a lakás hétköznapi hangjait, például a mosógép zúgását, a kávéfőző hangját dallá változtattam. Az a reményem és célom ezzel az anyaggal, hogy humort és könnyebbséget csempésszen a családok mindennapjaiba, kicsi és nagy együtt játsszon, kimondottam családi album. Nagyon várom a bemutatását, várom azt a hatást, ami a dalok hallatán történhet a családokkal, nem tudom, hogy mi, de nagyon szeretném, ha mosolyt csalna az arcokra.
Az album mellett is rengeteg tervem van még, lesz például egy észtországi turnénk, és rengeteg koncertünk, fellépünk például október 9-én a 4. Kürtőskalács Fesztiválon a Vajdahunyad Váránál. És elárulom még, hogy a „Nappali dalok” kétrészes lesz, szeptemberben szeretném megírni az „Éjjeli dalokat”.
Tavasszal részt vettél egy francia film, a Django Mélodies elkészültében.
Ajándék az életemben ez a film, rejtély, hogy találtak rám, hogy én játsszam a legendás cigány muzsikus, Django Reinhardt feleségét. Eleinte nem is nagyon akartam vállalni a felkérést, de amikor személyesen találkoztunk Étienne Comar rendezővel és a stábbal, nagyon működött a kémia, úgy tapadtunk egymásra, mint kürtőskalácsra a cukor (nevet). Az év első negyedét töltöttem repdeséssel, január és április vége között, a film év végére készül el teljesen, remélem, Magyarországon is be fogják mutatni, mert fontos témához nyúl, a roma holokauszthoz. Gyönyörű helyeken, csodálatos emberekkel forgattunk, a stáb egy része világsztárokból, a másik fele szintó roma emberekből állt. A főszereplő például Reda Kateb, aki ezután a film után Wim Wendersszel ment forgatni. Nagyon megérintett a történet, melyben ugyan rengeteg a zene, de nem egy vidám cigányfilm, hisz 1943-ban játszódik, amikor a roma deportálások elkezdődtek. Ez úgy érintette Django életét, hogy a Moulin Rouge-ból a cigánykaravánokig süllyedt vissza. Volt olyan idős szereplő, aki ezt valóban megélte, ez rengeteg mélységet és könnyet jelentett a forgatás mindennapjaiban. Köszönöm az életnek, hogy ennek részese lehettem!
