„Ez a ruhám lesz!” – mondja izgatottan Anna, amikor megcsörren a telefonja. Pontosabban a taxisofőr, aki a ruhát hozza. A De la Motte palota egyik gyönyörű, fényes termében ülünk barokk ládikák, komódok és szekrények társaságában. Az elegánsan berendezett, hagyományőrző helyiség falait kortárs gobelinképek díszítik, egybeolvasztva a múlt és a jelen művészetét. Anna néhány perc múlva sugárzó mosollyal az arcán érkezik vissza hozzám, karján egy nagy, fehér ruhazsákkal. „Most látom majd először teljesen készen.” A zsákból egy hófehér, hernyóselyem menyasszonyi ruhát emel ki, amelynek a felsőrésze egy gyöngyökkel díszített csipkecsoda. Miután belebújik, segítek neki begombolni a ruha hátulján végigfutó gombokat. Tökéletes.
A fotózás alatt Anna minden mozdulatán látszódik, hogy magabiztosan viseli a menyasszonyi ruháját, amelyhez még egy csipkeszegélyű, úgynevezett keringőfátylat is választott magának. Miután elkészülnek a képek a palota legszebb termeiben, Anna mesélni kezd a közelgő nagy nap fontos pillanatairól, mindenekelőtt a ruhaválasztásról.
„Maga a palota régies bútoraival, szőnyegeivel és csillárjaival a múltat idézi meg, a falakról azonban egy kortárs művész gobelinalkotásai köszönnek vissza, modern hangulatot csempészve a termek hangulatába. Ez a kettősség hasonlóan jelen van a munkámban, a családomban, de még a menyasszonyi ruhámban is, ezért választottam ezt a helyszínt a fotózáshoz. A menyasszonyi ruhámat Zoób Kati tervezte, aki egy gondolkodó, olvasott, erős nő. Fontos kapcsolata van a családommal, az életünk számos eseményénél ott volt velünk. Volt olyan rendezvényem, ahol még nem ismertük egymást személyesen, de az ő ruháit viseltem. Később összekapcsolódott az életünk, majd nem volt kérdés, hogy az ő szalonjában varrják meg a menyasszonyi ruhámat, hogy ezáltal is velem legyen az életem fontos, sorsfordító pontján. Attila májusban kérte meg a kezemet, de a ruhát csak néhány héttel ezelőtt kezdtük el tervezni Katival. Mindkettőnknek nagyon sok munkája volt a nyáron, egyszerűen sosem jutott rá idő. Néhány hete ültünk le megálmodni azt a ruhát, amelyben egyszerre benne van múlt, jelen és persze a jövő is. A végeredmény ez a modern, letisztult vonalvezetésű ruha, a különleges art deco gyöngydíszítésű csipke használatával. Így ötvözte a hagyományőrzést a modern stílussal, kifejezve a személyiségemet, a munkámat és a családomat, akiktől a kultúra szeretetét kaptam.
Egy menyasszony sokszor akár egy évig is szervezi a nagy napot. Ezek szerint neked alig volt mindenre három hónapod, a sok munka miatt talán kevesebb is, mégis teljesen nyugodtnak tűnsz.
Három fontos oka van annak, hogy ezt érzed rajtam, és csak mosolyogni látsz. Az első ok, hogy van bennem egy érettség, amivel az életem egy új fázisába lépek át. Nagyon sok minden van mögöttem, sikerek, harcok a munkában, a magánéletben, veszteségek a családban, édesapám halála, amely nagy fájdalom, ugyanakkor boldog is vagyok, hogy annyi szép évet élhettünk meg együtt. Nagyon éretten talált rám a szerelem, és ezért éretten tudok készülni az esküvőnkre is. A második ok, hogy bár legtöbbször azt mondom, irodalmár vagyok, mégis inkább kulturális rendezvényszervező, így van gyakorlatom, amit tudok most is hasznosítani. A harmadik és egyben utolsó ok, hogy otthonosan mozgok a helyszíneken, ahol az esküvőnket tartjuk, mivel a szüleim házassága is a budai Várban, a Mátyás templom mellett, a Hilton szállodában kezdődött. Nem véletlen ez a választás sem, ugyanis így szerettük volna megidézni édesapámat. Ez azért is fontos, mert úgy gondolom, mindenféle sikernek, tartalmas életnek, legyen az egy házasság, barátság vagy munka, az a kulcsa, hogy legyen benne szeretet, figyelem és gondolkodás. Én ezt a három dolgot otthonról hoztam.
Szerinted mi a legfontosabb egy esküvőn?
Az egymásra találás, hogy ki merünk mondani egy ígéretet a családjaink és a barátaink előtt, meg merjük hívni őket a magánéletünk egyik közös és fontos pillanatára. Nincs más dolgunk utána, csak együtt örülni. Bármilyen váratlan dolog is történjen, az improvizáció fontos része az életünknek. Biztosan itt is lesz rá szükség, de nem fogok kétségbeesni (nevet).
Említetted előbb az érettséget. Milyen jelei vannak a változásnak, amit érzel magadban?
Akkor vettem észre a változást, miután tavaly elveszítettem az édesapámat. Sokan talán nem is értik azt a kötöttséget, amelyben engem felneveltek, mert nem ismerik azt a családi egységet, szeretetet, amely körülölelte az életemet. Egyszer remélem, ezt a gondoskodást fogom továbbadni én is a gyerekeimnek. Édesapám egy erős kapocs volt a családunkban, nagyon tiszteltük őt, mégis mindenki meg tudta mellette valósítani önmagát. De amíg ő élt, én nagyban rá figyeltem. Érzem, egy harmincas éveiben járó nő már sokkal tapasztaltabb, mint huszonéves korában. Ma jobban ismerem önmagamat. A stabil munkához, egy hosszú párkapcsolathoz, a házassághoz szuggesztívnek kell lenni. Tudni kell hatással lenni és elhinni, hogy amit mondok, az fontos lehet másoknak is. Az én üzenetem, az irodalom és a kultúra otthonról jön, de meg kellett tanulnom átadni másoknak. Ehhez tanulás, önismeret és magabiztosság kell. Ugyanez vonatkozik egy párkapcsolatra is. Nemcsak a hűség lehet a titka, hanem hogy meg tudjam hallgatni a másikat.
Édesapád révén különleges barátságokra, kapcsolatokra tettél szert egész életed során. Biztos vagyok benne, hogy az esküvőtök napjára kivételes vendéglista állt össze.
A vendégeink a családunk és a barátaink, akik közt ott lesz Alexander Brody, aki nekem egyfajta pótapuka. Őt hallgatni és úgy élni, hogy tanácsokat ad a munkámmal kapcsolatban fantasztikus! Egy másik vendég, aki a beszédet fogja mondani Csányi Vilmos etológus, aki szintén tanúja volt az életemnek, picikorom óta ismer. Szerintem több titkomat mondtam el neki, mint édesapámnak. Mindig őszinte volt velem, az ő jelenléte fontos volt a felnőtté válásomnak. Ott lesz Konok Tamás festőművész is, akivel annyit leveleztem! Volt, hogy hetente jártam fel hozzá a lakására, és a festményei között beszéltük meg az élet nagy kérdéseit. Bereményi Géza is eljön, aki filmjeivel, szövegeivel és színdarabjaival mindannyiuknak útmutatást adott az élethez, valamint Mészáros Márta, aki egy olyan történetet hordoz magában családról, női alkotásról, kitartásról, amely példamutató. Attila sokat dolgozott velük producerként. Ez az esküvő egy különleges, kulturális rendezvény lesz, de most először a családom és én leszünk a főszereplők. Megmutatjuk a vendégeknek, kik vagyunk, és honnan jövünk.
Egy ilyen különleges, nem mindennapi életet élő nőt hogyan lehet levenni a lábáról, ha lánykérésről van szó?
Romantikusan (nevet). Sokáig éltem Rómában, Budapest után a második legkedvesebb városom. Tavasszal a Magyar Akadémián egy Szabó Magda-emlékprogramon vettem részt. Éreztem, hogy Attila készül valamire, volt valami várakozás a levegőben. Az utolsó esti vacsorán a pezsgő mellett került elő a gyűrű, amelynek megtudtam a történetét. Attila Rómában végigjárta a kézműves ékszerüzleteket a tökéletes gyűrűt keresve. Belépett egy idős bácsi kis ékszerboltjába, inkább csak megérzésből. Attila nem tud olaszul, a mester viszont csak olaszul beszélt. Mutogatással és rajzokkal sikerült megértetni, mit szeretne. Kiderült, a boltban egyetlen gyűrű van, amely pont az én méretem és tökéletesen megfelelt az elképzeléseknek. A gyűrűben is: hagyomány és modernség. Egy idős, tapasztalt olasz ékszerkészítő élettörténete rejtőzik benne, valamint annak a városnak az emléke, amit én annyira szeretek. Rómáé.
szerző: Czank Lívia
Fotók: Bodnár Zsófia
