Február 16-án a Pesti Magyar Színházban, Eperjes Károly rendezésében mutatják be Schiller Ármány és szerelem című drámáját. A darabban Haumann Péter és fia, Haumann Máté is színpadra áll.
Tom WESSELMANN: TÁJKÉP NO. 4. (1965), akril, papírragasztás, farost
Haumann Máté: Veszprémben két éve már játszottuk együtt ezt a darabot, de nekem akkor más szerepem volt. Apu ugyanazt játssza, és a rendezés is azonos, de pár dolog már csak az idő múlása miatt is átalakult a veszprémi előadáshoz képest. Abban volt közös jelenetünk apával, most viszont olyan szerepet játszom, hogy nem találkozunk a színpadon. Egyébként elég jól jártam a cserével, mert amit most játszom, igazi ziccerszerep.
Szakmai szempontból miben látod a legnagyobb előnyét annak, ha együtt játszhatsz az édesapáddal?
Haumann Máté: Ami nekem nagyon fontos, hogy nincs minimális nyoma sem a feszültségnek kettőnk között. A feltevésem még mindig él, amit már azelőtt is gondoltam a mi közös játékunkról, hogy valóban együtt dolgoztunk volna: hogy egészen nyitott csatornán tudunk egymással kommunikálni, és fél rebbenésekből is megértjük egymást a színpadon. Más kollégával több idő kell ehhez, mert nem ismerjük egymás szokásait, nálunk viszont ez adott, amitől olajozottabb az egész.
Ebben a darabban meghatározó kérdés a szülők viszonya a gyerekeik szerelmi életéhez. Magánéleti kérdésekben fiatalabb korodban inkább édesanyádhoz vagy édesapádhoz fordultál?
Haumann Máté: Ketten valahogy olyan jól balanszban voltak. Lehet, hogy anyut előbb kerestem volna meg, és csak aztán vitatom meg apuval, de mind a két oldalról támogatást kaptam.
Haumann Péter: Azokban az években, amikor benne voltak a serdülőkorban, pont olyan helyzetbe tudtuk hozni magunkat, a családot, hogy szabadon lehetett őket engedni. Balaton-part, lányok, este, tánc, zene, kicsit később lehetett hazajönni: nem kellett sokat beszélni, a dolgok maguktól jó irányban alakultak. Én meg csak csöndben voltam, és élveztem a helyzetet.
Többször szerepeltek már együtt különféle darabokban. Van esetleg közös szerepálmuk, amelyről úgy gondolják, hogy így, apa-fiú párosként ideális volna a számukra?
Haumann Péter: Akárhogy kutatok az emlékezetemben, ha figyelembe veszem, hogy én milyen korban vagyok, illetve Máté milyenben van, nem látok elérhető szerepet. Persze, ha mégis adódik, akkor megköszönjük, mert biztos, hogy eleget tudnánk neki tenni. De lazák vagyunk ebben, nem hajtunk rá.
Haumann Máté: Igen, kicsit ilyen buddhista filozófiával állunk hozzá: jó, ha jön, de nem ügyködünk rajta. Sem ellene, sem érte nem teszünk.
Szerző: Greff András
Fotó: Emmer László
