Stílusosan, de visszafogottan öltözködsz, míg egy kimondottan feltűnő saját tervezésű táskát viselsz. Hasonlít rád a nő, akinek tervezel?
A színek mindig sokat jelentettek az életemben. Mielőtt táskákat terveztem volna, sokkal élénkebb ruhákat viseltem, de mára már a táskák viselik az erős színeket helyettem, én pedig szinte csak fehéret, szürkét, sötétkéket hordok. Mély érzéseket képviselnek a munkáim és a nőt, akinek tervezek, szintén erős érzelmi kapocs köti a táskához. Nem csupán egy kiegészítőt lát benne, hanem egy biztonságot, önbizalmat adó életérzést, amibe kapaszkodhat. A visszajelzések alapján sokszor sikerül a titkos célom, a táskáim függőséget okoznak, sok a visszatérő vásárlóm.
Közgazdászként végeztél, a számokat mégis kreatív divattervezésre cserélted.
Mindig is szerettem a matekot, a közgáz magától értetődő és hasznos választásnak tűnt, de már az egyetem alatt éreztem, hogy kreatív munkára vágyom. Valójában az egész családom közel áll a művészetekhez, anyukám grafikus, édesapám iparművész, nem volt ismeretlen az alkotói légkör. Elvégeztem a Budapesti Divatiskolát és egy csoporttársammal nyitottuk meg az első kis műhelyünket, ahol ruhákat terveztünk, a normál napi munkánk után szabtunk-varrtunk esténként.
Hogy jött képbe a táska?
Otthon voltam a kisfiaimmal, amikor elkezdtem táskákkal foglalkozni. Eleinte csak barátoknak készítettem, de nagyon megszerettem és sok szempontból kevésbé volt komplikált, mint a ruhatervezés. Négy évvel ezelőtt, online kezdtem árulni őket, majd a WAMP adta meg a löketet.
Az üzletmegnyitón mi is ott voltunk!
Mára saját boltod van a belváros szívében.
A kezdeti sikerek után két másik tervezővel együtt nyitottunk üzletet egy bevásárlóközpontban. Ez jó tapasztalat volt, és sokan megismerték a nevemet, de már egy ideje foglalkoztatott a saját bolt ötlete. Ez minden szempontból több szabadságot ad, persze a felelősség is nagyobb.
Külföldön is lehet kapni a táskáidat?
Igen, annak ellenére, hogy sokszor érzem a kiterjedt szakmai kapcsolatok hiányát, sokan megismerték és megszerették a munkáimat. Így alakult ki, hogy kollekcióm van egy prágai, egy bolognai és egy firenzei üzletben is. Személyesen még nem is láttam a kinti boltokat. Idén tervezem, hogy megnézem őket.
2013-ban bekerültél az 50 legsikeresebb fiatal magyar vállalkozó közé. Elismert példakép lettél.
Nagyon jól esett, hiszen a munkám első szakmai elismeréseként éltem meg a szavazást. Az, hogy valaki létrehoz egy design márkát, csak a kezdet, egy életképes üzleti vállalkozást szerettem volna, ez az igazán nehéz feladat. Folyamatosan küzdök magammal, hogy elhiggyem, művészeti diploma nélkül is értékes a munkám. Ez a kezdeményezés komoly visszaigazolást jelentett.
Figyeled a külföldi trendeket vagy az itthoni konkurenciát?
Nem figyelem őket, csakis azt csinálom, ami legbelülről jön. Néha esetleg megnézem az aktuális színtrendeket, de ezeket sem igazán követem. Láthatod, mennyi színnel és anyaggal dolgozom folyamatosan. A saját stílusjegyeim vezérlik az összes kollekciót és ezek folyamatosan variálódnak, változnak.
Hogyan lesz egy ötletből táska?
Huszonnégy órában rajzolok fejben, a telefonomon és papíron is. Ha az ötlet megvan, irány a bőrkereskedés, ahol órákig tudok nézelődni, tapogatni, minden érzékemet bevetve válogatni az anyagok között, így gyakran új ötletek is születnek. Az egyedi darabok megtartása érdekében és a limitált anyagmennyiség miatt, csak néhány darab készül egy prototípusból. Rengeteg mintával felpakolva érkezem haza, ahol a férjem nagy örömére néhány napig a nappalinkban szétterítve rakosgatom, hasonlítgatom őket. Ezután apró Barbie táskákhoz hasonló mintadarabokat készítek, ezeken keresztül már fel tudom mérni a végleges darab hatását. A végállomás a varroda.
Gyerekek, család mellett hogy menedzseled a mindennapokat?
Ikerfiaim vannak, most harmadikosok, mindent hozzájuk igazítok. Az iskola kínjai-örömei, a különórák és a napi teendők után következik az „énidőm”, azaz a munka. Ezzel persze nem vagyok egyedül és így alakult ki, hogy sok kisgyerekes anyukával van munkakapcsolatom. Egy cipőben járunk, este kilenc és éjjel egy között van időnk dolgozni. A szusszanásnyi pihenőidők alatt sor kerülhet egy kis lelki támogatásra is, megbeszéljük az aktuális gyerekvírusokat és egyéb aggodalmainkat. Egyébként a férjem mindenben a támogat, közgazdászként tömegével gyártja nekem az Excel-táblázatokat. Van egy szuper segítségem a boltban, a húgom időnként a beszerzésekben, kisebb dolgokban besegít, anyukám pedig a grafikusi munkákban. Nélkülük nem menne.
Hogy látod a jövőt?
Lassacskán jutunk el odáig, hogy az üzlet eltartja önmagát, az lenne a cél, hogy pénzügyileg pozitív legyen a végső mérleg. Ötletből nincs hiány, szeretném, ha egyre többen megismernék a munkámat a külföldi piacokon is. Rengeteg akadályon, bizonytalan, kételyekkel teli időszakon vagyok túl, de mostanra egy dologban biztos vagyok: ez az én utam.
Lengyel Zsuzsi táskakollekcióját megnézheted itt!
Honlap: lengyelzsuzsi.hu
