Bár évről-évre egyre nő itthon a hazai tervezők iránti érdeklődés és az a réteg is, aki lokális dizájnerek munkáira költ – évekkel ezelőtt több tervező „mentsvárának” és Mekkájának számított az ausztriai divatpiac, hisz az átlagbérek tagadhatatlanul jobban alakulnak a nyugati szomszédnál, ez pedig jobb árképzést és pezsgőbb vételeket jelent. Míg Magyarországon a WAMP gyakorlatilag egyedüli pop-up vásárként értékesíti a hazai tervezők munkáit (idén 10 éve), addig nyugaton az elmúlt években – értelemszerűen az elsők sikerein felbuzdulva – már gombamód elszaporodtak a kortárs divat- és dizájnvásárok. Bécs, Linz, Graz, Salzburg, ModePalast, ModeZone, Blickfang, Edelstoff és Assembly. Többnapos „divat- és dizájnünnepek”, ahol akár több ezer vásárló is megfordulhat. Elegáns környezettel, válogatott tervezőkkel és szép installációkkal és persze kecsegtető bevétellel csábítanak. Azonban benne rejlik a kockázat is:
„A vásárok forgalmát nem tudjuk befolyásolni, mert ez nagyban függ a szervezéstől, a helyszíntől és az időjárástól is. Nyugat-Európában egyre több dizájnervásár működik, szinte minden hétvégén van egy, viszont nagyon sok kezdő, kevés tapasztalattal rendelkező rendezvényszervező is belevág” – meséli Bozsik Szilvia, az EOSinE tervezője, aki már 4 éve részt vesz ausztriai vásárokon is. „A legtöbb esetben az esemény előtt fél évvel kell jelentkezni és a helypénzek is elég magasak lehetnek. Ha beleszámoljuk az utazást, a szállást és minden egyéb költséget is, azért ezek komoly anyagi tételekké válnak. Cserébe jóval többet hajlandóak kifizetni külföldön a darabjaimért” – meséli Fehér Beatrix, a CAMOU tervezője, aki az Artistával és az Aquanautával együtt szinte elsőkként próbáltak szerencsét tőlünk nyugatra ilyen vásárokon.
Eltérő igények
„Azt tapasztaltam, hogy egyre fontosabb számukra a fair trade előállítás. Az osztrák vásárlók jobban odafigyelnek az anyagösszetételre, annak minőségére, nagyon szeretik a bio pamutot és a természetes, nemesebb anyagokat. Több figyelmet is szentelnek az összeállításokra, eldolgozásokra, a varrásokra” – mondja Beatrix.
Szintén a minőség kifogástalanságát emeli ki Imre Kati, az Artista tervezője: „Mivel az elmúlt időben túl sok lett az ilyen vásár, a vevők is sokkal érzékenyebbek lettek. Jobban értékelik a minőséget, nem csak magát a dizájnt. Míg a magyar vásárlók szerintem inkább intuitív típusok, ösztönös megérzésre hagyatkoznak és élményszerű felismerés alapján vásárolnak, az osztrák vevők a praktikumot, a kihasználhatóságot és a funkciót helyezik előtérbe.” Arról több tervező is beszámolt, hogy egyértelműen szélesebb kör vásárol tőlük Ausztriában. Nem csak társadalmi réteg, de életkor alapján is: „míg itthon az idősebb hölgyek gyakran nem tudják magukon elképzelni a CAMOU darabokat, addig Bécsben akadt már 80 éves vásárlóm is, sokkal merészebb, bátrabb kint az idősebb korosztály” – emlékezik vissza Beatrix, aki már csak az azonnali visszajelzések és a reakciók, valamint a régi és új viszonteladókkal való találkozás miatt is előnyben részesíti ezeket a rendezvényeket. Kati nagyon kedvezően látja a magyar helyzetet: „Az itthoni piac nekünk egyre jobb, nyáron a turisták miatt is, azonban a hazai rendszer nagy hátránya a bizományos rendszer az üzleteknél, amik szintén fontosak a vásárok mellett.”
Szigeti Vanda, a Sposa tervezője, mivel közel él az osztrák határhoz, evidens, hogy erősíti márkája ottani jelenlétét: „Nem csak hogy jobb anyagi körülmények között élnek Ausztriában, az emberek nyitottabbak, kedvesebbek, befogadóbbak. Érdekli őket, ki tervezi és készíti a darabokat, értékelik az egyedi termékeket. Mivel náluk régebb óta vannak fast fashion üzletek, azt látom, hogy kevésbé felkapottak azok a termékek, és ezek mellé nagyobb számban vásárolnak dizájner holmikat is, mert fontosnak tartják, hogy támogassák az adott darab mögött álló tervezőt, vállalkozást.” Ő és Nagy Noémi,a Prieston tervezője is arról számolt be, hogy az osztrák vásárlók előnyben részesítik a hordható, hétköznapi ruhákat: „A magyar vásárlóim a díszítettebb, alkalmibb darabokat keresik, az osztrákok a praktikus elegancia hívei. Még ha kicsi is az itthoni piac – a fizetőképes kereslet meglenne a hazai tervezők munkáira, inkább ennek a kultúrája hiányzik” – meséli Noémi.
Takács Judit (a nevét viselő márka tervezője) bőrtáskái magasabb árkategóriába tartoznak, éppen ezért elmondása szerint a vevői a vásárlást jellemzően előre megtervezik, így értékesítésének nagyobb része üzletben, showroomban történik: „A törzsvásárlóim többsége magyar, azonban az osztrákok nagyon fogékonyak a színvonalas dizájnra. Míg a magyar vevőknél az egyik legfontosabb szempont az ár, az osztrákoknál az egyedi dizájn birtoklása.” Ő is és Bozsik Szilvia is egyetért abban, hogy az osztrák vásárlók jóval kevesebbet gondolkoznak azon, hogy érdemes-e befektetniük egy kiváló minőségű, dizájner darabba.
Más oldalról
A már fentebb említett WAMP a magyar dizájnéletbe való „bebetonozása” után 2014 óta tavasztól-őszig havonta egyszer Bécs szívében, már csak a legendás bevásárló utca, a Mariahilfer Strasse közelsége miatt is az egyik legfrekventáltabb helyen, a Museumsquartierben rendezi meg a bécsi WAMP-ot. Hogy hová pozícionálják a kezdeményezést ebben a kinti vásárrengetegben? „Bécsben a WAMP-ot egy multikulturális, nemzetközi dizájnvásárként határozzuk meg, ugyanis több mint 10 ország, jellemzően Kelet-Közép-Európa tervezői vesznek rajta részt” – meséli Farkas Zsuzsi, a WAMP projekt menedzsere.
A Visegrádi WAMP keretében nálunk is bemutatkozhattak a környező országok tervezői, tavaly februárban pedig Pozsonyban, az egyik legjelentősebb vásárra, az Urban Marketre vittek ki hazai tervezőket. Mindezek mellett nem könnyű munka „meghonosítani” a kezdeményezést és a tervezőket egy külföldi piacon: „A marketing-kommunikációban segítségünkre van egy bécsi osztrák-magyar cég, emellett jellemző Ausztriára, hogy viszonylag hatékonyan megy az ügyintézés. Én is azt tapasztaltam, hogy sokkal nyitottabbak az emberek az extravagánsabb irányzatokra – míg itthon megdöbbenést vált ki egy extrémebb ruha, ugyanaz Ausztriában nem kelt feltűnést. A hazai tervezők munkái viszont kint is nagyon népszerűek és magas minőséget képviselnek, ezt abból is érezhetjük, hogy vásárainkon már több magyar dizájnert kerestek meg osztrák bolt tulajdonosai.”
Maria Oberfrank, amellett, hogy a 2009 óta létező, nemzetközi tervezőket felvonultató, B2B (business-to-business) showroommal is rendelkező, MQ Vienna Fashion Week főszervezője, a Pitour márka tervezője és van egy üzlete a belvárosban, a Combinat. „Mióta 10 éve megnyílt a Combinat, nagyon sok magyar tervező megfordult ott. A vevők nem azt nézik, milyen város vagy ország szerepel a címkén, hanem a minőséget, a dizájnt és magát a terméket veszik észre. A divathéten is van minden szezonban általában 4-7 magyar divattervező, tőlük többen az üzletben is jelen vannak.” A hazai tervezők kollekcióit nagyon egyedinek és kreatívnak, hordhatónak tartja, amellett, hogy mindig felfedezhető a darabokon valami különlegesség. „Sok magyar divattervező Nyugaton is nagyon sikeres és jól adnak el – mondja Maria, – az osztrák vevők is keresik és várják őket, hogy ismét jöjjenek.”
Fotók: Vajda Réka, Oláh Attila, Molnár Csongor, Tünde Dóra, Donka Panna, F. Tóth Gábor
