A Céline tavalyi tavaszi-nyári kampányának arca a 80 éves írónő – Joan Didion. A Saint Laurent a 71 éves Joni Mitchell-t fotóztatta a Music Project egyik arcaként, a Dolce & Gabbana „névtelen” hölgyeket, Kate Spade a 93 éves ikont, Iris Apfelt. A Versace (a Dolce&Gabbana után szabadon) Madonnát, aki már bocsánat, de az 56 életévével igenis „advanced-kategória”. A Versace nagyasszonya, Donatella pedig a Givenchy kampányában pózol. A botrányairól amúgy is elhíresült American Apparel fehérneműcég arca a 62 éves Jacky O’Shaughnessy, a 87 éves Daphne Selfe a TK Maxx hirdetéseiben szerepelt. Hogy csak a teljesség igénye nélkül, néhány aktuális és közelmúltbéli esetet említsek. Mit kommunikálnak ezek a reklámok? Csak reklám? Vagy valódi cél? Megmutatja, milyenek is vagyunk. A való életben. A társadalom hány százalékát is alkotják a huszonéves modellek? Emberközelivé teszi a divatot ez a tendencia?
Joni Mitchell és Joan Didion a Saint Laurent és a Céline kampányában
Elsősorban a divathoz pénz kell – a stílushoz „csak” ízlés. A vásárlóknak pedig egy bizonyos egzisztenciával kell rendelkezniük ahhoz, hogy költséges divattermékekre költhessék pénzüket. Ahhoz pedig megfelelő munka és háttér szükséges, ami valljuk be, korunk előre haladtával jobb esetben adottabb. Direkt célzás lenne ez? Míg mi, huszonévesek, munkahelyről-projektre repülünk és keressünk a legmegfelelőbb állást és egyáltalán önmagunkat – az idősebb generáció költhet luxustermékekre, high, premium kategóriás darabokra? Vagy demokratizálódik a divat…? A plus size trend után az új menő az érett kor? Kétségkívül pozitív üzenetet hordoz az a „trend”, amely az idősebb generációt célozza meg: nem szemfényvesztés, egy újabb marketingfogás csupán? Egy újabb, meghökkentő dologgal kell előrukkolni, hogy ingerküszöbünket megbirizgálják és kattintsunk (vagy éppen vásároljunk)? Mindemellett egy idősebb arc azt is sugallja, már megéltem és tapasztaltam dolgokat és szép vagyok. Nem csak szép arcok, de bölcsességet és tapasztalatot is sugallnak – tehát ha megveszed a terméket, nem csak azt a „fiatal és gyönyörű” álmot akarod elérni, hanem a tapasztalatot és a bölcsességet is?
Tanya Drouginska
Kétségkívül inspiráló és újító (mondhatjuk, hogy piaci rést „betömő”, valódi igényeket kiszolgáló) az Ari Seth Cohen alapította Advanced Style blog, amely idősebb nők öltözködését mutatja be. A tavaly márciusban az Observer online felületén – Molly Mulshine virtuális tollából – megjelent cikkben nyilatkozza az alapító, mely szerint számos levelet kapott olvasóktól, „követőktől”, akik alig várják már, hogy idősebbek és szabadabbak legyenek. Ki is szab gátat nekünk öltözködésben? Az irodai dresscode, ami után viszont azt veszünk fel, amit akarunk? Kiváló példa erre a japán oktatási rendszer – kicsöngetés után „megőrülhetnek” a tanulók: már ami az öltözködést illeti. „A nők zöme 40 év felett láthatatlanná válik a társadalom számára. Ebben a szokásoknak, a társadalmi elvárásoknak, a tradícióknak, a férfiak által uralt társadalmunknak mai napig nagy szerepe van. Van egy mintakövetési aspektus is, amikor az Édesanya nem foglalkozik magával, nincs követendő minta. …Új momentum, amikor a nők férjhez mennek. Átalakításaim során szembesülök azzal a sok lelki traumával, amikor nők megszűnt nőiességüket akarják újraéleszteni, mert rájönnek, hogy amikor anyák és feleségek lettek teljesen elhanyagolták magukat azzal, hogy máshova tették a »hangsúlyt«. Szerintem téves szemlélet uralkodik a nőknél, amikor azt gondolják, hogy több gyerekes anyaként le kell mondaniuk önmagukról, ápoltságukról, öltözködési igényükről, nőiességükről.” – mondja Süle Kati, aki valódi hazai „advanced” stílusikon. Kati amellett, hogy stylist és gyakran elő is ad, számos projekten dolgozik – stílusát és hozzáértését nem hinném, hogy bárki is megkérdőjelezné.
Kati a USE bag fotósorozatában, ahol a márka „barátai” mutat(koz)nak be kedvenc darabjaikkal (Fotó: Barna Bálint)
Nyilván sokan üdvözlik az idősebb modelleket: igenis joguk van ahhoz, hogy divatosak legyenek! Miért kellene 40-50-60 (és tovább) felett abszolút konzervatívan öltözködni? Sötét zsákba bújni? Senki nem vitatja akár Iris Apfel vagy Linda Rodin stílusát: üttörők, már ami azt illeti, hogy példát mutatnak külsejükkel, megjelenésükkel, a többedik X után is. Itthoni „ikont” említve Süle Katalin az, aki leginkább egy elöljáró „példa” (bocsánat, rossz szó ez): hogyan legyünk egyediek, stílusosak, újítóak. Úgy, hogy nem hazudtoljuk meg a korunkat. Értelemszerűen könnyen beszélek: a huszas éveimet taposom, se ráncokkal (még mimikai ráncokkal sem), se narancsbőrrel, se striákkal nem küszködöm, lekopogom. Uralom a testem és könnyen alakítok rajta. Így fogalmam sincs, hogy élik meg a nők az öregedést, egyelőre. Csak elképzelni tudom. Csak példaképeket jegyzek fel magamnak és gyűjtöm képeiket egy képzeletbeli albumba: igen, én is így szeretnék kinézni (és öltözködni), ha majd X éves leszek. De vajon hogy békél meg az ember azzal, hogy igenis változik a teste, akár szülés után, megjelennek a ráncok, löttyed a bőr… És már nem tudja uralni a helyzetet. Nem egyezik az a kép, amit elképzelek (vagy elképzelnék) azzal, amit valójában a tükörben látok. Azonban a hangsúly itt azon van, hogy ne hazudjunk. Se magunknak, se másnak. Kezd átfordulni ez a trend: visszatetszővé. Igencsak idős „nagyik” tetszelegnek konkrétan tini-szerepben a divatanyagokban. Ez lett volna a cél? Az időtlenség vagy maga a korral változó stílus?
Iris Apfel
Pár hónapja bevásárlás közben láttam egy nőt: igencsak hatvan felett volt. Agyonszolizott bőr, forrónadrág (!), magassarkú sportcipő (!), tetoválások, feltöltött száj, ócska póthaj, műszempilla. Sokkhatás. Számtalan negatív példa után fogadtam már meg, hogy azért 30 felett már garantáltan nem fogok minit hordani (oly sűrűn mondjuk, most sem teszem). Máris korlátolt vagyok? Itt már talán az énképpel van gond – ez viszont a fiatal generációt is súlyosan érinti és külön cikk (sőt, tanulmány vagy könyv) születhetne belőle… Léteznek vajon íratlanul is, de szabályok, amiket egyszerűen be kell tartani, ha elmúltál mondjuk 30 vagy 40? Követendő és betartandó példát sugallnak a divat- és női magazinok olyan összeállításai, melyek életkor szerint ajánlanak darabokat? Fogódzók ezek a Stílushoz vagy csupán gátak? Vagy a testalkat határozza meg, mit vehetünk fel, akármennyi idősen is? Mutogassa csak a lábait combtőig az az ötvenes nő, akinek igenis őrült formás lábai vannak? „Szerintem nincsenek szabályok, bár sok stylist azzal dolgozik. Egy önmagával tisztában levő, kiegyensúlyozott nő, aki a megadott időben megélte korának minden fázisát, felmérte és tisztában van alkatával, tudja mi áll jól neki és mi nem. Nem vét hibát. Nem akar másnak kinézni, mint aki és mer szembesülni az idő múlásával, annak megfelelően is öltözik. A bajok ott kezdődnek, amikor valaki más akar lenni: fiatalabb, soványabb, magasabb, szebb, barnább… Egy nő bármikor, bármit felvehet, ha azt stílussal teszi.” – mondja Kati.
Carmen Dell’Orefice
„Már vannak cégek, akik felismerték, hogy nyitniuk kell az idősödő korosztály felé, mert ők a legtöbb pénzzel rendelkező fogyasztók. Sajnos ezt még kevés márka vállalja fel tudatosan, mert félnek. Az emberek agyát nehéz megváltoztatni, akik csakis a fiatal modelleket szeretik, mert őket látják szépnek. Szerintem fantasztikus dolog, hogy azok a cégek, akik reklámjaikban érett nőkön mutatják be ruháikat, meg merik mutatni, hogy van világ a fiatalságon túl is. Ezek a nők gyönyörűek, mert sugárzik belőlük a stílus. Ők bármit felvesznek, azt eleganciával, tartással viselik, sokkal életszerűbben, mint a tinédzserek.( …) Az élet valós oldalát viszont senki sem szereti. Mindenki egy álomvilágban él, ami a divatot illeti, ez pedig frusztrációban végződik a valódi életben.” – meséli Kati. Valljuk be, ezek az idősebb ikonok, modellek tudást, bölcsességet, (élet)tapasztalatot, magabiztosságot és bátorságot sugároznak, ami kétségkívül: pozitív üzenet.
Köszönjük a cikket az YDEA.blog.hu-nak! IDE kattintva még több izgalmas, divattal kapcsolatos írást találsz!
