A divattal üzenünk a világnak. Magunkról. Értékeinkről, esztétikánkról, eszméinkről. Akár csináljuk, akár viseljük. A divat egyfajta reflexív viszonyt ápol a világgal – tükröz és hirdet. Felszínes vagy? Fittyet hánysz a mindennapjainkat is átszövő globális problémákra? Megteheted. A külsőd pedig hirdeti. Hisz lehet, hogy nem érint téged testközelből, ezért nem tartasz fontos és égetőnek bizonyos problémákat. Viszont azt is megteheted, hogy a bolygó és a társadalom szerves részeként élsz; elvégre a világ része vagy. Tudatosan választasz és például egy olyan márka mellett teszed le a voksodat, aminek a társadalmi felelősségvállalás a missziója. Amikor az alapanyag és a kivitelezés lekövethető és garantáltan nem okoz kárt – sem a környezetnek, sem annak, aki készíti, sem annak, aki viseli.
Ismerjétek meg Pápai Lillát és az egyedülálló WYHOYS (Wear Your Heart On Your Sleeve) márkát, melynek minden egyes kollekcióját egy-egy világszintű méreteket öltő társadalmi-környezeti probléma inspirálja – felhívva a divat erejével a figyelmet fontos kérdésekre.
A dániai TEKO Design & Business School-ban diplomáztál, a mostani kollekcióddal. Miben látod az alapvető, mentalitásbeli különbséget a két országot, oktatási intézményeket illetően? Hogyan fogadtak, milyen visszajelzéseket kaptál a kollekciót illetően? Nagyobb hagyománya van északon a társadalmi felelősségvállalásnak?
A skandináv országok híresek a társadalmi berendezkedésükről, szociális együttműködésükről. A TEKO egy teljesen más szemléletet képvisel, mint a MOME, ahol korábban kötött ruha tervezőként végeztem. Az egyetem nevében is benne van a „business”, tehát a művészeti képzés mellett itt elsősorban a tudatos gondolkodáson van a hangsúly, a céljuk, hogy olyan tervezőket képezzenek, akik tisztában vannak azzal, hogy a ruhatervezés nem csak a tervezési folyamatról szól, hanem marketingről, kereskedelemről, célról, egyszóval tudatosságról. A TEKO-n, az individuális feladatok mellet, a folyamatos együttműködésen, kommunikáción volt nagyobb hangsúly, nemcsak tervező és tervező közös munkáján, hanem az egyetem, különböző szakterületeiről érkező diákok csapatmunkáján, ahol branding-esek, retailerek, tervezők, fotósok dolgoztak együtt. Így amellett, hogy beleláttunk egymás munkájának nehézségeibe, kihívásaiba, megtanultunk együttműködni, csapatként gondolkodni, munkát megosztani és közben jól éreztük magunkat, hisz rengeteg különböző identitású ember ült egy asztalnál, különböző kultúrákból érkeztek, különböző szokásokat hoztak magukkal, totálisan különböző humorral és véleménnyel, mégis volt bennünk közös pont. A munka mellett pedig folyamatosan barátságokat, szakmai kapcsolatokat alakítottunk ki egymással. Mindamellett, hogy a TEKO-nak köszönhetem, hogy egy új megközelítésből, racionálisabb alapokon nyugodva látom a világot, nagyon hálás vagyok a MOME-nak is, hisz a művészi alapokat ott tanultam meg rengeteg elismert, nagy tudású iparművésztől. A két egyetem egymást kiegészítve tehát, azt a szakmai tudást adta, amire tudatos ruha (és nem divat) tervezőként szükségem volt. A kollekciónak hatalmas sikere lett, hisz amellett, hogy a koppenhágai divathét két bemutatóján is részt vehettem, a dán királynő által alapított divatversenyen, a kollekciómmal én képviselhettem az egyetemet két diáktársammal együtt.
Gondolkodtál azon, hogy kint maradsz Dániában?
Nem tudhatom, mit hoz ez élet később. Kaptam több megkeresést is, de a saját utamat akarom járni. Rengeteg kinti kapcsolatom van, kereskedők is, de közben itthon is és itt az üzletünk is. Úgy éreztem, itthon kell megpróbálnom elősegíteni a változást, az itthoni piac szemét szeretném felnyitni.
(680x480).png "Pápai Lilla WYHOYS")
Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy egy organikus, fair trade márkát alapítasz? Mi motivált ebben?
A diplomamunkám megkezdése előtt már biztos voltam benne, hogy ennek a kollekciónak reprezentálnia kell azt az utat, amit eddig bejártam és ami Dániában egy jelentős fordulatot vett. A környezettudatos életmód fokozatosan alakította át a mindennapi szokásaimat. Míg a magánéletem teljesen átalakult addig a szakmai életemben nem történt ilyen jellegű változás egészen addig, amíg nem tudatosult bennem, hogy már más értékek vezérelnek, melyek a tervezői hitvallásomra is hatással vannak. Újra kellett tehát definiálnom, hogy mit jelent számomra a divat és milyen üzenetet szeretnék kommunikálni vele az emberek felé. A divat sok szempontból az önkifejezésről szól, olykor elég egocentrikus és óriási befolyással bír. Tervező művészként továbbra is fontos számomra az önkifejezés, de már csak olyan keretek között, melyeken belül nem sértem meg más emberek és a természet jogait. Elsősorban az értékteremtésről szól, ami együtt jár a fogyasztás lassításával és a realizálható profit mennyiségének csökkenésével is.
Mit tartasz jelenleg Magyarország legsürgetőbb társadalmi és környezeti problémáinak?
A szelektív hulladékgyűjtést. Ez ma nem elérhetetlen dolog, hisz ha nem is minden társasházban, akkor valamelyik környező utcában vannak erre a célra kihelyezett kukák. Számomra elkeserítő, hogy egy ilyen egyszerű, nem sok plusz energiát igénybevevő kezdeményezés is milyen nehezen épül be a magyar emberek mindennapi szokásaiba. Így a környezeti problémák között, elsőként ezt emelném ki, mivel a probléma megoldása jelenleg is elérhető lenne. Végre tudatosítanunk kell, azt, hogy a pozitív irányú változásokért nekünk kell tennünk, nem pedig egymásra várnunk.
Mik azok a dolgok, amiket égető problémának tartasz a divatszakmán belül? Mi az, amin változtatnál itthon és világszerte?
A legégetőbb problémának egyértelműen a fogyasztás mesterséges gyorsítását tartom. A tudatos marketingfogásokat, amik ráerőltetik az emberekre a kényszeres vásárlás motivációját. Például a nagy üzletek kirakatainak folyamatos átrendezésének köszönhetően, tudat alatt elhitetik a vásárlókkal, hogy az éppen elérhető ruhák csak rövid ideig vásárolhatóak meg, ezért gyorsan meg kell venniük, nehogy lemaradjanak róla. Emellett pedig a legtöbb helyen olyan minőségű ruhák várnak ránk, amik egy-két talán három mosás után viselésük már nem éppen ápolt külsőt nyújt. Nagyon érdekes például Dániában, hogy még a kisebb városokban is a saját hazájukból vagy más skandináv országokból kikerült tervezők igényes üzleteivel találkoztam, a Zara vagy éppen a H&M csak kevés helyen érhető el. Védik a piacukat, a tehetségeket és a vásárlókat is.
Mit gondolsz, mennyire tudatosak a magyar vásárlók? Milyen szempontokkal találkoztál munkád, az alkotás és tapasztalataid során?
Egyelőre azt gondolom, hogy Magyarországon a bio élelmiszereknek és kozmetikumoknak van egyre nagyobb vásárlói rétegük, az organikus öltözködésnek azonban kell még egy kis idő, mire itthon is utat tör magának. A tudatos vásárlás tehát bizonyos szinten jelen van már Magyarországon, de a társadalmi felelősségvállalás fokozott jelenlétéhez szükség lenne arra is, hogy a magyar emberek életszínvonala is megemelkedjen. Hisz, ahogy a Maslow-piramisban is elsőként az alapvető emberi szükségletek szerepelnek, úgy ebben a helyzetben is az embereknek első helyen, a saját megélhetésük a fontos.
Mennyire tartod őszintének és hitelesnek nagy divatcégek CSR és környezetvédelmi kampányait? Kétségkívül voltak olyan kezdeményezések, amelyekben a tudatosság és a segítségnyújtás csak mint marketingfogás szerepeltek, ezek pedig megkérdőjelezik az egyébként tagadhatatlanul profitorientált divatipar hitelességét.
Számomra egyáltalán nem hiteles, hisz hiába hoz ki például a H&M egy organikus pamutból készült kollekciót, ha olyan emberekkel, olyan körülmények között gyártatja azt le, ami életeket nyomorít meg. A legvisszataszítóbb dolognak tartom a környezettudatosságot marketingfogásként használni. Sajnos a nagy divatcégek sikereit azonban még egy ilyen húzás sem töri meg.
Minél régebb óta és minél mélyebben foglalkozom a divatszakmával, annál jobban rálátok a problémákra, buktatókra, nehézségekre és a tarthatatlan tényezőkre. Szerencsére egyre több márka vallja, hogy a divat nem csak a kizsákmányolásról, a funkció nélküli gyönyörködtetésről és az ökológiai lábnyomok figyelmen kívül hagyásáról szól. Hogyan vizualizálnád a jövő divatját?
Szerintem egyre több ember törekszik az egyéni hangra, véleményének kinyilvánítására és arra, hogy különbözzön attól, ami épp „divatos”. Számomra, a jövő divatja az egyéni hangról szól, naivitás lenne azt gondolni, hogy a fast fashion a közeljövőben visszaszorul, de egyre több öko-tudatos brand fog megjelenni a piacokon. Remélem Magyarországon is.
A darabjaid az organikus GOTS (Global Organic Textile Standard) vagy OEKO-TEX (mely a humánökológiai szempontot tartja szem előtt, vagyis a ruhadarab nem árt a viselő egészségének) tanúsítvánnyal rendelkeznek, ezzel garantálva, hogy sem a környezetet, sem a készítőjüket, sem pedig a ruhadarab viselőjét nem veszélyezteti. 2016-os őszi-téli kollekciód az olajszennyezés gondolatkörére és vizuális megjelenítésére épült fel. Mennyire okoz nehézséget egy divattervezőnek a megfelelő, ellenőrzött és organikus alapanyag beszerzése?
Az egyik legnehezebb része a tervezésnek és a kivitelezési folyamatnak. Magyarországon például nem is találtam olyan beszerzési forrást, ami számomra megfelelő lett volna. Az alapanyagok tehát külföldről érkeznek, mostanra pedig már sikerült egyre több ilyen forrást feltérképeznem. Óriási kihívás beszerezni a megfelelő alapanyagot, és míg itthon egy másik tervező nem segít, külföldön ez elképzelhetetlen.
Tervezel egyébként saját alapanyag-gyártást?
A nemezelést és az anyagok festését most is én készítem. Szeretném a kötöttet is visszahozni, ez továbbra is a szenvedélyem, még otthon is van kötőgépem.
A kötött anyagokat talán a legtöbben az őszi-téli szezonnal azonosítják, pedig ez nincs így.
Ez igaz, volt tavaszi-nyári kötött kollekcióm, amit kevésbé értettek az emberek, hogy lehet a kötöttet ebben a szezonban is hordani. A következő kollekcióban lesznek olyan pulóverek és kardigánok, amik láttán ez már nem lesz kérdés.
Hogy látod, él a fogyasztók fejében olyan kép az organikus alapanyagokról, hogy az egy durvább szövésű szövet esetleg? Milyen korlátai vannak annak, ha az alapanyag organikus? Van olyan kényelmi funkció, amit ezzel fel kell adni esetleg?
Azért is fogadják el nehezen a vásárlók az organikus alapanyagokat, mert láthatatlan, hogy mitől organikus. Nem értik, miért jobb, azt hiszik nem olyan kényelmes. Nincs benne méreganyag, de ezt nem látják, nem látják át, mert nincsenek ott a gyapotföldeken, nem ismerik az adott körülményeket. Amíg nem látod és tapasztalod meg saját bőrödön – nem érzed úgy a problémát. Sokan azt hiszik, ez csak marketingfogás, hogy drágábban lehessen egy-egy terméket eladni, az organikus alapanyag pedig sokkal drágább mint a nem organikus. Nem segít az organikus öltözködés ügyén az sem, ha évek óta hallani a bio és fair trade botrányokról, hogy valóban csak hangzatos címkeként használták ezeket, de kiderült, hogy nincs mögötte semmi. Ezek előbb-utóbb úgyis kiderülnek egy-egy cégről és termékről, nem is értem, hogy engedhetik ezt meg…
Jelszavad a #notrend, a mértéktelen fogyasztással ellentétben a saját kulturális identitásuk hirdetésére buzdítod darabjaid viselőit. Mire lenne szükség ahhoz, hogy valóban életfelfogássá rögzüljön az emberekben ez a tudatos szemlélet? Trendről, mozgalomról vagy már rögzült irányzatról beszélhetünk szerinted?
A divat az önkifejezésről szól. Ahhoz, hogy a környezettudatosság nagyobb teret hódítson, szükség lenne arra, hogy az egónkat bizonyos esetekben háttérbe szorítsuk és tudjunk nemet mondani. Nemet például egy újabb felesleges ruhadarabra, amiben lehet, hogy csinosnak éreznénk magunkat, de pár alkalom utána a szemétben kötne ki. Próbáljunk meg törekedni arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és más szemszögből is vizsgáljuk meg azt, milyen értékek vezérlik életünket! Semmiképp sem hívnám ezt trendnek, inkább életfelfogásnak, a környezet tudatosságot nem követnünk kell, hanem élnünk.
Még egy korábbi – a kollekciódról írt – cikkben olvastam, hogy az itthonival párhuzamosan építed a külföldi jelenlétedet is. Mennyire veszed figyelembe a célországoknál azt, hogy hol tart nálunk a tudatos vásárlás kultúrája?
A skandináv térségben ez egyértelmű, emellett megcélzom még Németországot, Ausztriát és Amerikát is – talán utóbbit szeretném a leginkább elérni. Mindegyik térségben erős a társadalmi felelősségvállalás, az osztrákok nagyon nyitottak az újrahasznosított dolgokra. A bemutatóhoz kapcsolódó vásáron számos buyerrel beszéltem, Skandinávia egyértelműen nagyon nyitott: a brandre, a stílusra és a mondanivalóra egyaránt. London is cél lehetne, viszont Nagy-Britannia otthont ad nagymúltú organikus brandeknek is, az angol piacot telítettebbnek érzem ilyen téren. A visszajelzések alapján Ázsia is nyitott – egyre központibb kérdés és probléma náluk a környezetszennyezés, egyre inkább előtérbe kerül a megoldás keresése a régióban.
A bevételed egy részét a kollekcióidat inspiráló problémák megoldásáért tevékenykedő szervezeteknek ajánlod fel. Ki a mostani partnered? Elárulod, mi jellemzi majd a következő kollekciódat?
Erre a debütáló kollekcióra – ami még nem sorozatgyártott – épül fel a következő S/S és A/W kollekció is, ami továbbra is az olajszennyezés problematikáját járja körül. Egyszerűsíteni szeretném a mostanit, hogy tömeggyártásba kerülhessen, hogy elérhetőbb áron kínálhassam, szeretném minél több ember számára elérhetővé tenni a darabokat. Azért is maradok meg ennél az inspirációnál, mert nem akarok csak a hírérték és a marketing miatt felvillantani egy-egy problémát. A téma kutatása is sok idő, utána pedig metaforikusan lefordítani a divat nyelvére az adott problémát, úgy, hogy ne legyen túl direkt, hogy finoman közvetítsem az üzenetet. Ez a mostani kapcsán is rejtett hímzéseken jelenik meg – finom nyomot hagy, emlékeztetve arra, hogy egy-egy szennyezés sem tüntethető el nyomok nélkül. Ezek inkább a vásárlónak szólnak, hogy ő tudja, mi az adott darab üzenete, nem akarom, hogy túl „harcos” legyen a külvilág felé az utalás. Amint a következő, már nem limitált szériás kollekció kint lesz az üzletekben az alapítvány nevét is eláruljuk. Annyit elmondhatok, hogy az állatok rehabilitációjával és újra természetes közegükbe való visszahelyezésükkel foglalkozik. Egyébként a terveim közt szerepel, hogy indítsak egy oldalt, ami összefogná a öko-tudatos hazai kezdeményezéseket és szeretnénk a következőkben létrehozni egy „szekciót” a LAONI la Store-ban – ahol a WYHOYS is megtalálható – az enyémhez hasonló szemlélettel készülő termékeknek.
Fotó: Ajkai Dávid
Haj: Szabó Mazsola
Smink: Pápai Lilla
Modellek: Mira / ICON Model Management & Áron / ICON Model Management
