Pár hete elsuhant mellettem egy muszlim nő a körúton. Mély nyomot hagyott bennem, a mai napig külseje minden egyes részletét fel tudnám idézni, holott egy másodperc erejéig haladtunk el egymás mellett. Dizájner napszemüveg, karakteres, de ízléses smink, gerjesztő, de mégis könnyed parfümfelhő, luxustáska, hipermodern, divatos sportcipő. Bármelyiket megtalálhatnánk a legfrissebb Vogue lapjain. Kendő, valamint csador, de garantáltan dizájnerfajta: széleiken áttetsző sifonsávokkal díszített fekete drapéria. A muszlim öltözködési szabályokat valahogy gúzsba kötésként, megfosztásként képzeljük el. Ő azonban kihozta a maximumot a megkötésekből és fel sem merült bennem a gondolat, hogy ne lenne nőies, hogy ne lenne önkifejezés, és hogy ne lenne oda a divatért.
Mik a szabályok?
„(Hidzsabot viselni) Allah parancsa, melyet azért nyilatkoztatott ki, hogy megvédje a muszlim nőket és egyedi személyiséget adjon nekik (…)” (idézet: iszlam.com) Elgondolkodtató. Hiszen annyi ember van, akinek az egzisztenciáját (sajnos) az határozza meg, hogy mit visel és milyen képet fest magáról. Ami sokszor nincs összhangban vele. Az igaz, hogy a divat önkifejezés, de nincs semmilyen kontroll arra vonatkozólag, meddig mehetsz el, mennyire festhetsz hamis képet az értékeidről és a státuszodról.
A Korán egyébként nem köti ki a nők számára, hogy kötelező kendőt viselniük, csak arra kéri a hívő nőket, hogy idegen férfiak előtt a házukból kilépvén takarják el a „nem nyilvánvaló” testrészeiket és díszeiket. Tehát: utcára kilépvén és idegen férfiak előtt. Azt hiszem, ezzel az elvvel minden jó érzésű férfi egyetérthet, vallástól függetlenül. Hisz melyik pasi értékeli, ha más is szinte ugyanannyit lát a barátnőjéből, mint ő? A legelfogadottabb nézet szerint a muszlim nők az arcukon és a kézfejükön kívül eltakarják ruháikkal a testüket, ennek mikéntje (és mivolta) természetesen számtalan tényezőtől függhet: ez lehet ország, régió, de családi hagyomány és egyéni döntés is. Maga a vallás nem szankcionálja a szabályok betartását – ezt a különböző országok és közösségek, szokások és a család teszik meg olykor, de sosem a vallás.
„Modest wear”
Az elmúlt időszakban egyre több márka ismerte fel, hogy milyen jelentős vásárlóréteget képezhetnek a muszlim nők: az iszlám világ közel 266 milliárd dollárt költött cipőre és ruházatra, ezt a számot pedig 2019-re már több mint 480 milliárdra becsülik. Hisz az iszlám a kereszténység után a második legnagyobb világvallás, a Föld népességének majdnem 25%-a muszlim. Csak néhány éve van olyan e-commerce vállalkozás, ami a muszlim nők divatéhségét elégíti ki. 2014-ben az amerikai DKNY rukkolt elő egy kapszula Ramadan (az iszlám legfontosabb ünnepe) kollekcióval. Nemsokára a japán fast fashion márka, az Uniqlo is követte példáját a muszlim nőket megcélzó – Hana Tajima tervezte – kollekciójával. A brit dizájner egyébként 17 évesen tért át az iszlámra, divatblogger, saját „erkölcsös” divatmárkát alapított és vizuális művészként is ismert. Idén januárban az olasz divatház, a Dolce & Gabbana hijab (kendő szinonímája) és abayas (hosszú egyrészes ruha, anyagában és mintájában egyező színű kendővel) kollekciót dobott piacra, kifejezetten az Egyesült Arab Emírségek és Közel-Kelet muszlim női vásárlóközönségét megcélozva. De a Mango, Monique Lhullier, Tommy Hilfiger és Oscar de la Renta is gondolt a muszlim vásárlókra Ramadan idején az elmúlt két évben. Tavaly szeptemberben az Angliában élő Mariah Idrissi volt a H&M első muszlim modellje: hijab-ot viselve szerepelt a cég kampányvideójában, felhívva a figyelmet arra, hogy a divatvilág méltatlanul nélkülözi a kendőt viselő iszlám vallású nőket. A videóban egy műlábbal élő bokszoló, egy idős férfi, egy transzvesztita és más szereplők mellett jelenik meg a muszlim lány, a kisfilm végén pedig az üzenet: „There is no rules in fashion (but one: Recycle you clothes)”.
A cikk folytatását elolvashatod, ha IDE kattintasz!
Fotók: Ydea.blog.hu
