2013. május 19. | marieclaire.hu

A Marie Claire-történelem

A különféle nyelveken megjelenő Marie Claire magazinokat a világ 27 országában több mint 21 millió női olvasó forgatja.

A Marie Claire magazint Jean Provoust indította 1937-ben Franciaországban. Provoust eredetileg ruházati termékeket gyártott. A Marie Claire eleinte hetente, szerdánként jelent meg, és az olvasók özönlöttek az újságárusokhoz érte. 1940-ben az akkorra cégbirodalommá nőtt vállalkozás feje a tiszavirág-életű Reynaud-kormány propagandaminisztere lett. Valószínűleg ennek következménye volt, hogy 1942-ben a náci megszállók számos más lap között a Marie Claire terjesztését is betiltották. Egészen 1954-ig nem is jelent meg a magazin.

Ekkor már nem heti-, hanem havilapként került a standokra. Provoust 1976-ban nyugdíjba ment, utána Evelyne nevű lánya vette át a lap irányítását. 1977-ben a L’Oréal-csoport 49 százalékos részesedést vásárolt a kiadóban. 2001-ben a csoport megszakította az együttműködést a kiadóval, és a Hachette Filipacchi Medias szerzett 42 százalékos részesedést, míg a részvények többi része továbbra is a Provoust család tulajdonában maradt.

Mára az igényes, havi női magazinok terén piacvezető. A Marie Claire Csoport (Groupe Marie Claire) 13, nőknek szóló magazin kiadója Franciaroszág-szerte, s a nőkhöz szóló témákban – divat, lakberendezés, családi élet, kertészkedés, főzés – élenjár. A Marie Claire eddig 27 ország több mint 21 millió női olvasójának tetszését nyerte el, jelenleg 41 nemzetközi kiadványa van. A Marie Claire magzin mellett több országban sikeres a Marie Claire Maison (lakáskultúra), a Marie Claire Idées (praktika, hobbi) és a Marie Claire 2 Accessoires (divatkiegészítők) is.

Madame Marie-Claire

Marie-Claire Mendès France a nők védelmezőjeként, békeharcosként egész életében az emberi jogokért küzdött. A világszerte megjelenő, róla elnevezett lapban mindig szerepelnek írások, amelyek a hétköznapok nehézségeivel, igazságtalanságokkal foglalkoznak.

A szerelmes asszony

A kis Marie-Claire, akiről az 1937-ben megjelent lapot elnevezték, orvosi pályára készült, de a világban tapasztalt igazságtalanság láttán szociális munkásnak és újságírónak tanult. Fiatalon feleségül ment egy arisztokratához, de öt évvel később elváltak útjaik. Házassága egyetlen ajándékának gyermekeit tartotta, Jean-Renét és Nathalie-t. A „túl” szabad és „túl” független Marie-Claire gyermekeit egyedül nevelő családanyaként találkozott Pierre Mendès France-szal, a szenvedélyes politikussal. A mély barátság akkor vált életre szóló szerelemmé, amikor Mendès már miniszterelnök volt, de szerelmük beteljesedésére még évtizedeket kellett várniuk, a férfi ugyanis nős volt. 1967-ben megözvegyült, és ekkor feleségül vette az akkor már ötvenéves Marie-Claire-t.

A nők védelmezője

Marie-Claire a halálbüntetést tartotta az egyik legszörnyűbb dolognak a világon. Amikor a hírlapok egy újabb Fülöp-szigeteki lány halálos ítéletéről számoltak be, elhatározta: „Bármi áron megmentem az életét!” Minden követ megmozgatott, aláírásokat gyűjtött, vízumot szerzett, hogy részt vehessen a lány harmadik tárgyalásán. Férje diplomáciai kapcsolatainak köszönhetően sikerült találkoznia egy kormányzati méltósággal, Abdallah sejkkel, akitől kegyelmet kért a lánynak. Az ítéletet végül száz korbácsütésre enyhítették, amelyből Marie-Claire húszat magára vállalt. „Sokkal inkább volt megalázó, mint fájdalmas” – mondta később.

A békeharcos

A világ békemozgalmainak támogatása mellett Marie-Claire rendszeresen kiállt az igazságtalanul megvádoltak, a bántalmazottak és a szerencsétlen sorsúak ügyéért: „A férfiak, nők és gyermekek jogainak védelmében kötelességünk az emberek mozgósítása… Hiszek a jobb élet reményében, és meg is teszem, amit tudok.” Marie-Claire Mendès France 2004 júniusában hunyt el. Egész életében az emberi jogokért küzdött.

Szólj hozzá te is!

Még több A magazin