2013-ban jelent meg az első kollekciód és hamar állandó résztvevője lettél a bécsi Fashion Weeknek, de jártál már a márkával Londonban is. Minek köszönhető szerinted ez a gyors siker?
Talán annak, hogy az első perctől kezdve nem úgy kezelem, mint öncélú művészkedést. Célokat állítottam föl, és ehhez igazítottam a terveimet. Tulajdonképpen 3 évre előre megterveztem a lépéseket, és csak azután vágtam bele.
A Nolcha Fashion Weeken előtted eddig egyetlen magyar tervező, Abodi Dóra járt. Milyen előzménye van egy ilyen rangos meghívásnak?
Meg kell jelenni nemzetközi szinten, következetesen meg kell felelni a minőségi elvárásoknak.
Hol figyeltek fel rád?
Amikor egy márka kilép a nemzetközi porondra, és jól csinálja, amit csinál, egyből elkezdik megkeresni különböző cégek, ügynökségek, Fashion Weekek, rendezvények… Ez egy nagyon jó visszaigazolás. Persze nem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni, nincs több tennivaló és az ölünkbe hullik a siker, továbbra is menni kell a lehetőségek után. Sok meghívást kapok, de ez még nem garancia semmire. Érdekes módon Amerikából kapom a legtöbb megkeresést, mindezidáig viszont nem éreztem úgy, hogy értelme lenne az USA-ban megjelenni. Kell, hogy legyen múltja egy márkának.
Mit vesznek figyelembe a meghívottak kiválasztásakor a szervezők?
Talán az egyik legfontosabb, hogy mennyire hiteles egy márka. Például szép rajzokat könnyű készíteni, hiszen a papír mindent elvisel, de a kivitelezett ruha a rajzhoz képest lehet, hogy mégis borzasztóan fog kinézni. Ugyanez igaz a fotókra is: szépen retusált kampány képekkel nem nehéz elő rukkolni, de a valóságban lehet, hogy úgy néz ki az a ruha, mintha ragasztó pisztollyal tákolták volna össze. Nagyon alaposan utánanéznek egy márkának, elkezdik követni a különböző social media tevékenységeit, leellenőrzik a megjelenéseit, utánanéznek a neten…
Két év alatt sok mindent elértél, mi a sikered titka szerinted?
Tudatosság. Minőség. Hitelesség. Alázat. Kitartás. Szorgalom. Kedvesség. Ezek a szavak jutnak eszembe. Nincsenek téveszméim azzal kapcsolatban, hogy tervező vagyok, önmagában ettől még nem vagyok valaki. Nem vagyok elszállva magamtól és sosem akarom bizonygatni, hogy mennyire jó vagyok. Nem követem a hazai trendeket, inkább a nemzetközit veszem figyelembe. Így például a legtöbb hazai márkától eltérően, mi nem a sales-re helyeztük a hangsúlyt a kezdetekben, hanem a brandingre.
Mi inspirálta a 2015 őszi-téli kollekciódat, amelyet New Yorkban mutatsz be?
Az összes kollekcióm egy kicsit önmagamból is táplálkozik, az engem ért hatásokra, benyomásokra épül az első gondolat. Majd ez kiegészül sok inspirációval és így születik meg kvázi egy történet. Mindig az erős, okos, határozott nők a múzsáim, akik az élet több területén próbálnak sikeresek lenni. Ez persze nagyon nehéz, és sokszor észre sem vesszük, hogy míg mindenütt tökéletesen akarunk helytállni, addig a lényeg elvész, azaz önmagunk, a valódi énünk. Szóval az új kollekció a Dark Birds nevet kapta. Ezzel is utalva arra, hogy néha engedd szabadon a tökéletlen, azaz a „dark” énedet is. Ezen kívül inspirációs forrásként szolgáltak Hitchcock erős női karakterei és konkrétan a Madarak című film.
Elsősorban a magyar vagy inkább a nemzetközi közönségnek tervezel?
Egyelőre mindkettőnek, nem akarok hátat fordítani Magyarországnak, ugyanakkor, mint tudjuk, a divat itt kicsit másként működik, nem szempont az emberek életében. Úgy gondolom, erre a kérdésre a választ majd az idő adja meg, ahogyan egyre növekszik a cég, ki fog derülni, hogy melyik út a legjobb.
A siker szerinted a tudatosság vagy szerencsés együttállások eredménye?
Nem hiszek a szerencsében, ez egy olyan dolog, amire könnyű ráfogni sok mindent. Sokszor járok úgy, hogy nehezen találok megoldást egy problémára, vagy akár halmozódhatnak is a gondok. És olyankor igazán szerencsétlennek érzem magam, de sosem fetrengek az önsajnálatban, hanem addig megyek, míg mindenre találok megoldást. Persze ezek lehet, hogy nagy szavak és nem tűnnek túl hitelesnek, de tényleg ez a filozófiám, sosem mondom azt, hogy nem tudom megcsinálni.
A márkádra jellemző tudatosság a magánéletben is jellemez?
(nevet) Csak egy bizonyos szinten. Jó lenne azt válaszolni, hogy igen persze, a magánéletemet is tökéletesen kézben tartom, de ez nem igaz. Egy idő után elfárad az ember, és nem tud tökéletesen teljesíteni az élet minden területén. Például nagyon szeretek főzni, de egyebek között ez az, amire sosem marad energiám.
(A márka 2015 tavaszi-nyári kollekcióját megnézheted itt!)
