Az érettségidre készülsz, miközben Berlin egyik híres színházában játszol. Mikor kerültél először a színjátszás közelébe?
Nyolc éves koromban a bécsi Josefstadt-ban láttam először Ibsen Nóráját. Annyira „igazinak” éreztem a darabot, olyan erős volt a színészi játék, hogy ott végérvényesen megszerettem a színházat. A Theresianumba, Ausztria egyik legnehezebb iskolájába jártam, de tanulás közben mindig szakítottam időt a színjátszókörökre. A színház szeretetét amúgy a mamámtól örököltem, aki budapesti lévén, pici korom óta rendszeresen vitt magyar és osztrák színielőadásokra. Megtörtént, hogy csak egy darab kedvéért Bécsből Pestre utaztunk, majd vissza.
A bécsi közönség először Moliére Tartuffe-jében láthatott, a híres svájci rendező Luc Bondy rendezésében.
Luc-kel egy vacsorán találkoztam először 15 évesen, ő a bécsi színházi világ nagyformátumú alakja, a párizsi Odéon színház igazgatója. Vele dolgozni garanciát jelent a minőségre. Több kissebb feladat után, meghívott a Tartuffe előadásába. Ezt követte Berlin, Ödön von Horváth Don Juan hazatér a háborúból című színjátéka – eredetileg egy két mondatos szereppel. Három casting után, spontán kellett egy négyoldalas szöveget megtanulnom. Tíz percem volt, hogy átolvassam.
Ezt hívják mélyvíznek…
Iszonyúan izgultam, de annyira benne akartam lenni a darabban, csak ez lebegett a szemem előtt. Tudtam, hogy a német színjátszás nagyágyúival lennék egy színpadon, mint Samuel Finzi vagy Ilse Ritter. Végül három hónapos várakozás után, megkaptam az áhított szerepet.
A próbák alatt mennyire fogadott el a szakma? Még nem vagy végzett színésznő.
Tartottam tőlük, de nagyon segítőkészek voltak. A legnagyobb élmény számomra az volt, hogy láttam Luc hogyan dolgozik a profikkal. Ebből lehet a legtöbbet tanulni. Egy kész és pontos kép él a fejében a színpadról, a színészekről, mindig tudja mit akar. Egyébként az, hogy félig magyar vagyok, inkább előnynek számít. A főszereplő Samuel Finzi, a németek nagy kedvence például bolgár-német. A többnyelvűség, a nemzetközi közeg csak hozzátesz a darabhoz.
Coco König Samuel Finzivel Don Juan szerepében a Berliner Ensemble előadásán (Fotó: Ruth Walz)
Még előtted állnak nagy szerelmek, nagy elválások, most kezdődnek az izgalmas dolgok az életedben. Mit jelent neked Don Juan története?
Ödön von Horvát darabja egy melankólikus, szomorú történet. Don Juan, miután visszatér a háborúból, minden nőben a nagy szerelmét, elhagyott menyasszonyát keresi, aki már nem él. Harmincöt nővel találkozik, de egyben sem találja meg az igazi érzést, régi szerelme és múltja állandóan kísérti. Én tobzódom a szerepemben: egy korcsolyázni imádó, fiatal lányt játszom, aki megpróbálja elcsábítani Don Juant, de ezzel csak komoly bonyodalmat okozok. Samuel Finzi zseniálisan játsza a szánalmas, komplex személyiségű férfit, akinek bár tetszem, nem mer közeledni hozzám. Találkoztam már ilyen típusú férfival…
A német kritikusok szerint, Don Juan a macsó és a lúzer keveréke.
Igen, ez pont így van. Valójában nem mer semmit lépni, elvesztette az egyetlen igaz szerelmét, és fogalma sincs, mit kezdjen magával. A macsó oldalával próbálja mindezt kompenzálni, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Az állandó német-angol nyelvű környezet ellenére, feltűnően szépen beszélsz magyarul. Kinek köszönheted az aktív kapcsolatot a magyar nyelvvel, kultúrával?
A mamámnak. Gyerekkorom első három évében csak magyarul beszéltem, az volt az első nyelvem tíz éves koromig. Fokozatosan jött a német, az angol majd a francia. Most éppen az angolt használom a legaktívabban, Svájcban tanulok egy bentlakásos iskolában. Nekem nagyon fontos, hogy tudjak magyarul beszélni és büszke vagyok anyukámra, hogy ezt átadta nekem. Ő a példaképem.
Coco König a Don Juan hazatér a háborúból című darabban (Fotó: Ruth Walz)
A mamád, Czapolai Barbara a 90-es évek manöken elitjéhez tartozott. Voltak színésznői ambíciói is?
Mindig imádta a színházat, de végül nem lett színésznő. Úgy látszik, nálam jött ki egyértelműen ez a véna. Remélem sikerül megvalósítani az álmaimat.
Ez akár nemzetközi karriert is jelenthet?
Tudom, hogy még mindennek az elején vagyok. Jónevű amerikai egyetemek dráma tagozatára felvételiztem, de nem szeretném emiatt abbahagyni a tanulást. Az első négy évben még bármilyen akadémiai képzést választhatok. A dráma mellett tanulhatok történelmet, politológiát, művészetet. Ez a B tervem. Lesz időm megérezni, hogy merre menjek tovább.
Melyik magyar színdarab, film a kedvenced?
Sok mindent láttam, de a Nemzeti Színház Három nővér című előadására úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. A másik meghatározó színházi élményem az Örkény Színházban Ionescu Különóra című darabja. A Szomorú vasárnap az egyik kedvenc filmem, Kertész Imre Sorstalanság című könyvét pedig több nyelven olvastam, és a filmet is láttam. Nagyon megrázó volt számomra mindkettő.
Hol látod magad 15 év múlva?
Ha a színészetben sikeres leszek, nagy álmom Amerikában dolgozni. Woody Allen filmjeiért rajongok, ha csak egyszer játszhatnék az egyik filmjében, akár egy kis háttérszerepben, elégedett lennék. Egy biztos, amikor színpadon állok és játszom, nekem az a teljes boldogság.
Portré fotó: Baricz Kati
