Már egészen pici koromban is imádtam besegíteni a konyhában – részben biztosan innen ered a sütemények iránti eszméletlen, kiolthatatlan szenvedélyem. Amióta az eszemet tudom, anyukám mindig felültett a konyhapultra, és a kezembe nyomta a készülő süteménytésztát, hogy eljátsszak vele, amíg ő tesz-vesz a konyhában. Később egy érdekes kettősség kezdte meghatározni a cukrászat iránti szenvedélyemet: egyrészt imádom a bájos, kifinomult desszerteket – persze ilyenek a macaronok is – másrészt az igazi masszív házi sütiket. Egyébként a családban általában szeretünk kísérletezgetni a konyhában, a sütemények terén is, de karácsonykor inkább a klasszikusok készülnek el. Mi sváb család vagyunk, ezért ilyenkor igazi hagyományos sváb receptek alapján sütünk: az egyik ilyen a bejgli, ami forró tört krumplival, zsírral készül, ettől lesz igazán omlós és gazdag. A másik két kihagyhatatlan süti a zserbó és a flódni – ez a három tényleg minden évben elkészül nálunk.
Ezek alapvetően elég időigényes desszertek, ezért régen anyukám mindig éjszakába nyúlóan sütött: emlékszem, amikor kicsi voltam, a karácsony előtti napokon mindig a frissen sülő sütemény illatára aludtam el. Egy darabig közös program volt a sütés, de most már inkább felosztjuk egymás között a feladatokat – anyukám készíti a bejglit, én a zserbót, a nővérem a mézeskalácsot, a barátom pedig a flódnit!
Amióta megvan a Dodo, a karácsonyi asztalra általában macaron is kerül, bár én – mivel a macaronok év minden napján körülvesznek – ilyenkor inkább a házias sütikhez nyúlok, de a rokonok kedvéért azért mindig viszek haza. Az üzletben persze minden évben készülünk karácsonyi különlegességekkel: ott van például a flódnis macaronom, amivel épp a klasszikus karácsonyi ízeket szerettem volna visszahozni, az egyik fele diós, a másik mákos, középen almás, diós és szatmári szilvás ganache-sal töltve – ez az egyik legösszetettebb macaronunk. A zserbós verziónknak a hagyományos mandulaliszt helyett dióval készül a héja, ebbe étcsokolásés-sárgabarackos krém kerül, középen pedig egy mennyei sárgabarack szív van. Szintén karácsonyi különlegesség Olivier, a fűszeres-tojáslikőrös macaronunk, amihez mogyorólikőrrel és kókusztejjel készült tojáslikőrt használunk Mautner Zsófi receptjéből inspirálódva! Vagy ott van Noel, a fűszeres, vaníliás, narancsos – de van mézeskalácsos sóskaramellás, chai teás vagy gesztennyés-meggyes ünnepi ízünk is.
A klasszikus sváb bejgli receptje:
Mákos bejgli:
5 nagy rúdhoz
- fél kg liszt
- 20 dkg zsír
- 5 dkg vaj
- 3 közepes hejában főtt krumpli forrón áttörve
- 2 egész tojás
- 3 dkg élesztő 1,5 dl tejben felfuttatva, 5 dkg cukorral
- egy csipet só
Mivel krumpli van benne, megmarad napok múlva is jó szaftosnak, a zsírtól pedig eszméletlen omlós lesz!
A zsiradékot a liszttel keverd el, a forrón áttört krumplit is keverd bele, aztán pedig a felvert egész tojásokat a sóval együtt.
Mehet bele a felfuttatott élesztő ,ezután dagaszd fényesre!
2 órát pihentesd meleg helyen.
Kozben készítsd el a mák-krémet:
- 500g mák
- 2 dl tej
- 1 kezeletlen citrom héja
- 25 dkg cukor
- 6 evőkanál szigorúan házi sárgabarack lekvár
- 6 evőkanál reszelt alma
- 1 üveg magozott meggybefőtt
Keverd össze, éss vigyázva, nehogy leégjen, párold át.
A tésztát szedd 5 részre.
Kisujjnyinal veknyabbra nyújtsd hosszú teglalap alakban, majd jó vastagon kend meg a mák-krémmel, szórd meg meggyel.
Egész felvert tojással kend meg a rudacskákat szépen hosszában, kicsit szurkáld meg hústűvel! Mehetnek be a 180 fokra előmelegített sütőbe. 5 percig 180 fokon süssd, aztán 22 percig 160 fokon.
Várd meg, hogy kihűljon, utána szeleteld szép vastagra.
Fotó: Getty Images
